ikterikus jelentése

  • orvosi a sárgasággal kapcsolatos
  • tudományos latin ictericus ‘ua.’, lásd még: icterus

További hasznos idegen szavak

farizeus

  • vallás a törvénytisztelet elsőségét hirdető zsidó vallási és politikai szekta tagja az ókori Júdeában
  • átvitt értelemben (Jézus evangéliumi példabeszédei nyomán) képmutató, álszent ember
  • latin Pharisaeusgörög Phariszaiosz ‘ua.’ ← héber perisajjá ‘elkülönültek’ ← páras ‘elkülönít’

prekondicionál

  • előzetes feltételekhez köt
  • a körülményekhez alakít
  • lásd még: pre-, kondicionál
A ikterikus és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

ritardando

  • késleltetve, lassulva (adandó elő)
  • olasz, ‘ua.’ ← ritardare ‘késleltet’ ← latin retardare, lásd még: retardál

kecsua

  • néprajz főnév az Andokban élő indián nép, az egykori inka birodalom uralkodó népe
  • e nép nyelve
  • melléknév e néppel, nyelvvel kapcsolatos
  • spanyol quechua ‘ua.’

abszolutista

  • történelem, politika az abszolutizmus párthíve, támogatója
  • német Absolutist ‘ua.’, lásd még: abszolút

horror vacui

kiejtése: … vákui
  • fizika ókori eredetű elv, amely szerint a természet nem tűr üres helyet, azt rögtön betölti (Torricelli higanybarométere cáfolta meg)
  • művészet a festő törekvése, hogy a rendelkezésére álló képfelületet betöltse
  • latin, ‘irtózás az űrtől’, lásd még: horror, vákuum

diszparát

  • eltérő, különnemű, elütő
  • össze nem illő, összeegyeztethetetlen
  • német disparatlatin disparatus ‘ua.’ ← disparare, disparatum ‘elválaszt, megkülönböztet, különbözik’ ← dispar ‘különböző, elütő’: dis- ‘nem’ | par ‘pár, páros, azonos vmivel’

metafilozófia

  • filozófia a bölcselet fogalmait és a bölcseleti megismerés sajátosságait vizsgáló felsőbb szintű tudomány
  • lásd még: meta-, filozófia

anasztrófa

  • biológia új formák hirtelen megjelenését hozó fejlődési szakasz egyes élőlényeknél
  • tudományos latin anastropha ‘fordulat’, lásd még: anastrófa

adjuváns

  • gyógyszerészet a fő hatóanyag működését elősegítő adalék elkészítendő gyógyszerben
  • latin adiuvans ‘ua.’, lásd még: adjutáns

pervertál

  • megront, elzülleszt
  • kiforgat, elferdít (szöveget, értelmet)
  • latin pervertere, perversum ‘elfordít, tévútra visz’ ← per- ‘el, félre’ | vertere ‘fordít’

ballaszt

  • hajózás vitorláshajó fenéksúlya, holtsúlya
  • repülés léggömb nehezéke, amelyet kidobnak az emelkedés érdekében
  • átvitt értelemben tehertétel, visszahúzó erő
  • angol ballast ‘holtsúly, nehezék’ ← skandináv vagy alnémet barlast ‘ua.’: bar ‘csupasz’ | last ‘teher’

editio princeps

kiejtése: edíció princepsz
  • irodalom klasszikus mű első teljes szövegű, hitelesnek tekintett kiadása
  • latin, ‘ua.’: editio ‘kiadás’, lásd még: editál | princeps, lásd ott

fidibusz

  • összesodort papírdarab pipa vagy szivar meggyújtására
  • német Fidibus ‘ua.’: talán pipázó diákok az Et ture et fidibus (‘tömjénfüsttel is, lantokkal is’) kezdetű Horatius-ódát tréfásan így értelmezték: ‘pipafüsttel is, tűzgyújtóval is’: tus, turis ‘tömjén’ | fides, fidis ‘lant’

giccsőr

  • művészet giccsfestő
  • tréfás franciás szóalak a giccs nyomán (mint hipnotizőr, mettőr stb.)

ideomotorikus

  • orvosi lelki eredetű vagy ösztönös, a tudat ellenőrzése nélkül végbemenő (mozgás)
  • tudományos latin ideomotoricus ‘ua.’: lásd még: ideo-, motorikus