harc szinonimái

főnév
  • harcolás, összecsapás, háború, hadviselés, ütközet, csata, csatározás, tusa, viadal, viadalom (régies), baj (régies)
  • verekedés, mérkőzés, vetélkedés, dulakodás, hadakozás, viaskodás
  • civakodás, civódás, torzsalkodás, ellentét, konfliktus, viszály, perpatvar, csetepaté
  • küzdelem, küzdés, küszködés, igyekezet, erőfeszítés, erőlködés, vesződés, kínlódás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

egyedül

határozószó
  • egyes-egyedül, magányosan, egymaga, maga, önmagában, egy szál maga, magán (régies), társtalanul, bugafővel (tájnyelvi), egyesben (tájnyelvi), egyesleg (tájnyelvi), árván, visszavonultan, elhagyatottan, elszigetelten, elzárkózva, szólóban (bizalmas), facéran (bizalmas), önállóan, függetlenül Sz: mint az ujjam(valakivel)
  • csak, csakis, csupán, kizárólag, kizárólagosan, magában véve, merőn, pusztán, tisztán, önmagában, csupádon (tájnyelvi)

mind II.

határozószó
  • mindinkább, mindig, egyre
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a harc szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hajléktalan

főnév, melléknév
  • otthontalan, csavargó, kóborló, házatlan, tekergő, sehonnai, naplopó (szleng), csőlakó, csöves (szleng), hobó (szleng) Sz: átellenben lakik Senki Pállal; nincs hol a fejét lehajtani; csillagokkal takarózik; hátán hordja házát; bokor a szállása, harmat a takarója

frigy

főnév
  • szövetség, szerződés, kötelék, kötés (régies), egyezmény
  • (választékos): házasság, nász
  • (régies): fegyverszünet, békekötés

folyosó

főnév
  • tornác, gang (bizalmas), függőfolyosó, körfolyosó, kerengő, gádor (tájnyelvi)
  • átjáró
  • sétáló (régies)
  • korridor (szaknyelvi), vágat (szaknyelvi), tárna

felfedező, fölfedező II.

főnév
  • kutató, tudós, feltaláló
  • utazó, világjáró

hámoz

ige
  • tisztít, pucol, fejt, héjaz, hántol, héjtalanít, nyúz, hüvelyez, hajaz (tájnyelvi), guvaszt (tájnyelvi)

hírközlés

főnév
  • információ, kommunikáció, tájékoztatás, felvilágosítás, értesítés, jelentés, tudósítás, közlés
  • média

politizál

ige
  • kosútozik (tájnyelvi)

epés

melléknév
  • epebajos (bizalmas), epebeteg
  • csípős, maliciózus, szarkasztikus (választékos), rosszmájú, szatirikus, maró, szúrós, gúnyos, kaján, kárörvendő, fullánkos, éles, metsző, csúfondáros, gonoszkodó, pikírt (bizalmas), bosszús, haragos, harapós, mérges, dühös, elkeseredett, keserű, kesernyés, fanyar, morózus

elvetemült

melléknév
  • elvetemedett, gyalázatos, aljas, alávaló, bitang, Istentől elrugaszkodott, istentelen, elfajzott, immorális, romlott, rosszindulatú, gaz, gonosz, rosszlelkű, sötét (alak), köpedelmes, nemtelen (régies), becstelen, jellemtelen, galád

bölcsességfog

főnév
  • cigányfog (tájnyelvi)

érzet

főnév
  • érzéklet, érzés, percepció (idegen), tapasztalat, benyomás, impresszió, sejtelem, megérzés

holdfény

főnév
  • holdvilág, holdsugár

ilyenformán

határozóragos névmás
  • így, ilyenképpen, ilyenképp, ekképpen, ekképp, ily módon, eszerint

kivándorlás

főnév
  • kiköltözés, kitelepülés, kivonulás, eltávozás, emigráció, exodus (idegen), expatriáció (régies)

keményít

ige
  • szilárdít, edz, acéloz, durvít

harctér

főnév
  • csatamező, csatatér, hadszíntér, front, harcmező, küzdőtér, ütközethely (régies), csatasík (régies), küzdhely (régies), vérmező (régies), vívótér (régies)

hagyma

főnév
  • hajma (régies), mózespecsenye (tájnyelvi)

helyőrség

főnév
  • védőrség (régies), garnizon (régies), garnizonőrség (régies)
  • laktanya, katonai állomáshely

kaviár

főnév
  • halikra, ikra, hajvári (régies)

határoz

ige
  • dönt, döntést hoz, eltökél, eltökéli magát, elszánja magát
  • határozatot hoz, végez, rendelkezik, diszponál (szaknyelvi)
  • jelent, számít, szerepet játszik (valamiben)

fuzionál

ige
  • társul, egyesül, összeolvad, összekapcsolódik, összeforr

hiányjel

főnév
  • aposztróf (szaknyelvi)

kellemes

melléknév
  • jóleső, kellemetes (régies), kellemdús (régies), élvezetes, finom, ízletes, jóízű, édes, édesded, kényelmes, otthonos, kies (vidék) (régies), enyhe (időjárás), lágy (szellő), szép
  • megnyerő, rokonszenves, szimpatikus, barátságos, kedves, nyájas, szívélyes
  • kedvező, előnyös, örvendetes