bukik szinonimái

ige
  • esik, elesik, elvágódik, feldől, felborul, elterül
  • lemerül, merül, lebukik, alámerül, alábukik
  • (égitest): lenyugszik, lemegy, alászáll, letűnik, hanyatlik
  • megbukik, elhasal (bizalmas)
  • (üzleten): veszít, leég, befuccsol (szleng), rámegy a gatyája (szleng)
  • elbukik, elzüllik
  • (valakire): vágyik, kíván, szeret

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ifjú II.

főnév
  • fiatalember, legény, gyermekifjú, srác, kamasz, tizenéves, tinédzser, tini (bizalmas), serdülő, pubi (bizalmas)

hittérítő

főnév
  • misszionárius (idegen), hitterjesztő, hitkövet (régies), térítő, hitszónok, prédikátor, igehirdető, hithirdető
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a bukik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

bolha

főnév
  • bósi (tájnyelvi), feketemarha (tájnyelvi), kukusz (tájnyelvi)

bársonyos

melléknév
  • puha, bársonypuha, finom, sima, bolyhos, selymes, simogató, harmatos, üde
  • (hang): meleg, kellemes, megnyugtató, lágy, gyöngéd
  • (szín, fény): elmosódó, tompa
  • (vörösbor): testes, fanyar

bába

főnév
  • (tájnyelvi): bábaasszony, szülésznő, madám
  • (tájnyelvi): boszorkány
  • (régies): vénasszony, öregasszony

állampapír

főnév
  • államkötvény

bökvers

főnév
  • gúnyvers, csasztuska (idegen), rigmus

csemete

főnév
  • gyerek, kisgyerek, utód, ivadék, csöppség, kölyök, lurkó, purdé, öcskös (bizalmas), öcsi (bizalmas), gyerkőc, bébi (bizalmas), pici, palánta, pocok (bizalmas), poronty (bizalmas), csimota (tájnyelvi), magzat
  • dugvány, sarjadék, hajtás, magonc, oltvány, sarj, palánta, suháng (tájnyelvi)

kocsirakomány

főnév
  • fuvar, rakomány

csillapodik

ige
  • csillapul, csillapszik, csökken, mérséklődik, enyhül, tompul, lanyhul, alábbhagy, gyengül, gyaludik (tájnyelvi), szűnik, múlik, halkul
  • csendesedik, csitul, engesztelődik, juházik (tájnyelvi), csihad (tájnyelvi), csiggad (tájnyelvi)(szleng)

díszítés

főnév
  • ékesítés, ékítés, cifrázás
  • díszítmény, díszítőelem, dísz, ék, ékítmény, ékesség, sallang, cicoma, cafrang, ciráda, dekoráció, ornamens (szaknyelvi), ornamentum (szaknyelvi), staffázs (régies), (zenében) fioritura (szaknyelvi), (zenében) koloratúra (szaknyelvi)

éves

melléknév
  • esztendős, egyéves

ellenőrző II.

főnév
  • ellenőrző könyv, index, ellenem őrző (bizalmas), árulkodó (bizalmas), jegytár (bizalmas), szálkatartó (bizalmas), szamárpasszus (szleng), szamárkönyv (szleng)

bulvárlap

főnév
  • pletykalap

bohém I.

főnév
  • (bizalmas): művészlélek, művészember, művész

cukorbeteg

melléknév
  • cukorbajos, diabéteszes (szaknyelvi), diabetikus (szaknyelvi), cukros (bizalmas), cukra van (bizalmas)

elkapar

ige
  • (tájnyelvi, bizalmas): eltemet, elföldel, elás, elhantol, elkotor (régies)
  • elvermel

büszke

melléknév
  • önérzetes, magabiztos, öntudatos, magabízó (választékos)
  • (valakire, valamire): nagyra van (valamivel), dagad a büszkeségtől
  • kevély, gőgös, dölyfös, rátarti, rátartós (tájnyelvi), hetyke, kivagyi, fennhéjázó, felfuvalkodott, pökhendi, karót nyelt, nyársat nyelt, arrogáns, hencegő, felvágós, elbizakodott, pöffeszkedő, nagymellű, hivalkodó, kérkedő, beképzelt, önelégült, önhitt, öntelt, fölényes, leereszkedő, nagyképű, páváskodó, elbízott, begyes (tájnyelvi), kitarti (tájnyelvi), gangos (tájnyelvi) Sz: a bíró kocsisa sem kevélyebb nála; feltartja az orrát, mint a zámolyi borjú; fenn hordja a fejét; fenn van a lován, létrát kell tenni melléje, hogy leszállhasson; kevély, mint a kanpáva; kevély, mint a pulykakakas; nagy mellel van; neki a bíró is csak fitty; nem hajlik a dereka; rátartja magát, mint a mécs; úgy feszít, mint két malac egy zsákban
  • (régies): délceg, nyalka, kényes (tájnyelvi)
  • emelkedett, magasztos, méltóságteljes, fenséges, fejedelmi, uralkodói, fennkölt
  • nagyratörő, nagyralátó

bedől

ige
  • beomlik, leomlik, leborul, ledől, ledűl (tájnyelvi), berogy, berogyik, beszakad, beroskad, leszakad, összeszakad, beduvad (tájnyelvi)
  • beledől, befordul, belefordul, beesik, beleesik, belepottyan, belehuppan, belezuhan, beleszédül, beleroskad, beborul, beleborul, bebükken (tájnyelvi)
  • beömlik, beözönlik, beárad, bezúdul, betódul, beáramlik, besereglik, becsődül, benyomul, betör
  • (tájnyelvi): átfordul, átdől
  • (tájnyelvi): benyúlik, lejt
  • beugrik (valakinek) (bizalmas), felül (bizalmas), bevesz (valamit), lépre megy, bekapja a horgot (bizalmas), bekapja a legyet (bizalmas), behidal (szleng), beül a hintába (szleng), beveszi a kefét (szleng)

csapong

ige
  • cikázik, repked, repdes, repes (régies), szálldos, szállong
  • elkalandozik, eltér a tárgytól
  • (régies): kószál, kóricál, lődörög, kalandozik, koslat, csatangol, lézeng

ellenére II.

határozószó
  • bosszantására, ingerlésére