korion jelentése

  • anatómia külső magzatburok
  • latin chorion ‘ua.’ ← görög khorion ‘tojás belső hártyája’

További hasznos idegen szavak

inter parenthesim

kiejtése: inter parentézim
A korion és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

fazendeiro

kiejtése: fazenderu
  • ültetvényes nagybirtokos (Brazíliában)
  • portugál, ‘ua.’, lásd még: fazenda

analeptikum

  • orvosi serkentőszer, a központi idegrendszerben a vérkeringési és légzőközpontot aktiváló anyag
  • tudományos latin analepticum ‘ua.’ ← görög analéptikosz ‘visszaállító, regeneráló’: ana- ‘fel, újra, vissza’ | leipó ‘hagy, enged’

dentelle

kiejtése: dantel
  • vert csipke
  • francia kicsinyítő képzős, ‘ua.’, tkp. ‘fogacska, fogazás’ ← dentlatin dens, dentis ‘fog’

nukleolusz

  • orvosi sejtmagvacska
  • tudományos latin kicsinyítő képzős nucleolus ‘ua.’, lásd még: nukleusz

adrenokortikális

  • biokémia a mellékvesekéreggel kapcsolatos
  • tudományos latin adrenocorticalis ‘ua.’: adrenalis, lásd még: adrenalin | corticalis ‘kérgi’ ← cortex, corticis ‘kéreg’

kortikoszteroid

  • biokémia a mellékvesekéregben termelődő, hormonhatású szteroidok gyűjtőneve
  • lásd még: kortikális, szteroid

epika

  • irodalom elbeszélő költészet, elbeszélő irodalom
  • latin epica (poesis)görög epika (poieszisz) ‘eposzi (költészet)’, lásd még: epikus

monista

  • filozófia a monizmus híve, vallója
  • angol monist ‘ua.’, lásd még: monizmus

autogám

  • biológia önbeporzó
  • német autogam ‘ua.’, lásd még: autogámia

stammgast

kiejtése: stamgaszt
  • bizalmas törzsvendég
  • német Stammgast ‘ua.’: Stamm ‘fatörzs, néptörzs’ | Gast ‘vendég’

jodometria

  • kémia térfogatos vegyelemzési módszer elemi jód, ill. káliumjodid felhasználásával
  • német Jodometrie ‘ua.’: lásd még: jód | görög metreó ‘mér’

hidrolokátor

  • műszaki víz alatti képződmények és tárgyak (pl. tengeralattjárók) helyét meghatározó, a hanghullámok visszaverődése elvén működő berendezés
  • lásd még: hidro-, lokátor