etika jelentése

  • filozófia erkölcstan
  • az erkölcsi elvek rendszere
  • egy hivatás erkölcsi követelményeinek összessége (pl. orvosi etika)
  • középkori latin (disciplina) ethica ‘etikai (tan)’ ← görög éthikosz ‘erkölcsi, szokásszerű’, lásd még: ethosz

További hasznos idegen szavak

elektronkondukció

  • villamosság szabad elektronok áramlása fémvezetőben és elektromos mezőben
  • lásd még: elektron1, kondukció
A etika és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

déshabillé

kiejtése: dezabijé
  • pongyola, házi köntös, neglizsé
  • francia, ‘ua.’, tkp. ‘öltözetlen’: dé(s)-latin dis- ‘el, nem’ | habillé ‘felöltözött’ ← habiller ‘öltöztet’ ← habile ‘kész, rendezett’ ← latin habilis ‘tevékeny, kezelhető’ ← habere ‘bír, van neki’
  • lásd még: debil, habilitáció, rehabilitál

brumaire

kiejtése: brümer
  • történelem a francia forradalmi naptár őszi hónapja (október 22.–november 20.)
  • francia, ‘ua.’, tkp. ‘ködös’ ← brume ‘köd’ ← latin bruma ‘tél’, eredetileg ‘téli napforduló’ ← felsőfok brev(issi)ma (dies) ‘legrövidebb (nap)’ ← brevis ‘rövid’
  • lásd még: abrégé, abbreviatúra, bréve, breviárium, brevis

infantilizmus

  • éretlenség, gyerekesség
  • orvosi testi, lelki és szellemi visszamaradottság felnőttnél
  • tudományos latin infantilismus ‘ua.’, lásd még: infantilis

settecento

kiejtése: szettecsentó
  • művészet a tizennyolcadik század, ennek jellegzetes stílusa az olasz művészetben (és irodalomban)
  • olasz, ‘ua.’ tkp. ‘hétszáz’, ti. ‘az ezerhétszázas évek’: settelatin septem ‘hét’ | centolatin centum ‘száz’

policelluláris

monoszillabikus

  • irodalom egy szótagból álló (verssor)
  • irodalom ilyen sorokból álló (vers), pl. "Hűlt / lány, / szép / tűnt / árny- / kép!" (J. Rességuier)
  • nyelvtan egy szótagú (szó)
  • egy szótagú szavakból álló (nyelv)
  • német monosyllabischfrancia monosyllabique ‘ua.’: lásd még: mono- | görög szüllabé ‘szótag’, lásd még: szillabikus

hemato-

  • (tudományos összetételek előtagjaként) a vérrel kapcsolatos, vér-
  • görög haima, haimatosz ‘vér’

biokémikus

bazilikális

  • építészet az ókori római bazilikákra jellemző (belső tér)
  • német basilikal ‘ua.’, lásd még: bazilika

ideográfia

  • nyelvtan fogalomírás
  • tudományos latin ideographia ‘ua.’: görög idea ‘eszme, fogalom’ | graphó ‘ír’

obskurantizmus

  • a felvilágosodással és haladással szemben ellenséges felfogás, magatartás
  • népbutítás
  • német Obskurantismus ‘ua.’ ← latin obscurare ‘elhomályosít, sötétbe borít’, lásd még: obskúrus | lásd még: -izmus

statika

  • nyugalmi állapot vagy egyensúly
  • építészet az épület egyensúlyi viszonyai, ennek kiszámítása
  • fizika a fizikának a nyugvó testek egyensúlyi állapotával foglalkozó ága
  • latin statica (ars)görög sztatiké (tekhné) ‘az álló dolgok (tudománya)’ ← görög sztatikosz ‘álló’ ← görög (hi)sztémi ‘áll’

orkesztra

  • történelem az énekeket és táncokat előadó kórus helye az ókori attikai színházban
  • színház a zenekari árok színházban, operában
  • görög orkhésztra ‘ua.’ ← orkheomai ‘táncol’

polifenilén

  • kémia benzol oxidációs polimerizációjával előállítható aromás szénhidrogén, igen nagy hőtűrésű szilárd műanyag, atomreaktorokban és űrhajózásban használatos
  • lásd még: poli-, fenil-