hideghullám szinonimái

főnév
  • lehűlés, hidegfront, fagyhullám

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

nagymenő I.

melléknév
  • (szleng): tekintélyes, befolyásos, jelentékeny, ismert
  • (szleng): keresett, divatos, népszerű, felkapott (bizalmas), közkedvelt, király (szleng), ász (szleng), nagyagyú (szleng), penge (szleng), profi (bizalmas), császár (szleng), bajnok (szleng)

tébolyító

melléknév
  • őrjítő, vadító, dühítő, észbontó, észvesztő, idegőrlő, idegölő, őrült Sz: az agyára megy az embernek; meg lehet tőle veszni; a falra lehet mászni tőle
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hideghullám szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hátravan

ige
  • hátramarad, hiányzik, hibádzik

gőgös

melléknév
  • elbizakodott, önhitt, öntelt, önelégült, dölyfös, felfuvalkodott, fennhéjázó, pöffeszkedő, dagályos (régies), prepotens, hivalkodó, pökhendi, beképzelt, nagyképű, felvágós, önimádó, arrogáns, feszelgő (tájnyelvi), hányaveti (tájnyelvi), szuszos (tájnyelvi)
  • büszke, kevély, rátarti Sz: a királyt is atyafiának mondja; a köszönést sem fogadja el; a szentháromság után az első személy; a tengert béklyóval fenyegeti; alázatos, mint a páva; azt hiszi magáról, hogy ő az atyaisten; azt hiszi, aranyat szarik; Bécsben volt a bátyja köszörűs; bíró lánya; büszke, mint a pénzes szatyor; csak félvállról felelget; csillagokba néz; csont van a hasában; de nagy fazékkal van!; elkapta a ló; elkapta a süveget; előtte mákszem a hegy is; elragadták a lovak; felfújja magát, mint a duda; felfújta a pofáját; felhordja a pipáját; felhúzta a piros csizmát; felkapott a kocsira; felkeltebb a kovásznál; félszemét sem veti másra; felszemöldök ember; félti az aranygyűrűt; félvállról beszél az emberrel; fenn hordja az orrát; fenn hordja a fejét; fennköltebb a kovásznál; fenn tartja az orrát, mint a harangozó disznaja; feszít, mint két krumpli egy zsákban; feszít, mint két cső tengeri egy zsákban; foghegyről beszél; fokhagymásan lépik; földön lába, égen feje; följebb nézett a meszesfazéknál; fúrót nyelt; ha olyan büdös volna, mint amilyen büszke, a fene se menne közel hozzá; ha repülni tudna, Babilon tornyára rakna fészket; hatot kérdel, egyet felel; hegyeset hugyozik; karót nyelt; keresztül áll a szeg a fejében; kidülleszti a mellét; lóhátról beszél az emberrel; megnő a szarva; mindenkinek bajuszát ő akarja pödöríteni; nagy a kajla szarva; nagy mellénye van; nekidülleszkedik, mint az egésztelkes paraszt; nem nézi, mi mászik, hanem mi repül; nem tudja, hová tegye a lábát; ő hajtja a Göncöl szekerét; orrával túrja az eget; pöffeszkedik, mint a fölfuvalkodott béka; semmi se fér a fogára; széles mellű; tarajosan beszél; tempózik, mint a hasadt teknő; tudja, mit végeztek az égben; úgy jár, mint a páva; úgy sétál, mint a görög az üres boltban; ugyan porzik utána; vizsgálja a csillagokat

gazság

főnév
  • gonoszság, rosszaság, hitványság, silányság, romlottság, aljasság, bitangság, gaztett, gazemberség, galádság, huliganizmus, alávalóság, istentelenség, perfídia (régies), imposztúra (idegen), cink (régies)
  • (tájnyelvi): bozót

fennhéjázó

melléknév
  • dölyfös, gőgös, rátarti, rátartós (tájnyelvi), kevély, hetyke, kérkedő, hivalkodó, felfuvalkodott, fennsőbbséges, pökhendi, pöffeszkedő, elbízott (régies), elbizakodott, önhitt, öntelt, elhitt (régies), magahitt (régies), tollaskalapos (tájnyelvi), nagyképű, beképzelt, felvágós (bizalmas), megjátszós (bizalmas), pakolós (szleng), fölényes, fölényeskedő

helyreáll

ige
  • visszaáll, helyrezökken, normalizálódik, megjavul
  • újraindul

idejétmúlt

melléknév
  • ósdi, avatag, elavult, régimódi, túlhaladott, elmaradott, maradi, divatjamúlt, ódivatú, ásatag, avas, korszerűtlen, időszerűtlen, levitézlett
  • régi vágású Sz: lejárt róla a világ, mint a régi kétkrajcárosról

rajta II.

módosítószó
  • hajrá!, egy-kettő!, gyerünk!, nyomás!, uccu!

fagott

főnév
  • búgósíp

eszmény

főnév
  • eszménykép, ideál, mintakép, példakép, bálvány, idol (szaknyelvi), példa, modell

cukrász

főnév
  • csemegekészítő, csemegeárus, cukorműves (régies), konditor (régies)

fejkötő

főnév
  • főkötő, fejkendő, kendő, bóbita, párta (régies), csepesz (tájnyelvi), bodréjos (tájnyelvi), bodros (tájnyelvi)

ijedt

melléknév
  • riadt, rémült
  • reszketős, félénk, ijedős

jéger

főnév
  • jégeralsó, alsónadrág, alsóruha, fehérnemű

könnyebbség

főnév
  • enyhülés, megkönnyebbülés
  • (tájnyelvi): széklet

kiegyensúlyozott

melléknév
  • egyensúlyban levő, egalizált (idegen), egyforma, állandó, ingadozásmentes
  • békés, háborítatlan, harmonikus, megállapodott, lehiggadt, komoly, nyugodt, megfontolt, józan, csöndes, megingathatatlan, állhatatos, rendíthetetlen, szilárd, eltökélt, türelmes, mértéktartó, mértékletes

hídverő I.

melléknév
  • hidászati, hídvető

határvillongás

főnév
  • határincidens, határversengés (régies)

I.

főnév
  • hőenergia, meleg, melegség, forróság
  • hőség

kiállhatatlan

melléknév
  • ellenszenves, antipatikus, utálatos, kellemetlen, visszataszító, förtelmes, ocsmány, undorító, undok
  • elviselhetetlen, tűrhetetlen, kibírhatatlan

hiú

melléknév
  • elbizakodott, beképzelt, nagyképű, öntelt, önelégült, önhitt, kérkedő, dicsekvő, magahitt (régies), magakellő
  • tetszelgő, piperkőc, tetsző, cicomázó, páváskodó
  • hiábavaló, üres, tartalmatlan, fölösleges, improduktív, haszontalan, céltalan

gumi

főnév
  • kaucsuk, ruggyanta (régies), ebonit, macskaméz (régies)
  • gumiabroncs, kerékvető
  • radír, radírgumi, törlőgumi
  • (szleng): óvszer, koton (bizalmas), köpeny (szleng), munkaruha (szleng), zokni (szleng)

huzam

főnév
  • tartam, hossz, tartósság
  • (tájnyelvi): huzat, léghuzat, cúg (tájnyelvi)

kidomborít

ige
  • kihasasít, kidülleszt, felduzzaszt
  • aláhúz, rámutat, kiemel, hangsúlyoz, nyomatékosít, hangoztat, felhívja a figyelmet