etimológia szinonimái

főnév
  • szófejtés, szószármaztatás, szóelemzés, szóeredet

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

sikong

ige
  • sikongat, visong, sikoltoz, sivalkodik, sivítozik, visítozik, sivadoz (tájnyelvi), sivákolódik (tájnyelvi)

ernyedt

melléknév
  • lankadt, fáradt, elerőtlenedett, erőtlen, erejét vesztett, elcsigázott, kimerült, enervált, bágyadt, gyenge, lagymatag, pilledt (tájnyelvi), tikkadt, tottyadt (tájnyelvi)
  • petyhüdt, megereszkedett, lottyadt
  • (tájnyelvi): elnyűtt, kopott, vásott, foszladozó
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a etimológia szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

érdekcsoport

főnév
  • érdekszövetség, érdekközösség, klikk, brancs (bizalmas), lobby

elgyengül, elgyöngül

ige
  • elerőtlenedik, kimerül, elfárad, elbágyad, ellankad, elpilled, elernyed, erejét veszti, kipurcan, elcsigázódik, eltikkad, elkényszeredik (tájnyelvi), lerongyosodik (tájnyelvi)
  • elhalkul, eltompul, elnémul, elcsitul, elcsendesedik, elül

elcsökevényesedik

ige
  • elsatnyul, degenerálódik (szaknyelvi), elkorcsosul, visszafejlődik, atrofizál (idegen), elhal

dermedt

melléknév
  • fagyott, merev, meredt, megmerevedett, rideg, szilárd, kemény, mozdulatlan, rugalmatlan, gémberedett, élettelen, holt
  • rémült, meghökkent, kövült
  • öntudatlan, kábult, bódult, zsibbadt

érzelgős

melléknév
  • szentimentális, érzelmes, geil (bizalmas), émelyítő, limonádé, szirupos, melodramatikus (idegen), csöpögős, nyálas (szleng), hatásvadászó, könnyfacsaró
  • érzelmeskedő, lelkiző, szenvelgő, ömlengő

felettes, fölöttes I.

melléknév
  • irányító, fölérendelt, fő-, vezető

messzemenő

melléknév
  • merész, nagyarányú, kiterjedt, széles körű, mélyreható, gyökeres, drasztikus

célszerűtlen

melléknév
  • ésszerűtlen, helytelen, felesleges, irracionális, indokolatlan, hiábavaló, haszontalan, unpraktikus, alkalmatlan, fölösleges, oktalan, gyakorlatiatlan

bulvár

főnév
  • körút

csalárd

melléknév
  • csaló, megbízhatatlan, állhatatlan, álnok, csalfa, szószegő, hitszegő, hazug, hamis, alattomos, ravasz, kétszínű, képmutató, sunyi, perfid, csapzi (tájnyelvi), tisztességtelen, hűtlen
  • megtévesztő, csalóka, csalékony, becsapós (bizalmas)

felkapott, fölkapott

melléknév
  • divatos, népszerű, közkedvelt, időszerű, divatban lévő, keresett, kurrens, felvett (régies), nagymenő (szleng), felkapi (tájnyelvi), en vogue (idegen)

filológus

főnév
  • filosz
  • bölcsészhallgató

hírvivő

főnév
  • hírnök, hírmondó, hírhozó, küldönc, kifutó, herold (idegen), futár (régies), fullajtár, kurír (régies), üzenetvivő, ordonánc (régies), kengyelfutó (régies), követ
  • hírharang, hírhordó, pletykafészek, falu szája, szószatyor

gyógyszertan

főnév
  • farmakológia

etnográfia

főnév
  • néprajz, néprajztudomány

epeszt

ige
  • gyötör, emészt, kínoz, búsít, szomorít
  • (régies): fogyaszt, fonnyaszt

fejetlen

melléknév
  • fej nélküli
  • ésszerűtlen, esztelen, kapkodó, fejvesztett
  • zűrzavaros, kaotikus

gyapot

főnév
  • gyapotcserje, pamutcserje, pamutnövény
  • pamut, fagyapot, bablon (régies)
  • vatta

fabula

főnév
  • mese, állatmese, tanítómese

elindít

ige
  • mozgásba hoz, beindít, begyújt, működésbe hoz, bekapcsol, megindít
  • útnak ereszt, útjára bocsát, elbocsát, útnak indít, elküld, útra tesz (tájnyelvi)
  • elkezd, megindít, hozzáfog, nekilát, megnyit (valamit)
  • előidéz, kivált

felbőszít, fölbőszít

ige
  • dühbe hoz, dühbe gurít, zabossá tesz, felhergel, feldühít, felháborít, felmérgesít, felhúz, felpaprikáz, haragra gerjeszt, megharagít, feltüzel, felidegesít, felpiszkál, megvadít

gyilkos II.

főnév
  • gonosztevő, bandita, emberütő (tájnyelvi)