megkötés szinonimái

főnév
  • kikötés, előírás, korlát, korlátozás, szabályozás, feltétel, kívánság, követelés, megszorítás, záradék, toldalék, biztosíték, kondíció (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

huny

ige
  • lehuny, suny (régies)
  • elalszik, álomba merül, durmol, szunyál (szleng), szunyókál

hajhász1

ige
  • keres, kutat, kajtat, vizslat, kasmatol (régies), szorgalmaz, fáradozik
  • hajszol, hajkurász, űz, kerget, üldöz, vadászik, szimatol
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megkötés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megelőz

ige
  • lehagy, elhagy, leelőz, maga mögött hagy, maga mögé utasít, elébe vág, elébe kerül, leköröz (bizalmas), túlhalad, lefut, elhúz (bizalmas), meghalad
  • túlszárnyal, szuperál (bizalmas), felülmúl, lepipál (bizalmas), lefőz (bizalmas), túltesz (valakin)
  • megakadályoz, meggátol, kivéd, kikerül, meghiúsít, elhárít, elejét veszi, útját állja, gátat vet (valaminek), preveniál (idegen)

lekuporodik

ige
  • lekucorodik, leül, leguggol, legubbaszt, lekukkan (tájnyelvi), lekutyorodik (tájnyelvi)

ledarál

ige
  • megőröl, megdarál
  • végigmond, elhadar, végighadar

kölcsönöz

ige
  • kölcsönad, kölcsönbe ad, hitelez, hitelbe ad
  • uzsoráskodik
  • kölcsönvesz, kölcsönkér, kikölcsönöz, kivesz, elkér, bérel
  • ad, nyújt

meghitt

melléknév
  • igaz, hű, hűséges, őszinte, odaadó, közeli, közelálló, szoros, ragaszkodó, szívbéli (bizalmas), avatott (régies)
  • bizalmas, bensőséges, benső (régies), szívélyes, szívből jövő, baráti, közvetlen, mély, személyes, intim, intimus (régies), biztos (régies), kordiális (régies)
  • otthonos, barátságos, családias, kényelmes, kedélyes, meleg, kellemes, vonzó, lakályos, familiáris, idillikus, idilli, derűs, felhőtlen

méltóság

főnév
  • tartás, tekintély, tisztelet, erő, magasztosság, emelkedettség, fenség
  • cím, titulus, tisztség, beosztás, állás, rang, rendfokozat, státusz, hatalom, társadalmi helyzet

visszaver

ige
  • visszaüt
  • elhárít, megfékez, meggátol, megállít, leszerel, kivéd, visszaszorít, visszavet, meghiúsít
  • visszatükröz, visszasugároz, reflektál
  • ismétel, visszhangoz, rezonál
  • (érvet): megcáfol, meghazudtol, tagad, megdönt, ellene áll (régies)

kikerülhetetlen

melléknév
  • szükségszerű, sorsszerű, végzetszerű, bekövetkező, kényszerű, fatális, elháríthatatlan, elkerülhetetlen, meggátolhatatlan, megelőzhetetlen, megváltoztathatatlan, feltartóztathatatlan, elmaradhatatlan
  • törvényszerű, előírt, kötelező, megszabott, megkívánt, velejáró, sarkalatos, lényegbeli, fontos

kiélesít

ige
  • kifen, kiköszörül, megélesít, megköszörül, élez, kiélez

halkít

ige
  • tompít, gyengít, csendesít, elnyel, csillapít

kisbaba

főnév
  • baba, bébi, babuci, babica (tájnyelvi), buba (tájnyelvi), újszülött, pólyás, pólyás baba, csecsemő, csecsszopó, kisded, kisgyermek, palánta, csemete, csimota (bizalmas), kispulya, kölyök, poronty (bizalmas), kicsi, pici, csöppség

mérgez

ige
  • toxikál (szaknyelvi), étet (tájnyelvi), öl, mételyez (tájnyelvi), károsít, rombol, pusztít, tönkretesz, leépít, megbetegít

muszáj I.

ige
  • kell, szükséges
  • kényszerül (valamire), kénytelen

cikázik

ige
  • (fény, villám): villódzik, villog, felvillan
  • (gondolat): csapong, repdes, szálldos, kalandozik

pikula

főnév
  • kisfuvola, pikoló
  • furulya, tilinkó (tájnyelvi)
  • okarina
  • klarinét

orvostanhallgató

főnév
  • medikus, orvosnövendék (régies)
  • medika

megkülönböztetés

főnév
  • különbségtétel, különbségtevés, elkülönítés, differenciálás, distinkció (régies)
  • előítélet, elfogultság

megcsömörlik

ige
  • megundorodik, fölkavarodik a gyomra, megmohókodik (tájnyelvi), émelyeg
  • elrontja a gyomrát
  • megutál, meggyűlöl, utálat fogja el, undor fogja el, elmegy a kedve (valamitől), ráun (valamire), megelégel(valamihez)(valamihez)

megtestesülés

főnév
  • inkarnáció (idegen), materializáció (idegen), materializálódás (idegen), testet öltés, testté válás
  • példakép

onanizál

ige
  • önkielégítést végez, maszturbál (szaknyelvi), játszik magával, magához nyúl, (férfi) zsebhokizik (tréfás), (férfi) rejszol (szleng), hokizik (szleng)
  • (nő) pöcögtet (szleng)

megoldódik

ige
  • kibomlik, kifűződik, kioldódik, kicsomózódik, kibogozódik, eloldozódik (tájnyelvi)
  • tisztázódik, kiderül, érthetővé válik, világossá válik
  • elrendeződik, elhárul (nehézség)
  • feloldódik, megenyhül

lényeges

melléknév
  • lényegi, létfontosságú, sorsdöntő, kulcsfontosságú, lényegbevágó, szubsztanciális (szaknyelvi), központi, fő, érdemi, fontos, alapvető, elemi, sarkalatos, integráns (idegen), domináló (idegen), domináns (idegen), döntő, meghatározó, releváns (szaknyelvi), kruciális (idegen), kardinális
  • jelentős, számottevő, nagy, nagy fontosságú, említésre méltó, konstitutív (szaknyelvi), nyomós, súlyos, elengedhetetlen

megvitat

ige
  • megbeszél, megtárgyal, meghány, meghány-vet, megtanácskozik, diszkutál (régies), megfirtat (tájnyelvi)

ország

főnév
  • állam
  • birodalom, regnum (régies), haza, hon
  • föld
  • korona, uralkodás, uralom
  • királyság