hisztériázik szinonimái
ige
- (bizalmas): hisztizik (bizalmas), dilizik, idegrohamot kap, raplizik, jelenetet rendez, rájön a bolondóra, rájön az ötperc (bizalmas), rájön a hoppáré (bizalmas)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
verekedés
főnév
- összecsapás, összeütközés, harc, ökölharc, csetepaté, dulakodás, balhé, haddelhadd, csihi-puhi, dirr-durr, hajcihő, bunyó (szleng), agyabugya (tájnyelvi), hirig (szleng), hepaj (szleng)
- párviadal, viaskodás, párbaj, viadal, tusakodás, tusa
- csata, csatározás, küzdelem
hézagos
melléknév
- foghíjas, ritkás, lyukas, lékelt, kihagyásos, szaggatott, töltetlen (régies)
- hibás, hiányos, fogyatékos, csonka, kidolgozatlan, befejezetlen
csapong
ige
- cikázik, repked, repdes, repes (régies), szálldos, szállong
- elkalandozik, eltér a tárgytól
- (régies): kószál, kóricál, lődörög, kalandozik, koslat, csatangol, lézeng
felbőszít, fölbőszít
ige
- dühbe hoz, dühbe gurít, zabossá tesz, felhergel, feldühít, felháborít, felmérgesít, felhúz, felpaprikáz, haragra gerjeszt, megharagít, feltüzel, felidegesít, felpiszkál, megvadít
kifürkészhetetlen
melléknév
- rejtélyes, sejtelmes, megfejthetetlen, kipuhatolhatatlan, titokzatos, felfoghatatlan, kideríthetetlen, felderíthetetlen, obskúrus (régies), rejtelmes, enigmatikus (idegen), talányos, megmagyarázhatatlan, érthetetlen, tisztázhatatlan, kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan
házaló
főnév
- árus, ügynök, vándorárus, mozgóárus, vándorkereskedő, nepper (bizalmas), handlé (régies), zsibárus, ócskás (régies), ószeres, kolportőr (régies), bális (régies), bugyros (régies), pedlár (régies), hanglér (tájnyelvi), babéros (tájnyelvi)
hústorony
főnév
- melák (bizalmas), dagi, hájpacni (szleng), hurkagyurka (szleng), mozgó fasírt (szleng, tréfás), szalámigyuri (szleng, tréfás), töltött zokni (szleng), zsírpacni (szleng), tömör gyönyör (szleng), húsmalac (szleng)
kiegészítő
melléknév
- kibővítő, pótló, pótlólagos, utólagos, kisegítő, pót, szuplementer (idegen), akcesszórius (idegen), komplementer (idegen)
- mellékes, járulékos, másodlagos, mellék-
holt
melléknév, főnév
- halott, elhalt, meghalt, elpusztult
- szervetlen, élettelen
- hasznosítatlan, kihasználatlan, meddő, hiábavaló, terméketlen
idején
határozószó
- jókor, idejében, idejekorán, időben, a kellő időben, időnek idejében (tájnyelvi)
- előre
kifogy
ige
- elfogy, kiapad, kikopik (valamiből), elkel, kimelled (tájnyelvi)
- kimerül, kiürül, kiszárad