klöpli jelentése
textilipar vert csipke
német Klöppel ‘csipkeveréshez használt kis nyeles cérnaspulni’, tkp. ‘harangnyelv, dobverő’ ← alsóném klappon ‘üt’
lásd még: klopfol
További hasznos idegen szavak
űrhajós, űrrepülő
angol astronaut ← tudományos latin astronauta ‘ua.’: lásd még: asztro- | görög nautész ‘hajós’ ← nausz ‘hajó’
A klöpli és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
stilisztika képes, képletes, átvitt értelmű
német metaphorisch ‘ua.’, lásd még: metafora
anatómia a tüdőhöz tartozó
tudományos latin , ‘ua.’, lásd még: pulmo
állattan trópusi tengerekben élő hosszú, csukaszerű ragadozó hal
spanyol barracuda ‘ua.’ ← karibi indián
kémia hét szénatomos egyszerű cukor
német Heptose ‘ua.’: görög hepta ‘hét’ | -óz (cukorra utaló toldalék)
optika erősen összetartó fénynyalábbal működő polarizációs mikroszkóp
angol conoscope ‘ua.’: görög kónosz ‘kúp’ | szkopeó ‘néz’
lásd még: kónusz
politika a plutokrácia rendjén alapuló
angol plutocratic ‘ua.’, lásd még: plutokrácia
könyvtáros
tudományos latin bibliothecarius ‘ua.’, lásd még: bibliotéka
zene (szóló- vagy kamaraművet, vázlatot) zenekarra hangszerel
német orchestrieren ‘ua.’, lásd még: orkesztra
okosság, körültekintés, megfontoltság
latin prudentia ‘ua.’ ← prudens, prudentis , tkp. providens ‘okos, körültekintő’, lásd még: provideál
csillagászat egy természetes égitest körül keringő test (pl. űrhajó) pályáján az égitest középpontjához legközelebbi pont
lásd még: peri- , centrum
orvosi embóliából eredő, azzal kapcsolatos
tudományos latin embolicus ‘ua.’, lásd még: embólia
kémia fény hatására bekövetkező oxidálódás
lásd még: foto- , oxidáció
ásványtan rombos rendszerben kristályosodó titánérc
angol arkansit ‘ua.’: lelőhelyéről, Arkansas (USA) államról | -it (ásványra utaló toldalék)
fizika a hangmagasság élettani, melodikus mértékegysége az emberi füllel hallható hangok tartományában
görög mel(osz) ‘ének, dallam’