határ szinonimái

főnév
  • határvonal, szegély, perem, mezsgye, gyepű
  • margó, limes (szaknyelvi), választóvonal, lénia (régies), országhatár
  • államhatár, gránic (régies)
  • végpont, határpont, terminus, limit (idegen)
  • maximum, netovábbja (valaminek), plafon, véglet, szélsőség
  • mező, környék, dűlők, földek, vidék
  • (régies): szomszédság

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hiszen, hisz II.

határozószó
  • tudvalevőleg
  • elvégre
  • bizony

füstfaragó

főnév
  • (tájnyelvi): kéményseprő
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a határ szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hall2

főnév
  • előtér, előcsarnok, váróterem, várószoba, társalgó, foyer (idegen)

fülemüle

főnév
  • csalogány, bülbül (idegen), dalimadár (régies), filoméla (régies), csattogány (régies)

föl, fel1

határozószó
  • talpra! (bizalmas), ébresztő!

felkapaszkodik, fölk

ige
  • feljut, felmegy (lépcsőn), felkúszik, felmászik, felhág, felvergődik, felcsütörködik (régies), felcsibenkedik (tájnyelvi), felkamparodik (tájnyelvi), felgilingózik (tájnyelvi), felkápsálódik (tájnyelvi), felkepesztet (tájnyelvi), felpeszterkedik (régies)
  • felemelkedik, feldolgozza magát (bizalmas), karriert csinál

haránt

határozószó
  • ferdén, rézsút, rézsútosan, srégen (bizalmas), slégen (tájnyelvi), srég (régies)
  • keresztben, keresztirányban, átlósan, lejtősen (régies), menetelesen (régies)

hogysem

kötőszó
  • (régies): semhogy, mintsem, hogynem mint (régies), hogysem mint (régies)

pozitúra

főnév
  • testtartás, testhelyzet, helyzet
  • póz

érintés

főnév
  • tapintás, illetés, nyúlás (valamihez), pöccintés, veregetés, ütögetés, lapogatás
  • említés, célzás

említ

ige
  • felemlít, megemlít, megjegyez, említést tesz, szóba hoz, szóvá tesz, előhoz, előhozakodik (valamivel), felhoz, előszámlál, érint (választékos), felvet, idéz, céloz, utal, hivatkozik, kitér, pedz

bukik

ige
  • esik, elesik, elvágódik, feldől, felborul, elterül
  • lemerül, merül, lebukik, alámerül, alábukik
  • (égitest): lenyugszik, lemegy, alászáll, letűnik, hanyatlik
  • megbukik, elhasal (bizalmas)
  • (üzleten): veszít, leég, befuccsol (szleng), rámegy a gatyája (szleng)
  • elbukik, elzüllik
  • (valakire): vágyik, kíván, szeret

etimológia

főnév
  • szófejtés, szószármaztatás, szóelemzés, szóeredet

hóvirág

főnév
  • fehér tavaszika, Gergely-napi virág, hócsepp, árvavirág (régies), berkikata (tájnyelvi), gyolcsvirág (tájnyelvi), havadi (tájnyelvi), hólak (tájnyelvi)

inkorrekt

melléknév
  • tisztességtelen, becstelen, jellemtelen, gerinctelen

kocsmáros

főnév
  • csapláros (régies), csapos, fogadós, vendéglős, bormérő (régies)

kerekded

melléknév
  • gömbölyded, gömbölyű, legömbölyített, kikerekített, ovális, tojásdad
  • arányos, szabályos

határozatlanság

főnév
  • tétovaság, tétovázás, bizonytalanság, bizonytalankodás, tanácstalanság, ingadozás, habozás, döntésképtelenség, vacillálás (régies), vacilláció (régies), hezitálás, tehetetlenség

haladás

főnév
  • folyás, menés, mozdulás, előrejutás, előremenés, előrenyomulás
  • fejlődés, tökéletesedés, előmenetel, előlépés, megújhodás (választékos), kifejlés, fellendülés, progresszió

hibáztat

ige
  • vádol, okol, kritizál, szemrehányást tesz, dorgál, felelőssé tesz, felró, gyanúsít, bevádol, inkriminál (idegen), bűnösít (tájnyelvi), kárhoztat, elítél
  • rosszall, helytelenít, nehezményez, furcsáll, kivetnivalót talál

kemping

főnév
  • tábor, táborhely, sátortábor

házassági

melléknév
  • házastársi, hitvesi, családi, connubialis (szaknyelvi), matrimoniális (szaknyelvi), nuptialis (szaknyelvi)

gálic

főnév
  • szulfát, gálickő

hisztériázik

ige
  • (bizalmas): hisztizik (bizalmas), dilizik, idegrohamot kap, raplizik, jelenetet rendez, rájön a bolondóra, rájön az ötperc (bizalmas), rájön a hoppáré (bizalmas)

képző I.

melléknév
  • kialakító, formáló