hivatalnok szinonimái
főnév
- köztisztviselő, tisztviselő, hivatalviselő, kormánytiszt, tiszt, bürokrata (pejoratív), beamter (idegen), audiat (idegen), officiális (idegen), funkcionárius, ügyintéző, tintanyaló (pejoratív), aktakukac (szleng), tintakukac (szleng), papírmoly (szleng), bélyegnyaló (pejoratív), irodista (pejoratív), fehérköpenyes, bennülő (tájnyelvi)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
sújt
ige
- üt, vág, megdob, lecsap
- ér, talál (valakit), bánt, érint, sért
- büntet, megver, ver, csapásol (tájnyelvi)
gyakorta, gyakran
határozószó
- sokszor, derűre-borúra, egyre-másra, számos esetben, folyton, lépten-nyomon, elégszer, nyakra-főre, minduntalan, rendszerint, rendesen, sűrűn, több esetben, többször, ismételten, újra meg újra, unos-untalan, nemritkán, rendszeresen
ijesztő
melléknév
- félelmetes, kísérteties, borzasztó, borzongató, hátborzongató, rémséges, félelmes (régies), rémületes, rémületbe ejtő, rettentő, rettenetes, borzalmas, szörnyű, rémítő, rémes, rémisztő, riasztó, aggodalmat keltő, iszonyatos, iszonytató, vészes, vészterhes, baljós, baljóslatú, hajmeresztő, vérfagyasztó, vérfagylaló (régies)
fatönk
főnév
- fatuskó, tuskó, fatörzs, farönk, rönk, tőke, csutok (tájnyelvi), csutkó (tájnyelvi), fatönköly (tájnyelvi), rönköly (tájnyelvi)
felébred, fölébred
ige
- feleszmél, felocsúdik, felserken (régies), észre tér, magához tér, felriad, felijed, felretten, felrezzen, felérez (tájnyelvi), felneszel, felrázódik, életre kel
- feléled
- felkel, kinyitja a szemét, kinyitja a csipáját
- észbe kap, kapcsol, rájön (valamire)
- feltámad, fellobban, fellángol, felizzik, felgerjed
hívogató I.
melléknév
- vonzó, csábító, kívánatos, csábos, csalogató, tetszetős, étvágygerjesztő, gusztusos, ínycsiklandozó, ízletes
háziúr
főnév
- házigazda, háztulajdonos, lakástulajdonos, főbérlő, bérbeadó (szaknyelvi), házibácsi (bizalmas)
hontalan
melléknév
- hazátlan, számkivetett, száműzött, üldözött, bujdosó, földönfutó, menekült
- otthontalan, elhagyott, ágrólszakadt, sehonnai, hajléktalan, lakástalan
időnként, időközönké
határozószó
- ritkán, néha, néha-néha, olykor-olykor, hellyel-közzel, időnként, időközönként, időről időre, hébe-hóba, hébe-korba, egyszer-egyszer, egyszer-másszor, nagy ritkán, alkalmilag, alkalomadtán, esetenként, kivételesen, elvétve, nagy néha, néhanapján, közben-korban (tájnyelvi), hébe-közbe (tájnyelvi)
kihal
ige
- kipusztul, kivész, kimúlik, megsemmisül, elenyészik, semmivé lesz, elpusztul, tönkremegy, magva szakad (valakinek), írmagja sem marad
- elnéptelenedik, élettelenné válik
- megszűnik, elavul
- kihamvad, kiég