nehezen szinonimái

határozószó
  • üggyel-bajjal, fogcsikorgatva, bajosan, alig, éppen csak, nem könnyen, bajjal (tájnyelvi), fáradsággal, keservesen, vesződve, alighogy, aligha, nehézségek árán, küzdelemmel, erőlködéssel, nehézkesen, fáradságosan, nagy nehezen, jajjal-bajjal, aligsághogy (tájnyelvi), késleg (tájnyelvi), ínnal-kínnal (tájnyelvi), szívszakadva (tájnyelvi), szenvedve

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

leránt

ige
  • lever, leberhel (tájnyelvi)
  • letép, lehúz, levet
  • levon (választékos), leszakít, leszakaszt (tájnyelvi)
  • (szleng): megbírál, lehúz (szleng), ledorongol (bizalmas), lepocskondiáz, megszól, leszól, lekritizál (bizalmas), kicikiz (szleng)

bérkocsi

főnév
  • konflis, fiáker, bérhintó, komfortábli (régies), társaskocsi (régies), birzsa (tájnyelvi)
  • bérautó, taxi, géperejű bérkocsi (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a nehezen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

muszáj I.

ige
  • kell, szükséges
  • kényszerül (valamire), kénytelen

megromlik

ige
  • megrohad, megbüdösödik, megavasodik, megbuggyan, megzápul, megposhad, megerjed, megsavanyodik, megecetesedik, megpenészedik, megcsiccsed (tájnyelvi), megtörik, megpimpósodik (tájnyelvi), megzákányosodik (tájnyelvi)
  • elromlik, csődöt mond, tönkremegy

megkötés

főnév
  • kikötés, előírás, korlát, korlátozás, szabályozás, feltétel, kívánság, követelés, megszorítás, záradék, toldalék, biztosíték, kondíció (szaknyelvi)

lustálkodik

ige
  • henyél, hever, heverészik, hentereg, tesped, lebzsel, tétlenkedik, lóg (bizalmas), malmozik, döglik (durva), dologtalankodik, vakaródzik (tájnyelvi), lajháskodik (tájnyelvi), holtszám fekszik (tájnyelvi), komótizál (régies) Sz: a falat támasztja; a kerítést támasztja; a lába szárán csapja a legyet; borsót gömbölyít; csak a fogát vájja; a körmét piszkálja, csak a háját növeszti; csak a lábát lógázza; csak az eget nézi; egész nap a köldökét vakarja; egész nap keresztben a lába; egész nap az utcán járva dolgozik; egy szalmaszálat sem tesz keresztbe; fekszik, mint a kuvasz a szénán; hever, mint egy kopott ispán; hever, mint a disznó; hozzákötötte az ördög a lovát; keresztben van a lába; komótizál, mint a mészáros kutyája a napon; megjöttek az atyafiak Restéről; megmarad egész nap egy álltó helyében; mindennap beharangoznak neki; úgy dolgozik, mint a Luca székén; ujjait görbíti; verebet patkol

nagyszájú

melléknév
  • (pejoratív): nagyhangú, szájas (pejoratív), nyelves, hangoskodó, hetvenkedő, legénykedő, nagypofájú (durva), háryjánoskodó, kérkedő, hencegő, szájhős, handabandázó, csahos (tájnyelvi), kerepelős (tájnyelvi), szájbók (tájnyelvi)
  • véresszájú (durva) Sz: akkora a szája, mint a bécsi kapu; akkora a szája, mint egy német papucs; be nem dughatni nagy száját; elejéből választotta a nyelvét; felvágta a bába a nyelvét; ha feje befér is az ablakon, de a nyelve be nem férhetne; jól megköszörülte a bicskáját; jól megkenték a kereket, forog a kerék; kibeszélne hat papot is; külön kell a nyelvét agyonütni, ha meghal; nem hagyta az anyjában a nyelvét; nem szorult seggébe a nyelve; olyan a szája, mint egy sikátor; szomszéd határba ér a nyelve

odafelé

határozószó
  • arrafelé, odaúton

lábbeli

főnév
  • cipő, lábtyű (régies)
  • cipőáru (régies)

kuka2

főnév
  • szeméttartály, szeméttartó, szemeteskuka
  • szemeteskocsi, kukáskocsi

injekció

főnév
  • szúrás, szuri (bizalmas), befecskendezés (szaknyelvi)
  • (szaknyelvi): cementbelövés

lecsapol

ige
  • elfolyat, leereszt, kiszív, kiereszt
  • levezet, elvezet, kiszárít, víztelenít

ólálkodik

ige
  • leselkedik, settenkedik, sompolyog, cirkál, szunnyog (tájnyelvi), lófrál (bizalmas), koslat, somfordál, kujtorog, mászkál, lábatlankodik, lebzsel, lődörög, cselleng, oson, oldalog, lopakodik, lopódzik, ténfereg, sündörög, őgyeleg
  • (régies): incselkedik

összeférhetetlen

melléknév
  • izgága, veszekedős, kötekedő, kötözködő, nehéz természetű, zsémbes, kutyavérű (tájnyelvi), querulans (idegen), szeszélyes, rigolyás, házsártos, civakodó, civódó, bakafántoskodó Sz: eb a macskával
  • összeegyeztethetetlen, ellentétes, inkompatíbilis (idegen), antagonisztikus (idegen)(idegen)

egyveleg

főnév
  • keverék, elegy, vegyülék, ez-az, koktél, mixtúra (idegen), konglomerátum, mélange (idegen), potpourri (idegen)
  • elegy-belegy (tájnyelvi), quodlibet (idegen), tuttifrutti (idegen)
  • mismás (tájnyelvi), zagyvalék, vegyes felvágott (bizalmas)

sark

főnév
  • sarkvidék, pólus (szaknyelvi)
  • sarok, szöglet
  • csúcs, hegy, vég

profil

főnév
  • oldalnézet, arcél
  • keresztmetszet, szelvény, hosszmetszet (szaknyelvi), kontúr
  • működési terület, feladatkör
  • jelleg, jellemző, sajátosság

nekibátorodik

ige
  • felbátorodik, bátorságot vesz, levetkőzi félénkségét, összeszedi bátorságát, nekibuzdul, vérszemet kap

munkahely

főnév
  • hivatal, iroda
  • dolgozó (bizalmas), álláshely, telep
  • állás, munka, státus, beosztás

nyikkan

ige
  • mukkan, pisszen, szól

potya II.

főnév
  • ingyenlakoma

néptömeg

főnév
  • sokaság, embertömeg, népáradat, embersereg

megszívlel

ige
  • megfogad, fontolóra vesz, követ

nyugi

főnév
  • (bizalmas): türelem, csigavér (bizalmas)
  • (hsz-szerűen): majd, idővel

próbál

ige
  • megkísérel, megkísért (régies), próbálkozik, kísérletezik, nekifog, nekilát, igyekszik, törekszik, erőlködik, erőfeszítést tesz
  • felpróbál
  • gyakorol