érdeklődő szinonimái

melléknév
  • fogékony, nyitott, tudásszomjas
  • kérdezősködő, tudakozódó, informálódó, kíváncsi, kotnyeles, kandi (bizalmas), tudni vágyó, hírhajhász
  • vonzódó

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

veszteség

főnév
  • deficit, károsodás, kár, ráfizetés, érvágás
  • csökkenés, gyengülés, fogyatkozás, hiány
  • csapás, fájdalom

mozsár

főnév
  • mozsártörő
  • mozsárágyú, tarack (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a érdeklődő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

eltökél

ige
  • elhatároz, eldönt, feltesz, fejébe vesz, megfogad

elálmélkodik

ige
  • elámul, elcsodálkozik, ámulatba esik

egyértelmű

melléknév
  • világos, félreérthetetlen, kétségtelen, helyes, igazi, kifejezett, érthető, vitathatatlan, tagadhatatlan, cáfolhatatlan, vitán felül álló, nyilvánvaló, kézenfekvő, szemmel látható, kézzelfogható, adekvát, egzakt, evidens, határozott, szabatos, nyílt, tiszta
  • trágár, obszcén, drasztikus, vaskos, nyomdafestéket nem tűrő
  • egyjelentésű

csontritkulás

főnév
  • osteoporosis (szaknyelvi), mészhiány, kalciumhiány

emlékezetes

melléknév
  • felejthetetlen, feledhetetlen, kitörölhetetlen, maradandó, emlékezetre méltó, nevezetes, jelentékeny, jelentős, fontos, kiemelkedő, sorsdöntő

fásli

főnév
  • kötözőpólya, pólya, kötés

megviselt

melléknév
  • kopott, lestrapált, ütött-kopott, tépett, elnyűtt, viseltes, rozoga, rozzant, időrongált (régies)
  • kimerült, fáradt, hullafáradt (bizalmas), elcsigázott, legyengült, elgyengült, elgyötört, elkínzott, viharvert, törődött, megtört, nyúzott, gyűrött (arc), zilált, legyalázódott (tájnyelvi)

bölcsődal

főnév
  • altatódal, altató

bolti

melléknév
  • üzleti, áruházi
  • kereskedői, kereskedési

büszkélkedik

ige
  • kérkedik, dicsekszik, kevélykedik, parádézik, tetszeleg, hivalkodik, páváskodik, pöffeszkedik, tüntet (valamivel), hetvenkedik, fitogtat, fölfuvalkodik, el van telve magával, fenn hordja az orrát, nagyra van (valamivel), henceg, felvág, anzágol (bizalmas), adja a bankot (szleng), döngeti a mellét, dülleszti a mellét, begyegteti magát (tájnyelvi), begyeskedik (tájnyelvi), felhéjál (tájnyelvi)

fejvesztve

határozószó
  • fejetlenül, fejvesztetten, eszeveszetten, lélekszakadva, kapkodva, pánikszerűen, ész nélkül, árkon-bokron át, árkon-bokron keresztül, hanyatt-homlok

feltárás, föltárás

főnév
  • leleplezés, felfedés, felderítés, kitakarás
  • feltáró munka, ásatás

házszám

főnév
  • számozás, numera (régies)

gordonkás

főnév
  • csellista, csellós, kisbőgős (tájnyelvi)

érdemrend

főnév
  • érdemérem, érem, rendjel, kitüntetés, ordó (régies), plecsni (pejoratív)

eltartó

főnév
  • gondozó, gondviselő

explozíva

főnév
  • (szaknyelvi): zárhang (szaknyelvi)

gersli

főnév
  • árpagyöngy, árpakása, gerstli
  • (szleng): pénz

értekezlet

főnév
  • tanácskozás, megbeszélés, tárgyalás, eszmecsere, konferencia, ankét, találkozó, ülés, értekezés (tájnyelvi), szeánsz (bizalmas), konzílium

elcsodálkozik

ige
  • elképed, elbámul, elámul, elálmélkodik, meglepődik, eldívánkodik (tájnyelvi), meghökken, elhűl, nagyot néz, csodálkozik, álmélkodik Sz: tátva marad a szája; eláll szeme-szája; szeme-szája tátva marad a csodálkozástól; eláll a lélegzete; leesik az álla; elbámul, mint a pap tehene a jégen

fájó

melléknév
  • fájdalmas, fájós, sajgó, hasogató, nyilalló, égő, szúró
  • érzékeny, kényes, sérült, sebes, vérző, beteg
  • szomorú, keserves, kínzó, gyötrő, nehéz, szívfájdító, szívet tépő

gondolkodó, gondolko II.

főnév
  • bölcselő, filozófus, bölcsész, ideológus