felnyit, fölnyit szinonimái

ige
  • felbont, feltár, feltör, kinyit, szétnyit, felüt, kilyukaszt, kifúr, kitár, kireteszel, kikapcsol, kidugaszol, felcsap, felfeszít, felszakít, feltép, felvág, felmetsz, felhasít
  • (sebet, kelést): megnyit, felszúr, kifakaszt

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

főnév
  • varrótű
  • kötőtű
  • horgolótű
  • biztosítótű
  • gombostű
  • melltű, bross, mellcsat, gyöngytű, dísztű, kitűző
  • fibula
  • tűlevél
  • (szleng): fecskendő, injekciós tű, csúzli (szleng), eszköz, fegyver (szleng), kendő (szleng), műszer (szleng), pisztoly (szleng), puska (szleng)

elsápad

ige
  • elfehéredik, elszíntelenedik, elszürkül, elhalványul, elhalványodik, kiszalad az arcából a vér, kifut az arcából a vér, megkókad (tájnyelvi), elzöldül
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felnyit, fölnyit szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felbőszít, fölbőszít

ige
  • dühbe hoz, dühbe gurít, zabossá tesz, felhergel, feldühít, felháborít, felmérgesít, felhúz, felpaprikáz, haragra gerjeszt, megharagít, feltüzel, felidegesít, felpiszkál, megvadít

elvágyik

ige
  • elvágyódik, elkívánkozik

elrendeződik

főnév
  • rendbe jön, helyrejön, megoldódik, elintéződik

elálmélkodik

ige
  • elámul, elcsodálkozik, ámulatba esik

felhörpint, fölhörpi

ige
  • kiiszik, felhajt, lehajt, felszippant, felhörpent (tájnyelvi), felszörpent (tájnyelvi)
  • lerészegedik, felönt a garatra, berúg, leissza magát, benyakal (bizalmas), becsiccsent (bizalmas), beseggel (durva)

fogas1

főnév
  • ruhaakasztó, akasztó, ruhafogas, állófogas
  • vállfa
  • előszobafal
  • fogaskerekű vasút, fogaskerekű, hegyi vasút

néha

határozószó
  • időnként, időközönként, esetenként, elvétve, olykor, időről időre, némelykor, néhanapján, néha-néha, koronként, olykor-olykor, hébe-hóba, hébe-korba, egyszer-másszor, alkalomadtán, egyszer-egyszer, ritkán, gyéren, hellyel-közzel, imitt-amott, itt-ott, alig, nagy ritkán, kivételesen, alkalmilag
  • (régies): hajdan, egykor, régen

dácsa

főnév
  • nyaraló, üdülő

csokoládés

melléknév
  • csokis (bizalmas), kakaós

álomkór

főnév
  • aluszékonyság, álmosság
  • letargia, tespedtség

díjmentesít

ige
  • bérmentesít, költségmentesít

fonnyad

ige
  • hervad, zsugorodik, szárad, tikkad, senyved, kókad, aszik, összehúzódik, satnyul, töpped, töpörödik, konyul, fonyarodik (tájnyelvi), ráncosodik, gözörödik (régies)
  • bágyad, sorvad, sorvadozik, emésztődik, ösztövéredik (régies)
  • (szleng): kudarcot vall

germán

melléknév, főnév
  • teuton, német

ingyenélő

főnév
  • munkakerülő, dologtalan, dologkerülő, naplopó, élősdi, élősködő, parazita, here (pejoratív), potyaleső, kenyérpusztító (bizalmas), potyázó (bizalmas)

havazik

ige
  • szállingózik, hulldogál, harmatozik, szitál, permetez, pilinkézik (tájnyelvi), pilinkél (tájnyelvi), pelyhedzik (tájnyelvi), havazkál (tájnyelvi) Sz: kiszakadt a menyasszony dunyhája; kiszakadt az angyalok dunyhája

félórás

melléknév
  • félórai, félórányi, harmincperces

fél I.

főnév
  • oldal, rész, térfél
  • ügyfél, kliens
  • (régies): barát, rokon

fertilitás

főnév
  • termékenység

haszontalan

melléknév
  • hasznavehetetlen, használhatatlan, értéktelen, ördögadta, dibdáb, apró-cseprő, improduktív, szemétrevaló
  • sikertelen, hasztalan, hiábavaló, hívságos, hiú, meddő, kárba veszett, eredménytelen, illukratív (régies)
  • hitvány, semmirekellő, semmiházi, semmirevaló, semmit érő (tájnyelvi), akasztófáravaló, szedtevette (tájnyelvi), disznófülű (tréfás), kutyafülű (tréfás), kutyaházi (tréfás), disznófoganású (tájnyelvi), ebszülte (tájnyelvi)
  • rosszcsont, ebadta, csintalan, vásott, huncut, engedetlen, bitang, nyavalyás
  • (régies): mihaszna, naplopó, léhűtő, lebzselő, lebzsi (bizalmas)

felszáll, fölszáll

ige
  • felemelkedik, felrepül, felröppen, felreppen, felrebben, felszárnyal, szárnyra kap, magasba száll, elbendül (tájnyelvi)
  • fellebben, szétoszlik (köd), magasba emelkedik, felhág (tájnyelvi), felverődik (harmat) (tájnyelvi)
  • (járműre): fellép, felül, felugrik, beszáll, beül, felkapaszkodik, felkászálódik

emberke

főnév
  • tökmag, vakarcs, törpe, dugó, homunculus (idegen), seggdugasz (durva), potyszem (tájnyelvi)
  • gyermek, apróság, lurkó, emberpalánta, töpörtyű (tréfás)

finálé

főnév
  • zárótétel
  • zárójelenet
  • befejezés, vég

hátszín

főnév
  • hátszíj (régies), hátszél (régies), hátcímer (régies)