házassági szinonimái
melléknév
- házastársi, hitvesi, családi, connubialis (szaknyelvi), matrimoniális (szaknyelvi), nuptialis (szaknyelvi)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
csörgés
főnév
- csengés, csörömpölés, zörgés, csörgetés, hangzás, zengés, csilingelés, cserregés
- (szleng): táncolás, tánc
funkció
főnév
- működés, tevékenység
- feladat, tisztség, megbízatás, állás, beosztás, poszt
- hivatás, rendeltetés, szerep, hatáskör, feladatkör
- (szaknyelvi): függvény
- (szaknyelvi): vegyérték
felperzsel, fölperzs
ige
- feléget, feltüzel (valamit), felgyújt, lángba borít, földig éget, porig éget, elhamvaszt, elpusztít
- kiszárít, elfonnyaszt, kiéget, kiszikkaszt
határ
főnév
- határvonal, szegély, perem, mezsgye, gyepű
- margó, limes (szaknyelvi), választóvonal, lénia (régies), országhatár
- államhatár, gránic (régies)
- végpont, határpont, terminus, limit (idegen)
- maximum, netovábbja (valaminek), plafon, véglet, szélsőség
- mező, környék, dűlők, földek, vidék
- (régies): szomszédság
prosperál
ige
- föllendül, előretör, erősödik, emelkedik, halad, fejlődik, gyarapszik, virágzik, virul
- boldogul, érvényesül
- működik, él
büszke
melléknév
- önérzetes, magabiztos, öntudatos, magabízó (választékos)
- (valakire, valamire): nagyra van (valamivel), dagad a büszkeségtől
- kevély, gőgös, dölyfös, rátarti, rátartós (tájnyelvi), hetyke, kivagyi, fennhéjázó, felfuvalkodott, pökhendi, karót nyelt, nyársat nyelt, arrogáns, hencegő, felvágós, elbizakodott, pöffeszkedő, nagymellű, hivalkodó, kérkedő, beképzelt, önelégült, önhitt, öntelt, fölényes, leereszkedő, nagyképű, páváskodó, elbízott, begyes (tájnyelvi), kitarti (tájnyelvi), gangos (tájnyelvi) Sz: a bíró kocsisa sem kevélyebb nála; feltartja az orrát, mint a zámolyi borjú; fenn hordja a fejét; fenn van a lován, létrát kell tenni melléje, hogy leszállhasson; kevély, mint a kanpáva; kevély, mint a pulykakakas; nagy mellel van; neki a bíró is csak fitty; nem hajlik a dereka; rátartja magát, mint a mécs; úgy feszít, mint két malac egy zsákban
- (régies): délceg, nyalka, kényes (tájnyelvi)
- emelkedett, magasztos, méltóságteljes, fenséges, fejedelmi, uralkodói, fennkölt
- nagyratörő, nagyralátó
hurcol
ige
- szállít, cipel, trógerol (szleng), vonszol, hordoz, hurcolász, hordogat (régies), visz, hurimál (tájnyelvi)
- deportál, száműz
iromány
főnév
- (bizalmas): irat, írás, szöveg, okirat, ügyirat, dokumentum
- irkafirka, firkálmány, fércmű, fércmunka, ponyva
- (régies): írásmű, irodalmi alkotás, mű, opus (választékos)
készakarva
határozószó
- szándékosan, szándékoltan, szántszándékkal, akarattal, akarva, tervezetten, tudatosan, célzatosan, direkte, eltökélve, meggondolva, önszántából, önként, önnön-kényen (tájnyelvi), direkt, tudva, kiszámítva, tervszerűen, kifejezetten, előre megfontolt szándékkal
hitszegő
melléknév
- hazug, áruló, megbízhatatlan, állhatatlan, hűtlen, hittörő, szószegő
- esküszegő
- perfid (régies), hitehagyó, renegát
- kétkulacsos, kétszínű, ludas, csalfa, csalárd, illojális
- (házastárs, szerelmes): hűtlenkedő, erkölcstelen
keresés
főnév
- nyomozás, kutatás, keresgélés, utánajárás, fürkészés, felderítés, tudakolás
- hajtás, hajszolás, űzés, üldözés, kergetés
helyre
melléknév
- ügyes, derék, talpraesett, fürge (régies)
- helyes, jóképű, szemrevaló, csinos, nyalka, fess
holt
melléknév, főnév
- halott, elhalt, meghalt, elpusztult
- szervetlen, élettelen
- hasznosítatlan, kihasználatlan, meddő, hiábavaló, terméketlen
késedelem
főnév
- elmaradás, lemaradás, késés, késedelmeskedés, elcsúszás, időveszteség, hátralék, mulasztás, mora (idegen), restancia (bizalmas), lassúság, veszteség
- halasztás, halogatás, idővontatás, késleltetés, lassítás