kies szinonimái

melléknév
  • idilli, bájos, hangulatos, kellemes, szép, bűbájos, elragadó, paradicsomi

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tanulmány

főnév
  • tanulás, stúdium
  • értekezés, közlemény, esszé, opus (választékos), dolgozat, cikk, disszertáció, etűd (idegen), traktátum (régies)
  • monográfia
  • vizsgálódás, búvárkodás, kutatás

korlátoz

ige
  • megszorít, megköt, korlátok közé szorít, szabályoz, megszab, határt szab (valaminek), előír, meghatároz, restringál (régies), redukál
  • akadályoz, fékez, gátol, zaboláz, szárnyát szegi, visszatart
  • elnyom, leigáz
  • mérsékel, csökkent, kisebbít, megkurtít, megnyirbál, limitál
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kies szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kerület

főnév
  • szegély, szél, határ, perem, körszél, öv, karima, keret, szegélyzet, kontúr, környület (tájnyelvi), periméter (idegen), határvonal, határszél
  • (régies): környék, körlet, zóna, földsáv, terület, pászta (tájnyelvi), periféria (idegen)
  • felségterület, territórium (idegen)
  • (régies): körzet, övezet, szektor (szaknyelvi), negyed, rajon (idegen), régió, vidék, térség
  • választókerület

ivóvíz

főnév
  • víz, ital, innivaló, csapvíz, kútvíz, artézi víz, vezetékes víz, tütü (bizalmas)

intézkedés

főnév
  • eljárás, lépés, beavatkozás
  • rendszabály, utasítás, rendelet, szabályzat, határozat, végzés, rendelkezés, parancs, meghagyás, előírás, diszpozíció (szaknyelvi), regula (régies), ordré (régies)

himlő

főnév
  • variola (szaknyelvi), feketehimlő, hólyagos himlő, valódi himlő
  • bárányhimlő
  • (tájnyelvi): veres himlő, skarlát, vörheny
  • himlőhely, heg, ragya, hólyag, pattanás, patécs (tájnyelvi), kiütés, ripacs (tájnyelvi), csécs (régies)

kiapad

ige
  • elfogy, kifogy, kiszárad (tájnyelvi)
  • kimerül, megszűnik

kitevő

főnév
  • mutató, jelző, jelzőszám, mutatószám, hatványkitevő, index, exponens (szaknyelvi)

szívvirág

főnév
  • csüngőszív, hölgyvirág, jézusszíve, krisztusszíve, szívecske

hadar

ige
  • darál, fúj, hablatyol (tájnyelvi), hebrencskedik (tájnyelvi) Sz: pereg a nyelve, mint a pergő rokka; úgy beszél, mint a szélkelep
  • (tájnyelvi): csépel

gyógyítás

főnév
  • orvoslás, kezelés, kúra, gyógykezelés, terápia
  • kuruzslás

elszállítás

főnév
  • elvitel, elfuvarozás, elhordás, továbbítás, eltakarítás

halmozódás

főnév
  • felgyülemlés, felszaporodás, tornyosulás, tezaurálás (szaknyelvi), akkumuláció (idegen)

klán

főnév
  • nemzetség, nagycsalád
  • törzs, törzsszövetség

köt

ige
  • csomóz, bogoz, hurkol, kötöz, odaerősít, rögzít
  • (tájnyelvi): megront
  • (virágot, csokrot, koszorút) fűz
  • szilárdít, tömörít
  • szilárdul, ragad, összetart
  • ott tart, kényszerít
  • kapcsol (valakihez, valamihez), odaláncol (valakihez)
  • (eskü) visszatart, kötelez
  • (valamihez): függővé tesz (valamitől)
  • (kapcsolatot): létrehoz

megmérkőzik

ige
  • szembeszáll, harcol, küzd, kiáll (valakivel), megütközik, párbajozik, megverekszik, megvív, megküzd, megbirkózik, harcra kel, felveszi a harcot, csatára kel, versenyre kel, összeméri erejét

leüt

ige
  • lever, ledob, lelök, ledönt, lesodor, letaszít, lekatancol (tájnyelvi), lekavar (tájnyelvi), lezuhít (tájnyelvi)
  • (ütéssel): leválaszt, levág, lecsap
  • leterít, lebunkóz, agyonüt, letaglóz, lesújt, földre terít, kifektet (szleng), megborít (szleng), padlót fogat (valakivel) (szleng)
  • lecsalaváz (szleng)
  • (figurát): kiüt, leszed, levesz
  • (földbe): rögzít, lever, lezuhol (tájnyelvi)

kifecseg

ige
  • elmond, kibeszél, kikotyog, kilocsog, kicseveg, kicsacsog, kikottyant (bizalmas), kivakkant, kipletykál (bizalmas), elpletykál, elhíresztel, kikürtöl, elárul, továbbad, divulgál (idegen), elköp (szleng) Sz: eljár a szája; könyökén is kijön; mindent kikottyant a szája az alfele híre nélkül; mindent nyelve harangjára köt; nem áll meg benne a szó
  • (tájnyelvi): kifröcsög, kifröccsen, kiloccsan

keresztnév

főnév
  • utónév, személynév
  • bérmakeresztnév

királyi

melléknév
  • uralkodói, fejedelmi, vezérlő
  • fenséges, felséges, magasztos, tekintélyes, lenyűgöző, remek, impozáns, ragyogó, pompás

leselkedik

ige
  • leskelődik, leskel, megsebesül, kukucskál, kandikál, kukkol
  • figyel, lesben áll, kémkedik, hallgatózik, fürkész, szimatol, szaglász, vizslat, spionkodik, koslat, ólálkodik
  • (veszély): fenyeget, készül

kijátszik

ige
  • kihív, kiad
  • bedob
  • megszeg, megkerül, semmibe vesz, figyelmen kívül hagy, megsért
  • félrevezet, megcsal, becsap, kicselez, kibabrál (bizalmas), túljár az eszén, megtéveszt, rászed, átejt (bizalmas), lóvá tesz, felültet, orránál fogva vezet
  • megrövidít

járványos

melléknév
  • ragályos, fertőző, epidemikus (szaknyelvi), endemikus (szaknyelvi), ragadós, átszármazó (régies)
  • elterjedt

főnév
  • tányérka, csészealj, alátét

letorkol

ige
  • elhallgattat, elnémít, legorombít (bizalmas), ledorongol, letromfol (bizalmas), leint, lehurrog, rendreutasít, rápirít, lepisszent (tájnyelvi), lepisszeg, beléfojtja a szót, torkára forrasztja a szót, torkára fagyasztja a szót, lekussol, ledörög (tájnyelvi), ledarabol (tájnyelvi), leapacsol (tájnyelvi), letácsol (tájnyelvi) Sz: nyakába kanyarítja a szót