invokál jelentése

  • felhív, felszólít, megidéz
  • irodalom (múzsát) segítségül hív
  • latin invocare, invocatum ‘ua.’: in- (nyomósító) | vocare ‘hív, szólít’ ← vox, vocis ‘hang’
  • lásd még: vokális, voks

További hasznos idegen szavak

arquebuse

kiejtése: arköbüz
  • katonai középkori kanócos, szakállas puska, amelynek csövét állványra támasztották, vagy horoggal ráakasztották
  • francia, ‘ua.’ ← olasz archibuso ‘ua.’ ← alnémet hakebusse ‘horgos puska’: hake ‘horog’ | busse ‘puska, szelence’ (ném Büchse ‘ua.’)

kappa

2
A invokál és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

okulista

  • orvosi szemorvos
  • német Okulist ‘ua.’ ← latin oculus ‘szem’

interdentális

  • nyelvtan a két fogsor nyílását érintő nyelvvel képzett (mássalhangzó), mint az angolban a th kétféle hangja (pl. a think, ill. that szóban)
  • orvosi két szomszédos fog közötti
  • tudományos latin, ‘ua.’: inter ‘között’ | dentalis ‘foggal kapcsolatos’ ← dens, dentis ‘fog’

chiliasmus

szamba

  • zene a brazíliai feketéktől eredő, gyors ritmusú társastánc
  • portugál samba ‘ua.’ ← afrikai törzsi nyelvből

izotrópia

  • tudomány a legtöbb kristályos, amorf, folyékony és légnemű anyagnak az a sajátsága, hogy a fizikai hatások minden irányban azonos módon terjednek benne
  • német Isotropie ‘ua.’, lásd még: izotrop

akrotérion

  • építészet díszítő elem ógörög épületek oromfalának csúcsán és sarkain
  • görög akrótérion ‘ua.’ ← akrosz ‘legfelső, legszélső’

chiastolith

gallicizmus

  • nyelvtan a francia nyelvre jellemző kifejezésbeli sajátosság
  • nyelvtan ez mint idegenszerűség más nyelv közegében
  • tudományos latin Gallicismus ‘ua.’: középkori latin Gallicus ‘francia’, eredetileg ‘galliai’, lásd még: gall | lásd még: -izmus

sor-

mitfárer

  • útitárs, kocsikísérő
  • sport (régebben, motorkerékpárok versenyében) az oldalkocsi utasa
  • német Mitfahrer ‘ua.’: mit ‘együtt’ | fahren ‘utazik’