rebellió jelentése

  • lázadás, felkelés
  • lázongás, zendülés, rendbontás
  • latin rebellio ‘ua.’, lásd még: rebellis

További hasznos idegen szavak

archaizál

  • művészet. irodalom műalkotásban régies stílusjegyeket alkalmaz
  • német archaisieren ‘ua.’, lásd még: archaikus

nervozitás

  • orvosi idegesség, ideggyengeség
  • tudományos latin nervositas ‘ua.’, lásd még: nervózus
A rebellió és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

direct-

didaxis

  • oktatás, tanítás
  • görög didaxisz, tkp. didak-szisz ‘ua.’, lásd még: didaszkalosz

dezilluzionizmus

  • általános kiábrándultság mint életérzés (a 19. század második felének irodalmában)
  • francia désillusionisme ‘ua.’, lásd még: dezillúzió, -izmus

labiodentális

  • nyelvtan a felső fogsorral és az alsó ajakkal képzett (mássalhangzó: f, v)
  • német labiodental ‘ua.’, lásd még: labiális, dentális

neuropata

  • orvosi idegbeteg
  • német Neuropath ‘ua.’, lásd még: neuropátia

intonáció

  • nyelvtan hanglejtés
  • zene hangképzés, hangvétel
  • német Intonation ‘ua.’, lásd még: intonál

pilorikus

  • anatómia a gyomorkapuhoz vezető
  • latin pyloricus ‘ua.’, lásd még: pilorus

kromatofil

  • biológia könnyen festődő
  • német chromatophil ‘ua.’: lásd még: kromato- | philó ‘kedvel’

kolorálás

  • művészet színezés
  • zene díszítés, ékesítés
  • német kolorierenfrancia colorer ‘színez’ ← latin color ‘szín’

otoszkópia

  • orvosi fültükrözés
  • tudományos latin otoscopia ‘ua.’, lásd még: otoszkóp

maja

  • történelem magas fokon civilizált indián nép és hajdani birodalma a Yucatán félszigeten és környékén, amelyet megsemmisített a spanyol hódítás
  • nyelvtan e nép nyelve
  • melléknév e néppel, kultúrájával kapcsolatos
  • spanyol maya ‘ua.’

delativus

kiejtése: delatívusz
  • nyelvtan a főnév helyhatározói esete, amely valaminek a felszínétől való távolodást fejez ki (a magyarban -ról, -ről raggal)
  • tudományos latin, ‘ua.’: de- ‘el’ | ferre, latum ‘visz’

hebraizmus

  • nyelvtan héber nyelvi jellegzetesség, sajátos kifejezésmód
  • német Hebraismus ‘ua.’, lásd még: héber, -izmus