opponens szinonimái

főnév
  • bíráló, szakértő
  • ellenfél, ellenlábas, rivális, konkurens, vetélytárs, versenytárs

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

pénzintézet

főnév
  • bank, takarékpénztár, takarék (bizalmas), hitelintézet (régies)

kifecseg

ige
  • elmond, kibeszél, kikotyog, kilocsog, kicseveg, kicsacsog, kikottyant (bizalmas), kivakkant, kipletykál (bizalmas), elpletykál, elhíresztel, kikürtöl, elárul, továbbad, divulgál (idegen), elköp (szleng) Sz: eljár a szája; könyökén is kijön; mindent kikottyant a szája az alfele híre nélkül; mindent nyelve harangjára köt; nem áll meg benne a szó
  • (tájnyelvi): kifröcsög, kifröccsen, kiloccsan
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a opponens szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

nyugtalanító

melléknév
  • zavaró, kellemetlen, kínos, baljós, baljóslatú, rejtélyes, különös, furcsa, gyanús, visszás
  • aggasztó, riasztó, terhes, nyomasztó, gyötrő, szorongató, szívdobogtató, lidérces
  • izgató, felzaklató, fenyegető, bosszantó, ingerlő

modoros

melléknév
  • mesterkélt, erőltetett, hamis, színlelt, betanult, kimódolt, keresett, természetellenes, csinált, felvett, finomkodó, negédes, tettetett, affektált, megjátszott

metszéspont

főnév
  • döféspont

megingathatatlan

melléknév
  • elszánt, kemény, kitartó, szilárd, eltökélt, céltudatos, hajlíthatatlan, határozott, következetes, rendíthetetlen (választékos), tántoríthatatlan, sziklaszilárd, rendületlen, kőkemény, acélos, állhatatos, hajthatatlan
  • megdönthetetlen, megváltoztathatatlan, megmásíthatatlan
  • feltett (szándék)

okoz

ige
  • előidéz, eredményez, létrehoz, eszközöl, kelt, csinál, kivált, gerjeszt, indukál (szaknyelvi)
  • alkalmat ad (valamire)
  • jelent (valakinek valamit), szerez
  • művel, tesz, támaszt
  • teremt, szül, ébreszt
  • (régies): okol

összeszárad

ige
  • megszárad, összesül, megaszalódik, összetöpörödik, összeaszik, összeaszalódik, összetöpped, összefonnyad, megfonnyad, összehúzódik, megráncosodik

lidérc

főnév
  • (ártó) szellem, kísértet, tündelevény (régies), üzenbus (régies), boszorkány, iglic, tüzesember (tájnyelvi), tünet (tájnyelvi)
  • lidércfény, lidércláng, fénykígyó
  • lidércnyomás
  • aggodalom, félelem, szorongás, rettegés

lesállás

főnév
  • rejtekhely, búvóhely
  • leshely, állás
  • les, leshelyzet, ofszájd

kapaszkodó I.

melléknév
  • (ember): könyöklő, törtető, karrierista, stréber (bizalmas)

magtár

főnév
  • granárium (régies), hombár (tájnyelvi), búzaház (régies), gabonatár (régies), életesház (tájnyelvi), csűr

pajzánkodik

ige
  • dévajkodik, pajkoskodik, csintalankodik, játszadozik, bolondozik, huncutkodik, kacérkodik, ingerkedik, cicázik, incselkedik, kötődik, böllenkedik (tájnyelvi)

pillangóúszás

főnév
  • pillangózás, pillangó, delfinúszás

előfutár

főnév
  • hírnök, futár, herold, hírvivő, kengyelfutó
  • előkészítő, előhírnök, előharcos, előd (régies), szálláscsináló, úttörő

szálláshely

főnév
  • szállás, lakóhely, lakás, tanya, odú, luk (bizalmas), kégli (szleng)
  • vendégfogadó
  • albérlet, kvártély (régies)
  • tábor

rikít

ige
  • (szín): elüt, kirí, virít, kiabál, ordít
  • (tájnyelvi): rikolt

órabér

főnév
  • óradíj

nyomorult

melléknév
  • szenvedő, szánalomra méltó, szerencsétlen, istenverte, átkozott, boldogtalan, nyamvadt (tájnyelvi), sorsüldözött, peches, rossz csillagzat alatt született
  • rokkant, magatehetetlen, nyomorék, nyavalyás
  • nincstelen, riherongy (tájnyelvi), szegény ördög, semmirekellő, ágrólszakadt, jöttment, hajléktalan, szűkölködő Sz: olyan, mint a kivert kutya(szleng)
  • nyomorúságos, vacak, siralmas, szánalmas, szánalomra méltó, ínséges, szegény, gyámoltalan
  • alávaló, hitvány, féreg, aljas, becstelen, alantas, cafat, gaz, komisz, bitang
  • értéktelen, silány, gyatra, nyűtt, kopottas, viseltes

örökösödés

főnév
  • öröklés
  • utódlás

részesedik

ige
  • kap, részesül, jussol (tájnyelvi)

osztályoz

ige
  • kategorizál, klasszifikál (régies), kvalifikál, sorol, besorol, skatulyáz (pejoratív), szortíroz (bizalmas), csoportosít, szelektál, szétválogat, különválogat, rendez, szeparál, cenzúráz (tájnyelvi), fajtáz (régies), lajstromoz, beoszt, megrostál, kartotékol (szaknyelvi), sorakoztat
  • érdemjegyet ad, értékel, minősít, rangsorol

mosatlan I.

melléknév
  • piszkos, szennyes, mosni való, mocskos, koszos, tisztátlan, csetres (tájnyelvi), retkes (bizalmas), maszatos

összefonódik

ige
  • egybeszövődik, összetekerődzik, összekulcsolódik, összefűződik, egybefonódik
  • összekapcsolódik

riadalom

főnév
  • rémület, vakrémület, ijedelem, ijedtség, pánik, fejetlenség, zűrzavar, kavarodás, felbolydulás, fejvesztettség
  • (régies): kiáltozás, lárma, ribillió