hely szinonimái

főnév
  • tér, térköz, zug, terület, térség
  • helyszín, vidék, helység, tájék
  • fekvés, elhelyezés
  • ülés, ülőhely, férőhely, placc (bizalmas)
  • helyszín, színhely
  • lelőhely, locus (szaknyelvi)
  • (megbízható): hírforrás
  • helyezés, sorrend
  • körülmény, helyzet, szerep, állapot, viszony
  • munkahely, alkalmazás, állás, státusz, pozíció, poszt

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

nyers

melléknév
  • főtlen, fővetlen, sületlen, forralatlan
  • friss, zöld (gyümölcs, zöldség)
  • kikészítetlen, megmunkálatlan, cserzetlen, finomítatlan, csiszolatlan, beavatatlan, feldolgozatlan
  • natúr, érdes
  • vakolatlan
  • kezdetleges, kidolgozatlan, vázlatos, hevenyészett, odavetett, első, elnagyolt
  • udvariatlan, faragatlan, bárdolatlan, neveletlen, modortalan, műveletlen, goromba, otromba, durva, kíméletlen, kemény, vad, rideg, kegyetlen, érzéketlen

ficsúr

főnév
  • uracs (régies), piperkőc, divatfi, dendi (régies), gigerli (régies), aranyifjú, világfi, lion (régies), arszlán (régies), bájgúnár
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hely szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

harmadjára

határozószó
  • harmadszorra, harmadízben, harmadszor

gépjárművezető

főnév
  • gépkocsivezető, sofőr, magánautós, autós, vezető, úrvezető (régies), pilóta (bizalmas)
  • (kezdő): mazsola

fürdet

ige
  • tisztít, mos, füröszt
  • (szaknyelvi): nedvesít, áztat, kezel
  • eláraszt (választékos)

felszel, fölszel

ige
  • felszeletel, felvág, felszeldel (régies), felszegdel (tájnyelvi), szétvág, trancsíroz, felszabdal

hazaárulás

főnév
  • országárulás, honárulás (régies), perduellió (régies)

hullámhossz

főnév
  • hullámsáv, frekvenciasáv

puszta II.

főnév
  • róna, füves vidék, pusztaság, mező, préri, pampa
  • parlag
  • major

esztergályos

főnév
  • drehus (idegen), drukszer (tájnyelvi)

erőszakol

ige
  • erőltet, kényszerít, forszíroz (bizalmas)
  • (valakire valamit): ráerőszakol, ráerőltet, tukmál, oktrojál (idegen)

ciánozás

főnév
  • (szleng): házkutatás

fantom

főnév
  • agyrém, látomás, rémkép, rémlátomás, lázálom, kényszerképzet, vízió, ábránd, álomkép, képzelődés, fantazmagória, kiméra (választékos)
  • rém, kísértet, szellem, árny, szörny, démon, mumus, hazajáró lélek

idegen

melléknév
  • külföld, külhon, külország

ítéletidő

főnév
  • vihar, zivatar, ítélet (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): ítéletnap, utolsó ítélet, végítélet, büntetés, bírságnap (régies), dies irae (idegen)

korhű

melléknév
  • stílszerű, stílusos
  • korabeli, egyidejű

kezelés

főnév
  • bánás, bánásmód, sáfárkodás, manipuláció, alkalmazás, irányítás, üzemben tartás, ellenőrzés, felügyelet, karbantartás
  • gyógykezelés, gyógyítás, terápia, kúra, ellátás, gondozás
  • (bizalmas): kézfogás, kézszorítás, parola (régies)

helyeslés

főnév
  • jóváhagyás, megerősítés, helybenhagyás, beleegyezés, egyetértés, igenlés, rábólintás, szentesítés, támogatás
  • tetszés, elismerés, dicséret, dicsőítés, magasztalás, éljenzés, bátorítás, biztatás

haragszik

ige
  • mérgelődik, bosszankodik, morog, dúl-fúl, acsarkodik, zabol (szleng), vicsorog, dohog, duzzadoz (tájnyelvi), fujakodik (tájnyelvi), horgol (tájnyelvi)
  • neheztel, appehendál (régies), orrol, fúj (bizalmas), pikkel (bizalmas), pipás (valakire) (szleng), kirúg (valakire) Sz: falra mászik, a plafonon van; az orrában van (valami); be van gerjedve; csomót kötött az orrán; dúl- fúl mérgében; ellenszenvvel viseltetik (valaki iránt); emészti a méreg; epét hány; foga van rá; fogát vicsorítja (választékos); forr az epéje; forr benne a lélek; fortyog a dühtől; fortyog benne a harag; görbe szemmel néz (valakire); hülyét kap; konyít reá, mint a rossz ló az országútra; lila a feje; majd megpukkad; majdnem a lúdméreg eszi meg; nehéz szíve van (valakire); nem lát a pipától (szleng); pöszög, mint a kása; rágja a nyelvét; reszket a dühtől; szikrázik a szeme haragjában; szívja magát; tüzet fúj az orra likán; üti a guta; van valami a begyében; vasvillaszemeket mereszt; vöröset lát

holmi I.

főnév
  • cucc (bizalmas), celecula (tájnyelvi), dolog, cókmók, portéka, hóbelevanc (bizalmas), hiszihuszi (tájnyelvi), csomag, szajré (szleng), motyó (bizalmas), betyárbútor (régies)
  • csomag, poggyász, batyu, málha

késlekedik

ige
  • késik, elmarad, késedelmeskedik, piszmog, ányorog (tájnyelvi), csóráz-móráz (tájnyelvi), húz-halaszt, késlődik (tájnyelvi), tétováz, totojáz, halaszt

hézagpótló

melléknév
  • hiánypótló, nélkülözhetetlen, szükséges, fontos

gombfesték

főnév
  • vízfesték, akvarellfesték

hosszúság

főnév
  • hossz, hosszméret, hosszkiterjedés, kiterjedés, terjedelem, nagyság, méret
  • táv

kevés

melléknév
  • csekély, némi, kis mennyiségű, egy kis, cseppnyi, csipetnyi, fikarcnyi, jottányi, körömfeketényi, mákszemnyi, parányi, szemernyi, szikra, szikrányi, szálnyi, hangyányi, csip-csup, apró-cseprő, bagatell, picsányi (szleng, durva), fuvintásnyi (tájnyelvi), egy paraszthajszálnyi Sz: annyi, mint kilenc medvének egy vackor; az öt ujján is megszámolhatja; elviszi két szúnyog egy rúdon; hátamon is kivinném; rákláb ebédre; szárnyán a légy is elviheti; százhúsz gémnek hatvan keszeg
  • elégtelen
  • szűkös, szerény, alacsony, sovány, hiányos, fogyatékos, ritka, gyér, sivár, elhanyagolható, jelentéktelen, nyomorúságos, halvány