hódítás szinonimái

főnév
  • diadal, győzelem, nyerés, siker, előretörés
  • leigázás
  • birtok, zsákmány, foglalás (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

sétabot

főnév
  • bot, sétapálca, pálca, horgaspálca (tájnyelvi), kampósbot (tájnyelvi), vándorbot (tájnyelvi)

elképzelhető

melléknév
  • hihető, lehetséges, valószínű, megvalósítható, keresztülvihető, használható, ésszerű, elgondolható
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hódítás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

helyeslés

főnév
  • jóváhagyás, megerősítés, helybenhagyás, beleegyezés, egyetértés, igenlés, rábólintás, szentesítés, támogatás
  • tetszés, elismerés, dicséret, dicsőítés, magasztalás, éljenzés, bátorítás, biztatás

gyanú

főnév
  • gyanakvás, gyanakodás, föltevés, sejtés, gyanúsítás, gyanítás, konjektúra (idegen), kétség, kétkedés, kételkedés, bizalmatlanság, sejtelem, előérzet, vélelmezés, feltevés

gondolkodó, gondolko II.

főnév
  • bölcselő, filozófus, bölcsész, ideológus

filmszínész

főnév
  • moziszínész, filmcsillag, filmsztár

hindu

melléknév
  • indiai, indus (régies)

illetékes

melléknév
  • hiteles, autentikus, hivatalos, megbízható, jogosult, hozzáértő, kompetens (szaknyelvi), mértékadó, szakértő, kijelölt, megbízott, mérvadó, hivatott, felhatalmazott, beavatott

réce

főnév
  • kacsa, ruca (tájnyelvi), kácsa (tájnyelvi), góca (régies)

fed

ige
  • tetőz, cserepez, nádaz, zsindelyez, beterít, borít, lep, burkol
  • (régies): véd, oltalmaz, óv, fedez
  • föd, takar, takargat, rejteget, bújtat, leplez
  • megegyezik (valamivel)

facipő

főnév
  • fapapucs, klumpa, facókó (tájnyelvi), cókó (tájnyelvi)

cselédlány

főnév
  • szolgáló, szolgálólány, mindenes lány, mindenes, háztartási alkalmazott, csecsi (pejoratív), dézsatündér (tréfás)

felenged, fölenged

ige
  • felbocsát, felereszt, fellő, kilő
  • (tájnyelvi): felhígít, felvizez
  • megenyhül, megbocsát, megengesztelődik
  • kienged, feloldódik, felolvad, felmelegedik, megenged (tájnyelvi)
  • kikapcsolódik, kipiheni magát, lazít

ingyenélő

főnév
  • munkakerülő, dologtalan, dologkerülő, naplopó, élősdi, élősködő, parazita, here (pejoratív), potyaleső, kenyérpusztító (bizalmas), potyázó (bizalmas)

jósol

ige
  • jövendöl, jövendőt mond, előrelát, sejtet, prófétál (régies), hirdet, jelez, előre jelez, prognosztizál, divinál (régies)
  • beharangoz, huhog, kuvikol

követelés

főnév
  • parancs, elvárás, sürgetés, kikényszerítés, kierőszakolás, vindikálás (idegen)
  • járandóság, tartozás

kikapar

ige
  • kivakar, kiváj, kikotor, kitúr, kimélyít
  • kiürít, kitisztít
  • megszerez

hófúvás

főnév
  • hóvihar, hóförgeteg, hófuvat (választékos)
  • hóakadály, hótorlasz, hópustolás (tájnyelvi)

hegemónia

főnév
  • fölény, uralom, vezérszerep, vezető szerep, fensőbbség

idebenn

határozószó
  • itt bent, itt benn, bent

kifizetődik

ige
  • megtérül, jövedelmez, megéri, bejön

horony

főnév
  • barázda, hornyolat, völgyelés, ereszték, vésés, bevágás, rovátka, rece, mélyedés, véset, marás, falc (szaknyelvi), nút (szaknyelvi)

gyilkos I.

melléknév
  • halálos, pusztító, öldöklő, megsemmisítő, brutális, végzetes, mérges, toxikus (szaknyelvi), emberöldöklő (régies)
  • kegyetlen, elvetemedett, embertelen, rosszindulatú
  • lesújtó, ledorongoló, megsemmisítő
  • megerőltető, rendkívüli, halált hozó

igazhitű

melléknév, főnév
  • igazhívő, mohamedán
  • hithű

kiír

ige
  • kijegyez, kimásol, kifirkant, jegyzetel, kivonatol
  • ollóz
  • betűkkel leír
  • (írásjelet) kitesz
  • meghirdet, közread, közzétesz, kitűz
  • munkaképtelennek nyilvánít, betegállományba vesz, táppénzre vesz
  • munkaképesnek nyilvánít
  • besoroz (tájnyelvi)
  • (kiír magából vmit): megír, megörökít