megesik szinonimái

ige
  • megtörténik, előfordul, bekövetkezik, végbemegy, adódik, esetkezik (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): teherbe esik, bajba jut, elbukik, úgy marad (bizalmas) Sz: lehull a pártája

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

vérengző

melléknév
  • öldöklő, gyilkoló, kegyetlen, könyörtelen, kíméletlen, embertelen, brutális, bestia, barbár, hóhér, tatáros (régies), mészárló, vérszomjas
  • ragadozó, húsevő

bizonyosság

főnév
  • meggyőződés, bizonyság (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megesik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

másmilyen

névmás
  • más, másféle, másfajta, különböző, eltérő, elütő, egyébmilyen (tájnyelvi)

lázmérő

főnév
  • hőmérő, pulzométer (régies), termometrum (régies)

küzdelem

főnév
  • küzdés, csata, háború, harc, párbaj, tusa, viadal, párviadal, bajviadal, kézitusa, ütközet, konfliktus, összeütközés, összecsapás, verekedés, dulakodás, csatározás, hadviselés, csetepaté
  • torna, mérkőzés, meccs
  • verseny
  • kínlódás, küszködés
  • fáradozás, igyekezet, vesződés

kompetencia

főnév
  • illetékesség, jogosultság, hatáskör
  • képesség, felkészültség, hozzáértés

megbolondul

ige
  • megőrül, megzavarodik, megháborodik, becsavarodik (bizalmas), bedilizik (bizalmas), meghabarodik (tájnyelvi), megbomlik (választékos), meghibban, meggárgyul (tájnyelvi), megcsábul (tájnyelvi), megbódul (tájnyelvi), meghőbörödik (tájnyelvi), begolyózik (szleng), megbuggyan (szleng), bezsong (szleng), bepörög (szleng) Sz: belénmagot eszik; bomlik a sütnivalója; búcsút vesz az eszétől; elborul az elméje; elmegy az esze; elmennek neki hazulról; kificamodik az esze; lábaszárába szalad az esze; kifut az esze velőstül; megbomlik a kereke; megbomlik az esze; megbomlik az agya; megkapja a dilihoppot; megzavarodott, mint a macska a fiadzás után; moly ette meg a régi eszét; nadragulyát evett

megszitál

ige
  • megrostál, átrostál, megtisztít

vigasztalhatatlan

melléknév
  • vigasztalan, gyógyíthatatlan, kétségbeesett, levert, reményvesztett, dezolált (idegen)

kibeszél

ige
  • elmond, elárul, kifecseg, elfecseg, kikotyog (bizalmas), kicsacsog, elpletykál, kilocsog, kisusog, kikürtöl, szellőztet, híresztel, kitereget, továbbad, hírelget (tájnyelvi), elköp (szleng) (valamiről)
  • kimagyarázkodik, kimenti magát
  • megszól, kipletykál

később

határozószó
  • majd, utóbb, utána, aztán, későbben, későbbet (tájnyelvi), máskor, utólag, utólagosan, utóbban (régies), utóbbat (régies), azután, majdan, nemsokára, sokára, idővel

gyűlöl

ige
  • utál, nem szenvedhet, ki nem állhat, irtózik, iszonyodik, undorodik, borzad, ellenszenvet érez (valaki iránt), megvet

kijelentés

főnév
  • állítás, közlés, közlemény, bejelentés
  • mondat, szentencia (régies), mondás, szólás, nyilatkozat
  • kinyilatkoztatás, reveláció (idegen), deklaráció, manifesztáció (idegen), proklamáció (idegen)

megvált

ige
  • megvesz, megvásárol
  • felszabadít, felment, megszabadít, szabaddá tesz
  • váltságot szerez, üdvösséget szerez, üdvözít, jóvátesz

mocorog

ige
  • mozgolódik, izeg-mozog, fészkelődik

bújik

ige
  • bebújik, beveszi magát
  • belemélyed, beletemetkezik, belevész, belemerül
  • (ruhadarabba): belebújik, felhúz, magára húz, felölt, magára ölt
  • (valaki valami elől): bujkál, kerül (valakit)
  • lapít, lapul
  • (valakibe): hozzásimul, hozzátapad

passzus

főnév
  • (választékos): szakasz, rész, paragrafus, hely, bekezdés, egység, fejezet
  • (régies): útlevél
  • marhalevél, járatlevél, marhajárat, marhapasszus, rédia (tájnyelvi)

odasúg

ige
  • megsúg, odasuttog
  • (tájnyelvi): odasuhint, odacsap

megfegyelmez

ige
  • megrendszabályoz, megzaboláz, kordában tart, megegzecíroz (tájnyelvi), megfog (bizalmas), megreguláz Sz: a körmére koppint; az orrára koppint; gatyába ráz; gúzsba tesz; lapocka alá fog (valakit); megtanítja kesztyűbe dudálni; megtanítja neki, hány a nyolc; móresre tanít; pálca alá fog (valakit), ráncba szed, rövid pórázra fog
  • megfenyít, megbüntet, megfedd, megver

maró

melléknév
  • égő, égető, csípős, szúrós, eszős (tájnyelvi), borsos
  • gyötrő, emésztő (bánat)
  • sértő, gúnyos, bántó, harapós, metsző, fullánkos, epés, éles, bisszig (bizalmas), rosszmájú, maliciózus, vitriolos

megnyílik

ige
  • kinyílik, kifakad, kitárul, feltárul
  • széthasad, szétnyílik, kilyukad
  • kitárulkozik, kipakol (szleng), kiönti a szívét, könnyít a lelkén, kibeszél, megnyilatkozik(bizalmas)
  • működni kezd, megkezdődik, kinyit

nyurga

melléknév
  • magas, hosszú, hórihorgas, sudár (választékos), colos (bizalmas), coli (bizalmas), nyakigláb, vékony, nyúlánk, karcsú, égimeszelő, hirtelen nőtt (tréfás), langaléta, ösztövér, kalajdász (tájnyelvi), nyirge-nyurga (tájnyelvi), hószmány (tájnyelvi)

meghasad

ige
  • elreped, végigreped, megreped, (jég) rian, megroppan, összeroppan, kettéhasad, kettéreped, beszakad, kirüffen (tájnyelvi), kirüfög (tájnyelvi), megreppen (tájnyelvi), elválik, kettéválik, szétszakad
  • (szív): belesajdul, összetörik, megszakad

lefest

ige
  • lemázol
  • lepingál, leképez (régies)
  • ábrázol, leír, lerajzol, megrajzol
  • ecsetel, jellemez
  • bemutat, érzékeltet

megritkul

ige
  • meggyérül
  • elkopik (haj), kihullik

odakerül

ige
  • odaérkezik, odajut, odavetődik, odaszármazik (tájnyelvi)(valahonnan)