immunitás jelentése

  • orvosi öröklött vagy szerzett ellenálló képesség fertőző betegségekkel szemben
  • + jogtudomány mentesség valamely törvény vagy szabály hatálya alól, kiváltság
  • + mentelmi jog
  • latin immunitas ‘ua.’, lásd még: immúnis

További hasznos idegen szavak

sirokkó

  • a Szahara felől érkező, tikkasztó földközi-tengeri szél
  • német Schirokkoolasz scirocco ‘ua.’ ← arab sarkí ‘keleti szél’ ← sark ‘kelet’

mikrocita

  • orvosi a normálisnál kisebb vörösvérsejt
  • tudományos latin microcyta ‘ua.’: görög mikrosz ‘kicsiny’ | kütosz ‘üreg, cella, sejt’
A immunitás és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

presszoreceptor

  • anatómia nyomásérzékelő idegvégződés
  • tudományos latin pressoreceptor ‘ua.’, lásd még: presszió, receptor

miszteriózus

  • titokzatos, rejtelmes
  • latin mysteriosus ‘ua.’, lásd még: misztérium

dekantál

  • bort lefejt, derít
  • német dekantierenfrancia décanter ‘ua.’: dé(s)-latin dis- ‘el, félre’ | késő latin cantha ‘ivóedény’ ← görög kantha(ra) ‘ua.’

lemberdzsek

  • divat csípőig érő, felül zárt kiskabátféle
  • amerikai angol lumber-jack(et) ‘favágókabát’: lumber ‘kitermelt fa’ | jacket lásd még: zsakett

fenomenális

  • filozófia a jelenségekkel kapcsolatos
  • átvitt értelemben tüneményes, bámulatos, rendkívüli
  • tudományos latin phaenomenalis ‘ua.’, lásd még: fenomén

geoszférák

  • geológia a földkéreg egymás feletti mélységi övezetei
  • lásd még: geo-, szféra

elégikus

  • melléknév borús, borongó, bánatos, panaszos, méla (kedély, hangulat)
  • főnév irodalom elégiaköltő
  • latin elegicus ‘elégiai’, lásd még: elégia

koleoriza

  • növénytan a pázsitfűfélék gyökérhüvelye
  • tudományos latin coleorhiza ‘ua.’: görög koleosz ‘kardhüvely’ | rhiza ‘gyökér’

homoiánus

  • vallás a homoiúzion hitelvét valló korai keresztény
  • latin homoianus ‘ua.’: görög homoi(osz) ‘hasonló’ | -ánus melléknévképző

bronchosztenózis

  • orvosi hörgőszűkület
  • tudományos latin bronchostenosis ‘ua.’: lásd még: bronchus | görög sztenosz ‘szűk, szoros’ | -ózis (kóros folyamatra utaló toldalék)

hiperurbanizmus

  • nyelvtan tudákos szószármaztatás, általában téves analógia folytán létrejött szóalak, pl. hold (égitest) az eredeti hód helyett, a más eredetű hold (területmérték) befolyására
  • tudományos latin hyperurbanismus ‘ua.’: görög hüper ‘fölött, túl’ | urbanus ‘városi(as)’, értsd ‘tanult, művelt’ ← urbs ‘város’

kibicel

  • játék mások kártyajátékát figyeli (és kéretlen tanácsokkal szolgál)
  • átvitt értelemben kívülállóként figyel
  • német kiebitzen ‘ua.’ ← német argó kiebitschen ‘vallat’

romantizál

  • regényessé tesz
  • művészet. irodalom a romantika jegyeivel lát el
  • német romantisieren ‘ua.’ ‘ua.’ ← romantisch, lásd még: romantika

pluviále

  • vallás vecsernyepalást, a misén kívüli szertartások alkalmával viselt, brokát díszítésű katolikus papi palást
  • latin semlegesnemű pluviale ‘ua.’, tkp. ‘esőköpeny’ ← pluvialis ‘esős, esőhöz való’ ← pluvia ‘eső’ ← pluit ‘esik’
  • lásd még: impluvium