követelés szinonimái

főnév
  • parancs, elvárás, sürgetés, kikényszerítés, kierőszakolás, vindikálás (idegen)
  • járandóság, tartozás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

állomásozik

ige
  • tartózkodik, marad, stacionál (régies), táborozik, állomásol (régies), tanyázik (bizalmas), megszáll

rosszindulat

főnév
  • rosszaság, rosszakarat, komiszság, alattomosság, gonoszság, rosszmájúság, malevolentia (idegen), malícia (idegen), rosszhiszeműség, gyűlölködés, ellenségesség
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a követelés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kormányférfi

főnév
  • államférfi

kicsúszik

ige
  • kisiklik, kibújik, megugrik (bizalmas), kisurran, kicsesszen (tájnyelvi), kisuvad (tájnyelvi)
  • kiszabadul, kimenekül

kesztyű

főnév
  • (régies): bilincs

jelmondat

főnév
  • mottó, alapgondolat, jelige, szlogen, maxima (régies)

köpű

főnév
  • kaptár, méhkas
  • köpülő, bödön, kelence (régies)
  • (szaknyelvi): tartály

lasszó

főnév
  • pányva, hurok

tisztaság

főnév
  • takarosság, higiénia (idegen)
  • becsületesség, ártatlanság, hamv (választékos), makulátlanság, erkölcsösség

hőség

főnév
  • forróság, meleg, kánikula, hőhullám, hévség (régies)

holmi II.

névmás
  • valamiféle, afféle, akármiféle, akármilyen, néminemű (régies)
  • valami

felfedező, fölfedező II.

főnév
  • kutató, tudós, feltaláló
  • utazó, világjáró

igaz II.

főnév
  • igazság, tény, tényállás, való

leereszkedő

melléknév
  • lenéző, fölényes, kegyes, vállveregető, affabilis (régies)

ló

főnév
  • lovacska, paci (bizalmas), cocó (tájnyelvi), virsli (tréfás)
  • paripa
  • gebe, dikhenc (tájnyelvi)
  • mén, ménló, csődör, monyas (tájnyelvi), monyasló (tájnyelvi)
  • kanca, kabala (tájnyelvi), kabola (tájnyelvi)
  • csikó
  • táltos
  • (sakkban): huszár
  • (személyről): állat (durva), barom (durva), ökör (durva), dög (durva), marha (durva)

ártalom

főnév
  • kár, kártétel (régies), baj, sérelem, sértés, hátrány, bántalom, ártás
  • károsodás, sérülés, vitium (idegen)

nádor

főnév
  • nádorispán (régies), palatinus (régies), palotagróf (régies), nagyúr (régies)

megriad

ige
  • megijed, megrémül, megretten, megszeppen, megrezzen, meghőköl, megneszül (tájnyelvi), megdermed
  • (választékos): megharsan, felhangzik (kürt)

következtet

ige
  • kitalál, kimutat, okoskodik, gondol, konkludál (idegen), eredményre jut, levezet, megállapít

koporsó

főnév
  • szarkofág (szaknyelvi), láda, sélye (régies)

külön I.

melléknév
  • más, másik, elkülönített, különálló, önálló, elkülönült
  • extra, különleges, rendkívüli
  • sajátos, saját, egyéni, jellemző, jellegzetes

megnyilatkozás

főnév
  • kijelentés, beszéd, közlés, állásfoglalás, nyilatkozat, véleménynyilvánítás, kifejezési forma, manifesztáció (idegen), megnyilvánulás, reveláció (idegen), kinyilvánítás, megjegyzés, közzététel, bemutatás

közköltség

főnév
  • közadakozás

kifinomult

melléknév
  • pallérozott, csiszolt, finom, választékos, előkelő, kulturált, művelt, disztingvált, civilizált, tanult, igényes, tapintatos, érzékeny, elegáns, nemes, ízléses, jól nevelt, differenciált (idegen)

lakatlan

melléknév
  • néptelen, kietlen, puszta, elhagyott, elhagyatott, üres, kopár, sivár, elárvult, magányos, kihalt, gazdátlan, uratlan (régies), bitang (tájnyelvi)

megráz

ige
  • megingat, felráz, összeráz, megrenget, megcibál, meglingáz (tájnyelvi), meglógáz, megrázint, megrángat
  • (áram): megüt, megcsap
  • megrendít, megrázkódtat, felzaklat, feldúl, felizgat, lesújt, lever, megdöbbent, meglep, megindít