ottmarad szinonimái

ige
  • elesik, elvész, odavész, elpusztul, meghal Sz: otthagyja a fogát; fűbe harap (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

amúgy

határozószó
  • úgy, egyébként, különben

szükségszerű

melléknév
  • szükséges, bekövetkező, elkerülhetetlen, kétségtelen, okvetlen, óhatatlan, biztos
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a ottmarad szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

odavisz

ige
  • odaad, odajuttat, átnyújt
  • odavezet, odakísér

mozgolódás

főnév
  • nyüzsgés, mozgás, kavarodás, sürgés-forgás, nyugtalanság, zűrzavar, káosz
  • fészkelődés, nyugtalankodás
  • szervezkedés, forrongás, felkelés

mintsem

kötőszó
  • hogysem, semhogy

megmosolyog

ige
  • kinevet, kigúnyol, kicsúfol, kifiguráz, kiviccel, mulat vkinek a rovására

orgia

főnév
  • bacchanália (választékos), szaturnália (szaknyelvi), féktelenkedés, kicsapongás, duhajkodás, tivornya, vigalom, dorbézolás, dáridó, dőzsölés, muri (bizalmas), mulatozás, ivászat, borozgatás
  • bőség, változatosság, tobzódás

pallér

főnév
  • építőmester, kőműves, építésvezető, felvigyázó, felügyelő, előmunkás, munkavezető

lyukacsos

melléknév
  • pórusos (idegen), porózus (idegen), poróz (idegen), lyukatos (tájnyelvi)
  • áttört (kelme), likacsos, lyuggatott, furdalt (régies)

lezár

ige
  • befed, lecsuk, becsuk, bezár, bedugaszol
  • lehuny, behuny
  • lepecsétel, lelakatol, leragaszt, leplombál
  • (területet): bekerít, elrekeszt, elhatárol, blokál (idegen)
  • pontot tesz a végére (valaminek)
  • berekeszt, beszüntet

katolikus

melléknév
  • pápista (régies)

mármint

kötőszó
  • tudniillik, vagyis, ugyanis, azaz, szóval, úgymint

parasztgazdaság

főnév
  • parasztbirtok, farm

pohárszék

főnév
  • konyhaszekrény, kredenc, almárium, tálalószekrény

elpusztul

ige
  • meghal, életét veszti, megeszi a fene (bizalmas), felfordul (durva), kimúlik, odavész, elviszi az ördög (bizalmas), elhal, kihal, elveszik, elhull, beledöglik (durva), belegebed (bizalmas), kiszusszantja magát (tájnyelvi), elvesződik (tájnyelvi)
  • tönkremegy, megsemmisül, elenyészik (választékos) Sz: cigánykézre kerül; ebek harmincadjára jut; farkasfogra kel; írmagja se marad; kimegy hegyesre; szűzre megy (valami)
  • eltakarodik, elkotródik, elhányódik, elhordja magát, elpucol (bizalmas)

szatír

főnév
  • kéjenc, élvhajhász
  • pederaszta

rosszindulatú

melléknév
  • alattomos, komisz, perfid (idegen), rosszlelkű, gonosz, álnok, elvetemült, romlott, rosszhiszemű, rosszmájú, kárörvendő, kaján, maliciózus, rosszakaratú, ellenséges, kegyetlen, gyilkos, kíméletlen, csípős, szívtelen, acsarkodó, feketemájú (tájnyelvi), dusmán (tájnyelvi)
  • káros, ártalmas, halálos, gyógyíthatatlan, malignus (szaknyelvi)

óvintézkedés

főnév
  • óvó rendszabály, védő rendszabály, megelőzés

odakinn

határozószó
  • kinn, kint, odaki (régies), ott kint
  • külföldön(bizalmas)

összekovácsol

ige
  • összeforraszt, egybeforraszt, egybeolvaszt, összeolvaszt
  • egyesít

robot1

főnév
  • jobbágymunka, úrdolga (régies), angária (régies)
  • gürizés (szleng), gürcölés, meló, kulizás (szleng), kulimunka, hajtás, favágás (bizalmas), strapa (bizalmas), rabszolgamunka, taposómalom, gálya (szleng)

önöz

ige
  • magáz, becsül (tájnyelvi), megkegyelmez (tájnyelvi)

must

főnév
  • szőlőlé
  • murci, karcos (tájnyelvi)

összezavar

ige
  • megzavar, zavarba hoz, zavarba ejt, elbizonytalanít, kizökkent
  • megbont, megkavar (bizalmas), összekavar, összekever, megkever, feje tetejére állít, összegubancol (bizalmas), összekuszál, bonyolít, összegabalyít, összezilál, felforgat, összeforgat, szétzilál, feldúl, összezagyvál, konfundál (választékos)
  • összetéveszt, összecserél, felcserél, összekever, összekutyul (bizalmas)

rost

főnév
  • szál, fibra (idegen), szálag (régies)
  • mócsing