felfortyan, fölforty szinonimái
ige
- feldühödik, felmérgesedik, felháborodik, kifakad, felhördül, felhorkan, felpattan (tájnyelvi), felindul, haragra gyúl, kirobban, felpaprikázódik, begerjed (szleng), bepöccen (szleng), bepörög (szleng), begurul (szleng), elveszti a türelmét, dühbe gurul, fölindul, indulatba jön, zabos lesz (szleng), felforr az agyvize (szleng), elborul az agya (szleng), kimegy a fázis (szleng), duzmad (tájnyelvi), buszámodik (tájnyelvi), feltorpan (tájnyelvi), felruccanik (tájnyelvi), nekimérgesedik (régies)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
elsinkófál
ige
- ellop, elcsen, elemel, elsikkaszt, elcsíp, magához vesz, elvisz, eldug, zsebre tesz, zsebre dug (bizalmas), megdézsmál, elcsór (szleng), elmismásol (bizalmas), elcsakliz (bizalmas), megcsap (szleng), rajzol (szleng), elidegenít (szaknyelvi), eltulajdonít, zabrál (szleng), megfúj (szleng), zsebel (szleng)
- (régies): elherdál, elpazarol, elpocsékol
előcsarnok
főnév
- előtér, hall, társalgó, váróterem, foyer (idegen), vestibulum (régies), átrium (szaknyelvi), aula (idegen), előterem (régies)
egyezményes
melléknév
- szerződéses, közmegegyezéses, közkeletű, szokásos, konvenciós, köteles, elfogadott, megállapított
- szövetségi, államközi, konvencionális
felbujt, fölbujt
ige
- rábír, rábeszél, felbiztat, bujtogat, bujtorgat (tájnyelvi), felilál (tájnyelvi), felkontat (tájnyelvi)
- fellázít, felheccel, feltüzel, felpiszkál, felszít, felloval, méltatlankodást kelt, uszít, felbujtat (tájnyelvi), felpánkol (tájnyelvi)
nagybácsi
főnév
- nagybátya, onkli (régies), édesbátya (tájnyelvi), bátyós (tájnyelvi), bácsi, bácsika, peszebátya (régies), atyabátya (régies), páripapa (tájnyelvi)
csodálkozik
ige
- álmélkodik, ámul, ámuldozik, bámul, ámul-bámul, hüledezik, elhűl, elképed, szörnyülködik, furcsáll, nagyot néz, értetlenkedik, szeme-szája eláll, eláll a lélegzete, nagy szemeket mereszt, tátva marad a szája, ajnyéz (tájnyelvi), csábélkodik (tájnyelvi), bávászkodik (tájnyelvi) Sz: bámul, mint borjú az új kapura; áll, mint Bálám szamara; néz, mint Rozi a moziban; néz, mint nyuszi a nullás lisztben
áldozatkészség
főnév
- önzetlenség, irgalmasság, jótékonyság, bőkezűség, adakozás, altruizmus (szaknyelvi)
- lemondás, önfeláldozás, abnegáció (régies)
debella
főnév
- debellák (tájnyelvi), debojka (tájnyelvi), trampli (durva), tehén (durva)
- (tájnyelvi): ringyó (durva), debojka (tájnyelvi)
- (tájnyelvi): cselédlány
- (jelzőként): idomtalan, nagy termetű, esetlen, tenyeres-talpas (nő)
fizetség
főnév
- díj, bér, ellenszolgáltatás, járandóság, munkabér, kereset, munkadíj, tiszteletdíj, jutalom, zsold, díjazás, bérösszeg, hópénz (régies), renumeráció (szaknyelvi), honorárium, fellépti díj, prémium, borravaló, hálapénz, paraszolvencia (idegen), dukáncia (tájnyelvi)
- elégtétel, fájdalomdíj, ellensúlyozás, kompenzálás
- hála, viszonzás
gabonafélék
főnév
- cereáliák (szaknyelvi), szemes termény, gabonanemű, gabonanövények, kalászosok, lisztesmagvúak
igyekezet
főnév
- szándék, akarat, törekvés, törekedés, fáradozás, munkálkodás, iparkodás, buzgóság, iparosság (tájnyelvi), iparság (tájnyelvi), igyekvés, tetterő, próbálkozás, agilitás (idegen), szorgalom, becsvágy, ambíció, erőfeszítés, buzgalom, serénység
faragatlan
melléknév
- bárdolatlan, csiszolatlan, neveletlen, modortalan, műveletlen, kulturálatlan, civilizálatlan, barbár, nyers, darabos, közönséges, pallérozatlan, útszéli, alpári, parlagi, póri, pórias, udvariatlan, otromba, primitív, érdes, pimasz, durva, paraszt, prosztó (szleng), mucsai (durva), bumburnyák, surmó, sutyerák, tahó (bizalmas), tapló, bugris (pejoratív), bunkó, tuskó (pejoratív), böszme (tájnyelvi), alafáré (tájnyelvi) Sz: nem volt gyerekszobája; istállóban nőtt fel; ló nézett ki a gyerekszobája ablakából; hullik a vetőmag a szájából
- (régies): dísztelen, idomtalan
- rendetlen, csintalan
hangsúly
főnév
- nyomaték, akcentus, emfázis (szaknyelvi), hangnyomaték
- hangsúlyozás
- hanglejtés
- kiemelés, fontosság
fennen
határozószó
- magasan, fenn
- gőgösen, büszkén
- nagy hangon, hangosan, hangoskodva, hangos szóval, fennhangon, fennszóval (régies), fennen, felszóval (tájnyelvi), emelt hangon, fennhéjázva, követelőn
harc
főnév
- harcolás, összecsapás, háború, hadviselés, ütközet, csata, csatározás, tusa, viadal, viadalom (régies), baj (régies)
- verekedés, mérkőzés, vetélkedés, dulakodás, hadakozás, viaskodás
- civakodás, civódás, torzsalkodás, ellentét, konfliktus, viszály, perpatvar, csetepaté
- küzdelem, küzdés, küszködés, igyekezet, erőfeszítés, erőlködés, vesződés, kínlódás