szeles szinonimái

melléknév
  • léghuzatos, huzatos, szellős, széljárta, ájerjárta (tájnyelvi)
  • széllökéses, szélverte, szélrohamos, viharos
  • szeleburdi, szeleverdi (tájnyelvi), hebehurgya, hebrencs, meggondolatlan
  • kapkodó, kerge, hamarkodó, kelekótya, bolondos, ugrabugra (tájnyelvi), pajkos
  • felfúvódós

széles szinonimái

melléknév
  • terebélyes, vastag, tágas, bő, terjedelmes, kiterjedt, tág, téres (régies), nagy, terjes (tájnyelvi)
  • vaskos, zömök, tömzsi
  • nagy kiterjedésű, hatalmas
  • részletező, terjengős
  • áradó, túláradó, féktelen, szertelen

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

együttérzés

főnév
  • részvét, sajnálat, szánakozás, átérzés, könyörület, irgalom, szánalom, rokonérzés (régies), vonzódás, szimpátia, empátia, összhang, megértés, egyetértés, jóindulat, jóérzés, gyengédség, figyelem, ügyelés, aggódás, kollegialitás (idegen), rezonancia (idegen), szenzibilitás (szaknyelvi)

minő

névmás
  • milyen, micsoda
  • amilyen, aminő (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a szeles szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

szakértő I.

melléknév
  • hozzáértő, gyakorlott, tapasztalt, jártas, kompetens (szaknyelvi), illetékes, szakavatott, szakképzett, képesített, szakismerő, műértő, hivatott, hivatásos, professzionális, profi (bizalmas)
  • ügyes
  • véleményező

rohamoz

ige
  • támad, megrohamoz, rohamot indít, nekitámad, attakíroz (régies), ostromol, ráront, nekiront, rárohan, lerohan, megrohan, rátör, rácsap, lecsap (valakire), rajtaüt

reputáció

főnév
  • hír, hírnév, köztisztelet, közbecsülés, megbecsülés, tekintély, renomé (bizalmas), presztízs, respektus (idegen), nimbusz, ázsió
  • tisztesség

polgári II.

főnév
  • (bizalmas): polgári iskola

szárnyas II.

főnév
  • madár
  • baromfi, apróság (tájnyelvi), aprójószág (tájnyelvi), aprómarha (régies)

szódavíz

főnév
  • szóda, szikvíz, kányavíz (tájnyelvi), kutyaijesztő (tájnyelvi)

összegyűrődik

ige
  • összeráncolódik, begyűrődik, eltörekül (tájnyelvi)

őrbódé

főnév
  • deszkabódé, faköpönyeg, őrház, őrhely

megadóztat

ige
  • adót kiró, megsarcol

pállik

ige
  • kisebbedik
  • fülled, erjed, dohosodik, rothad

szökés

főnév
  • menekülés, menekvés, elmenekülés, télak (bizalmas), dezertálás (idegen)
  • (régies): szökkenés, ugrás
  • (tájnyelvi): tánc, táncolás

tartó

főnév
  • tok, hüvely, szelence (régies), doboz, skatulya
  • tartály, konténer
  • tároló, lomtár, kamra
  • siló
  • állvány, polc, téka

hang

főnév
  • zörej (szaknyelvi), nesz, hangfoszlány
  • zönge
  • énekhang
  • beszédhang
  • mukkanás (bizalmas), nyikkanás (pejoratív), pissz (választékos), pisszegés (választékos), kukk (bizalmas)
  • szó, vox (választékos)
  • hangnem, tónus, alaphang, beszédmód, modor, stílus
  • előadásmód, orgánum

vergődés

főnév
  • kínlódás, tusakodás, vesződés, küszködés, csapkodás
  • görcs, rángás, vonaglás, konvulzió (szaknyelvi), hánykolódás

tusa

főnév
  • küzdelem, vívás, párviadal, harc, csata, ütközet, viadal, párbaj, mérkőzés, összecsapás, verekedés, birkózás, tusakodás
  • vívódás, lelki tusa, lelki harc

szelídség

főnév
  • jámborság, jóság, kegyesség, nyájasság, gyengédség, galambepe

szaglás

főnév
  • szimat, szagérzék, szaglóérzék, olfakció (szaknyelvi), bűzölés (régies)
  • orr, jó orr (bizalmas)
  • megérzés, megsejtés, megorrontás (tájnyelvi)

szétzavar

ige
  • széjjelzavar, szétkerget, széjjelkerget, szétugraszt, széjjelugraszt

tudománynépszerűsítő

melléknév
  • népszerű, népszerűsítő, ismeretterjesztő

szemléltetés

főnév
  • ábrázolás, bemutatás, illusztráció
  • bizonyítás, demonstráció, magyarázat

rosszkor

határozószó
  • alkalmatlanul, időszerűtlenül

szintén

kötőszó
  • ugyancsak, hasonlóképpen, is, éppúgy, szintúgy, ugyanúgy, dettó, nemkülönben, valamint, úgyszintén, azonképpen

turf

főnév
  • (szaknyelvi): lóverseny