hálálkodik szinonimái

ige
  • hálát ad, megköszön, köszönetet nyilvánít, hálaistenkedik (tájnyelvi), hálistenkedik (tájnyelvi), istenkedik (tájnyelvi) Sz: a lába nyomát is csókolja

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

topánka

főnév
  • cipő, cipellő, cipőcske, saru, lábbeli
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hálálkodik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

gyorsúszás

főnév
  • kallózás, sprint (bizalmas)

folyadék

főnév
  • ital, lé, nedv, nektár, nedű (választékos), nedvesség, fluidum (szaknyelvi), víz
  • főzet, liquor (szaknyelvi)
  • (régies): ér, folyomány, forrás, forradék (tájnyelvi), csorgó, csorogvány (régies), csermely, patakocska, vízfolyás

fikció

főnév
  • koholmány, kitaláció, kitalálás, elmeszülemény, képzelődés, agyrém, képzelem (régies)
  • feltevés, feltételezés

fehérlik

ige
  • fénylik, világlik, tündöklik, ragyog, fehérellik (tájnyelvi), fehérszik (tájnyelvi), fehérzik (tájnyelvi), világít

hagyományoz

ige
  • örökít, örökül hagy, testál (régies), hátrahagy, adományoz, átad, átszármaztat, átruház, juttat

helvét

melléknév, főnév
  • svájci
  • helvét hitvallású, református, kálvinista, kálomista (régies)

petúnia

főnév
  • tölcsérke

elutasítás

főnév
  • visszautasítás, megtagadás, kosár, kikosarazás, elvetés, repudiáció (idegen), ellenzés

elsiet

ige
  • tovasiet, elfut, elinal, elkotródik, elbokázik (tájnyelvi), ellóstat (tájnyelvi), elszapornicáz (tájnyelvi), elseder (tájnyelvi), meglép (bizalmas), eltép (szleng), elsöpör (szleng), elpucol (szleng), letélakol (szleng), eltűz (szleng) Sz: elhúzza a csíkot; menti az irháját
  • (valamit): elhamarkodik, elront, elkapkod, elhirtelenkedik, összecsap, összeüt, összevág, elhandrál (tájnyelvi), elhodredáz (tájnyelvi) Sz: meg se fogta, már nyúzza; még nyulat sem lőtt, s már eszi; füstre harangoz(valamin)

bojt

főnév
  • rojt, pamacs, pompon, csömbök (tájnyelvi), bakló (tájnyelvi)
  • (régies): oltóág, csemete

építészet

főnév
  • építőművészet, architektúra (szaknyelvi)
  • építészettan, architektonika (idegen)

hiány

főnév
  • szűkölködés, nélkülözés, szükség, szegénység, ínség, nyomorúság
  • (szaknyelvi): veszteség, ráfizetés, deficit, adósság, tartozás, mínusz (bizalmas), kár, passzívum (idegen)
  • hiba, tökéletlenség, fogyatékosság, fogyatkozás, hiányosság, kívánnivaló, hézag, hiátus (idegen), defektus (szaknyelvi)

idea

főnév
  • eszme, fogalom
  • gondolat, ötlet, elképzelés, elgondolás, tipp, sziporka, elmeszikra (régies), éca (bizalmas), écesz (szleng)
  • alapeszme, vezéreszme, teória
  • sejtelem

kisded I.

melléknév
  • kis, kicsi, kicsiny, kicsike, kicsinyke, apró, aprócska, pici, picike, pöttöm, parányi, falatka, morzsányi, kicsinyded (tájnyelvi)
  • (pejoratív): szerény, ártatlan, tiszta, naiv

karattyol

ige
  • (tyúk): kárál
  • (béka): kuruttyol, brekeg, vartyog, ümmög (tájnyelvi)
  • hadar, locsog, fecseg, bagyog (tájnyelvi), karatyál (tájnyelvi), karicsol (tájnyelvi), kerettyel (tájnyelvi), lübög (tájnyelvi)

hálás

melléknév
  • hálatelt, háládatos (tájnyelvi), lekötelezett, viszontszolgálatra kész, hálára kötelezett, hálaadatos (tájnyelvi)
  • hasznos, kifizetődő, bevált, tartós

gyógyíthatatlan

melléknév
  • menthetetlen, orvosolhatatlan, megváltoztathatatlan, reménytelen, halálos, végzetes, súlyos, rosszindulatú, enyhíthetetlen, inkurábilis (szaknyelvi)
  • élőhalott, magatehetetlen
  • javíthatatlan

hatás

főnév
  • befolyás, influencia (idegen), hatóerő
  • eredmény, effektus, következmény, folyomány, utóhatás, kihatás, foganat
  • látszat, benyomás, impresszió (idegen)

kanca

főnév
  • nőstény ló, kabala (tájnyelvi), kabla (régies)
  • nőstény szamár

hangerő

főnév
  • orgánum (bizalmas), torok (tréfás)
  • hangosság

forradalmasít

ige
  • átalakít, átformál, megújít

házassági

melléknév
  • házastársi, hitvesi, családi, connubialis (szaknyelvi), matrimoniális (szaknyelvi), nuptialis (szaknyelvi)

kapufa

főnév
  • kapufélfa, kapubálvány, kapuszobor, kapuláb
  • léc (szaknyelvi)