növényföldrajz szinonimái

főnév
  • fitogeográfia (szaknyelvi), geobotanika (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

államgépezet

főnév
  • államszervezet, államapparátus

história

főnév
  • történelem, történettan, történelemtudomány, történetírás
  • krónika, elbeszélés, történet, sztori (bizalmas), mese, monda, mítosz, legenda
  • széphistória
  • képzelgés, szóbeszéd, feltevés, álhír, agyszülemény, mendemonda
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a növényföldrajz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

napszúrás

főnév
  • hőguta, agydüh (régies)

megvetendő

melléknév
  • megvetésre méltó, hitvány, alávaló, haszontalan, silány, gyalázatos, ócska, rongy

megsüt

ige
  • kisüt, átsüt, lesüt
  • megpirít, resztel (idegen), megpirogat (tájnyelvi), megperzsel
  • megéget

marmelád

főnév
  • gyümölcsíz, lekvár, dzsem, marmaládé (tájnyelvi), liktárium (régies)

néptelen

melléknév
  • sivár, üres, kietlen, puszta, kihalt (választékos), elnéptelenedett, elhagyott, elhagyatott, lakatlan, élettelen, halott

ordítozik

ige
  • kiáltozik, lármázik, hangoskodik, ricsajozik, ordibál, üvöltözik
  • veszekedik, perlekedik

lecsúszott

melléknév
  • deklasszált (idegen), lezüllött
  • elszegényedett, levitézlett, tönkrement, snassz (bizalmas), kócipor (tájnyelvi)

láma2

főnév
  • (buddhista) szerzetes

íz1

főnév
  • zamat, aroma, buké (boré), ízletesség, ízesség, fűszerezés
  • ízlés, gusztus, ízérzet (szaknyelvi)
  • gyümölcsíz, lekvár, dzsem, gyümölcskocsonya, liktárium (régies)

lelkes

melléknév
  • ambiciózus, ügybuzgó, igyekvő, törekvő, buzgó
  • rajongó, szenvedélyes, lánglelkű, elragadtatott, egzaltált, harsogó, tüzes, tomboló, lelkesült, heves, lángoló, lendületes, égő, mohó
  • eksztatikus (idegen), animált (idegen), passzionátus (régies), frenetikus
  • (valamennyi): lakosú, lélekszámú, lelket számláló
  • lélekkel bíró (élőlény), élő

ottmarad

ige
  • elesik, elvész, odavész, elpusztul, meghal Sz: otthagyja a fogát; fűbe harap (szleng)

palacsinta

főnév
  • kőrelepcsen (tájnyelvi), krisztuskapcája (tájnyelvi)

elementáris

melléknév
  • elemi erejű, átütő erejű, viharos, megfékezhetetlen, elsöprő erejű, megsemmisítő, robbanásszerű

sincs

ige
  • sincsen, szintén nincs
  • nincs, nincsen

ragyogás

főnév
  • csillogás, tündöklés, szikrázás, sugárzás, verőfény, fényűzés, sziporkázás, fényelgés (régies), glanc (bizalmas), ragyogvány (régies)
  • fény, pompa, hivalkodás, nagyság, dicsőség
  • napsütés, fényesség, káprázat

nudli

főnév
  • krumplinudli, angyalbögyörő (tájnyelvi), angyalbögyöllő (tájnyelvi), cicinka (tájnyelvi)
  • (szleng): semmi, nulla (bizalmas), túró (szleng)

napa

főnév
  • (régies): anyós, napamasszony (tájnyelvi), édesszüle (tájnyelvi), kedvesanya (tájnyelvi)(régies)

odatalál

ige
  • eljut, odatanál (tájnyelvi), eltalál

ráadásul

határozószó
  • ráadásként, ráadásképpen, ráadásképp, azonkívül, azonfelül, amellett, ezenkívül, ezenfelül, méghozzá, még, mindehhez, sőt, továbbá, másfelől, mi több, valamint, tetejében, hegyibe (tájnyelvi), hegyébe (tájnyelvi), plusz (bizalmas)

nyílás

főnév
  • virágzás, virulás, virágba borulás
  • rés, hézag, lyuk, lék, repedés, repedék (régies), hasadék, hasadás, pórus, apertúra (szaknyelvi), meatus (szaknyelvi), stoma (szaknyelvi), nyiladék (régies), slicc (bizalmas)
  • száj, torok
  • kapu

mellszobor

főnév
  • büszt (idegen)

oldott

melléknév
  • kedélyes, fesztelen, könnyed, fölengedett, baráti, családias, otthonos

rágalmaz

ige
  • vádol, vádaskodik, gyanúsít, leszól, becsmérel, befeketít, szájára vesz, ráfog, bevádol, áskál, becsületébe gázol, meghurcol, eláztat (bizalmas), gyaláz, bemárt (bizalmas), ráken, bemószerol, csármál (tájnyelvi), felmocskol (tájnyelvi), kárpátol (tájnyelvi), hercehurcál (tájnyelvi), diffamál (idegen) Sz: rossz hírét költi; veszett hírét költi; alaptalan vádakkal illet