csíny szinonimái

főnév
  • csínytevés, csintalanság, tréfa, kópéság, huncutság, zsiványság (régies), rosszaság, engedetlenség, stikli (bizalmas), hecc, balhé (szleng), buli (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

politúr

főnév
  • máz, lakk, fénymáz, firnisz (tájnyelvi), firnájsz (tájnyelvi), kence, sellak (régies), fényezés
  • bevonat
  • (szleng): bőr

kontráz

ige
  • kísér
  • hegedül (tájnyelvi)
  • rádupláz
  • fékez, lassít
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a csíny szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

csákány

főnév
  • krampács (szaknyelvi), bucsák (tájnyelvi)

betöltetlen

melléknév
  • kitöltetlen, szabad, üres, lakatlan, tiszta, fehér
  • (állás): megüresedett, ellátatlan, megürült, vákáns (idegen)

beosztás

főnév
  • osztályozás, besorolás, kategorizálás, rendszerezés, csoportosítás, beskatulyázás (pejoratív)
  • fokbeosztás, skála, lépték, mérték
  • elrendezés, elhelyezés, diszpozíció (szaknyelvi), sorrend, egymásutániság, tagolás
  • munkakör, feladatkör, szerepkör, hatáskör, ügykör, reszort (idegen), poszt (bizalmas), tiszt (választékos), foglalkozás, stallum (régies)
  • rang, tisztség, pozíció
  • gazdálkodás, takarékosság, spórolás, ökonómia (szaknyelvi)

atombomba

főnév
  • atomfegyver, nukleáris fegyver, A-bomba

csengő, csöngő II.

főnév
  • csengettyű, csörgő, harangocska, csengető (tájnyelvi), csingilingi (tájnyelvi), csölöng (tájnyelvi)

disztingvált

melléknév
  • választékos, válogatott, előkelő, finom
  • kifinomult, igényes, ízléses, elegáns, stílusos, illedelmes, jól nevelt

közreműködés

főnév
  • asszisztencia (idegen), segédlet, részvétel, segítség, segédkezés, elősegítés, kooperáció, együttműködés, támogatás, gyámolítás
  • összmunka, összjáték

alagcső

főnév
  • dréncső (szaknyelvi), talajcső, szivárgócső, levezetőcső, lefolyócső, csatorna

agyba-főbe

határozószó
  • (ver): nagyon, mértéktelenül, dagadtra, kékre-zöldre, félholtra, összevissza, ripityára

állapot

főnév
  • közérzet, hogylét, egészségi állapot, kondíció, erőnlét, kondi (bizalmas), forma (bizalmas)
  • helyzet, állás, státusz, körülmény, szituáció
  • stádium, fok, szakasz, fázis, fokozat, szint

dörömböl

ige
  • zörög, dobol, kopog, zörget, dörömböz (tájnyelvi), zörömböl (régies), kopogtat, kocog, dörget (tájnyelvi), dübögtet (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): dorombol

elbotlik

ige
  • megbotlik, elesik, eldől, felbukik
  • megtéved, hibázik, vét

fellobban, föllobban

ige
  • felgyullad, kigyullad, kigyúl, tüzet fog, égni kezd, fellángol, lángra lobban, lángot vet, lángra kap, lángra gyúl, fellobog, felizzik, lobot vet, lángba borul, felgyappan (tájnyelvi), fellandul (tájnyelvi), fellökődik (tájnyelvi)
  • felvillan, felcsillan, felragyog
  • feléled, feltámad
  • gerjed, felcserszen (tájnyelvi)

énekel

ige
  • dalol, dalolgat, nótázik, trillázik, zengedez (választékos), zeng, zöngicsél, gajdol (tájnyelvi), gajdolász (tájnyelvi), kornyikál, nyávog (pejoratív), hangicsál (régies), kántál, óbégat, dúdol, dudorászik, dajnál (tájnyelvi), dallikázik (tájnyelvi)
  • (madár): szól, fütyül, csattog, csicsereg, csiripel, csivitel, csipog, hangicsál (régies)

csipke

főnév
  • csipkézet, rece

cölöp

főnév
  • karó, oszlop, pillér, pózna, gerenda, cölöpfa (szaknyelvi), pilóta (szaknyelvi), pilótafa (szaknyelvi), támfa, bitó, culáp (tájnyelvi)

délutáni

melléknév
  • ebéd utáni (bizalmas)

elvonszol

ige
  • elhurcol, elrángat, elráncigál, elcibál, elvonszikál (tájnyelvi), elragad (régies)

csordás

főnév
  • tehénpásztor, marhapásztor, barompásztor, baromőr (régies), csordapásztor (régies), ökörhajcsár, ökörpásztor, tehenészlegény, gulyás

bíboros

főnév
  • kardinális, bíbornok (régies)

dicső

melléknév
  • dicsőséges, fenséges, felséges, magasztos, gloriózus (régies), majesztatikus (választékos)

emlékezet

főnév
  • emlékezőtehetség, emlékezőképesség, memória (idegen), emlékező (régies)
  • emlék, emlékkép