háziúr szinonimái

főnév
  • házigazda, háztulajdonos, lakástulajdonos, főbérlő, bérbeadó (szaknyelvi), házibácsi (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

mozsár

főnév
  • mozsártörő
  • mozsárágyú, tarack (régies)

kenyérmorzsa

főnév
  • kenyérmorzsalék, kenyérzsurma, prézli, darabuca (tájnyelvi), hulladék
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a háziúr szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hányatott

melléknév
  • viszontagságos, viharos, küzdelmes, zilált, rögös, kemény

gazdátlan

melléknév
  • elhagyott, lakatlan, kietlen, elhagyatott, üres, sivár, puszta
  • kóbor, szökött, kallódó, elbitangolt (tájnyelvi), bitang (tájnyelvi), talált, rablott, lopott
  • elhanyagolt, magányos, árva

futás

főnév
  • kocogás, sietés, rohanás, szaladás, nyargalás, iramodás, vágta, iram (régies), futamat (tájnyelvi)
  • menekülés, menekvés, szökés

félrelép

ige
  • botlik, rosszul lép, mellélép, csetlik-botlik
  • (bizalmas): megcsal, hűtlenkedik, ballépést követ el, hibázik, megtéved, felszarvaz, félrenéz, félredug (durva), félrekefél (szleng), feketézik (tájnyelvi), kalandozik

hátha

határozószó
  • talán, esetleg, meglehet

hozzámegy

ige
  • férjhez megy, feleségül megy, nőül megy, nejévé lesz, kezét nyújtja

pszt

módosítószó
  • csend!, csöndet!, csendesen!, csitt!

esőcsatorna

főnév
  • ereszcsatorna, csatornacső, csapadékcsatorna (szaknyelvi), csurgó (tájnyelvi)

érem

főnév
  • kitüntetés, medália, érdemrend, rendjel, plecsni (pejoratív), baktertojás (tréfás), lelógó vándordíj (tréfás), díj
  • emlékpénz, emlékérem, monéta (idegen)

céda II.

főnév
  • szajha, kéjnő, könnyű nőcske (pejoratív), prostituált, kurva (durva), ribanc (durva), utcalány, ringyó (durva), lotyó, rima (tájnyelvi), riherongy (tájnyelvi), cemende (tájnyelvi), cafka

fáj

ige
  • sajog, nyilallik, zsibog, csikar, ég, mar, szúr, hasogat, csíp, zsiborog (tájnyelvi), sérzik (tájnyelvi), bílik (tájnyelvi), bozsorog (tájnyelvi)
  • kínoz, gyötör, bánt, aggaszt, nyugtalanít, rosszulesik

húzódás

főnév
  • vonódás
  • vonulás, nyomulás
  • ínrándulás, sérülés
  • vonzódás
  • húzódozás, idegenkedés

ismeret

főnév
  • tudás, tudnivaló, hozzáértés, tájékozottság, tapasztalat, tudomás, isme (régies)

konzílium

főnév
  • megbeszélés, tanácskozás, eszmecsere
  • konzultáció, értekezlet

kétkulacsos

melléknév
  • kétszínű, képmutató, köpönyegforgató, hamis, álnok, hipokrita, kaméleon (választékos), állhatatlan, megbízhatatlan, jellemtelen, hitszegő, áruló, renegát, csaló, róka, hűtlen

hazudik

ige
  • félrevezet, megtéveszt, csúsztat (bizalmas), becsap, rászed, megetet (szleng), bead (valakinek valamit) (szleng), átvág (szleng), átver (bizalmas), átdob (szleng), kábít (tájnyelvi), fírel (tájnyelvi)
  • színlel, tettet, megjátszik

hangsúlyos

melléknév
  • nyomatékos, fontos, határozott, emfatikus, félreérthetetlen
  • (verselés): ütemhangsúlyos (szaknyelvi), magyaros

híven

határozószó
  • kötelességtudóan, hűségesen, állhatatosan, hűen, őszintén, nyíltan, leplezetlenül

keresztnév

főnév
  • utónév, személynév
  • bérmakeresztnév

henye

melléknév
  • henyélő, lusta, tunya, tohonya, semmittevő, rest, tétlen, haszontalan, mihaszna, semmirekellő, naplopó, penye (tájnyelvi), vaszka (tájnyelvi), here
  • (megnyilatkozás, magatartás): odavetett, felületes, semmitmondó, nyegle
  • (életforma): haszontalan, semmittevő, munkátlan, dologtalan

gerincvelő

főnév
  • gerincagy

honatya

főnév
  • (választékos): képviselő

készség

főnév
  • hajlam, hajlandóság, szándék, fogékonyság, diszpozíció (szaknyelvi), inklináció (szaknyelvi), kedv
  • jóakarat, szolgálatkészség, előzékenység, udvariasság
  • ügyesség, képesség, tehetség, talentum (idegen), érzék, adottság, gyakorlat, gyakorlottság, rutin, jártasság, rátermettség, tudás, hozzáértés, perfekció (idegen)
  • jogosultság, képesítés, képzettség, szakismeret
  • (régies): fölszerelés, készlet, állomány