kihal szinonimái
ige
- kipusztul, kivész, kimúlik, megsemmisül, elenyészik, semmivé lesz, elpusztul, tönkremegy, magva szakad (valakinek), írmagja sem marad
- elnéptelenedik, élettelenné válik
- megszűnik, elavul
- kihamvad, kiég
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
szürkül
ige
- őszül, deresedik
- alkonyodik, sötétedik, esteledik, estére jár, estefelé jár, estére hajlik, leszáll az este, estellik (régies), besötétül, lenyugszik a nap, leszáll a nap, leszentül a nap (tájnyelvi)
- világosodik, virrad, pirkad, dereng, pitymallik, hajnalodik, reggeledik, nappalodik (tájnyelvi)
- elmosódik, halványodik, elhomályosodik, elhomályosul, kifakul, megfakul, színét veszti, lekopik
- laposodik, érdektelenedik, unalmassá válik, felhígul
kettes
főnév
- kétforintos, bélás (szleng)
- elégséges, béla (szleng), görbe egyenes (szleng), hattyú (szleng), hurok (szleng), kanyaró (szleng), libanyak (szleng), proletárjeles (szleng), talponálló (szleng)
járom
főnév
- iga, hám, fakeret (szaknyelvi)
- tok (tájnyelvi)
- elnyomás, szolgaság, teher, rabság, rabszolgaság, rabiga
iroda
főnév
- hivatalszoba, hivatali helyiség (szaknyelvi), dolgozószoba, dolgozó (bizalmas)
- hivatal, szervezet, büró (idegen), kancellária (régies)
- vállalat, vállalkozás
- irodaház, irodaépület
kiegészítő
melléknév
- kibővítő, pótló, pótlólagos, utólagos, kisegítő, pót, szuplementer (idegen), akcesszórius (idegen), komplementer (idegen)
- mellékes, járulékos, másodlagos, mellék-
hangoztat
ige
- bizonygat, állít, hangsúlyoz, kiemel, kidomborít, kifejezésre juttat, erősködik, nyomatékosít, megerősít, kiélez, súlyt fektet (valamire), kinyilvánít
- (hangot) kitart (szaknyelvi)
- (régies): hallat
- szólaltat (hangszert)
közbevet
ige
- megemlít, megjegyez, beszúr, betold, közbetold
- beleszól, közbeszól, szavába vág, megakaszt, félbeszakít, megszakít
megőrül
ige
- megbolondul, megháborodik, meghabarodik (tájnyelvi), meggárgyul (tájnyelvi), megcsábul (tájnyelvi), megtébolyodik, megzavarodik, meghibban, megkeveredik, megbomlik az agya, bedilizik, elveszti az eszét, elborul az elméje, megkergül, megbuggyan (tájnyelvi), meghülyül, becsavarodik (szleng), megkattan (szleng)
lila II.
főnév
- ötszázforintos, ötszázas (bizalmas), ötös, öt kiló (szleng), ady (szleng), költőpénz (tréfás)
kihasználás
főnév
- hasznosítás, utilizáció (idegen), felhasználás, kiaknázás
- pumpolás, visszaélés, kizsigerelés, kiszipolyozás, élősködés
készség
főnév
- hajlam, hajlandóság, szándék, fogékonyság, diszpozíció (szaknyelvi), inklináció (szaknyelvi), kedv
- jóakarat, szolgálatkészség, előzékenység, udvariasság
- ügyesség, képesség, tehetség, talentum (idegen), érzék, adottság, gyakorlat, gyakorlottság, rutin, jártasság, rátermettség, tudás, hozzáértés, perfekció (idegen)
- jogosultság, képesítés, képzettség, szakismeret
- (régies): fölszerelés, készlet, állomány
letorkol
ige
- elhallgattat, elnémít, legorombít (bizalmas), ledorongol, letromfol (bizalmas), leint, lehurrog, rendreutasít, rápirít, lepisszent (tájnyelvi), lepisszeg, beléfojtja a szót, torkára forrasztja a szót, torkára fagyasztja a szót, lekussol, ledörög (tájnyelvi), ledarabol (tájnyelvi), leapacsol (tájnyelvi), letácsol (tájnyelvi) Sz: nyakába kanyarítja a szót
jelentéktelen
melléknév
- csekély, elhanyagolható, nem számottevő, kicsi, említésre sem méltó, elenyésző, potom, parányi, incifinci, észrevehetetlen Sz: mák ez, nem makk
- mellékes, lényegtelen, haszontalan, hitvány, semmitmondó, apró-cseprő, csip-csup, eltörpülő, dibdáb, bagatell, piszlicsáré (bizalmas), irreleváns (szaknyelvi)
- jellegtelen, szürke, érdektelen, kisszerű, piti (bizalmas), pitiáner (bizalmas)
kiterjedés
főnév
- nagyobbodás, szélesedés, bővülés, tágulás, nyúlás, dilatáció (idegen)
- dimenzió
- nagyság, méret, terjedelem, extenzió (idegen), formátum