hasonít szinonimái

ige
  • magába olvaszt, befogad, bekebelez, asszimilál

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

nedű

főnév
  • (régies): folyadék, nedv
  • ital, lé, bor, nedély (régies)

gurigázik

ige
  • ide-oda görget, karikázik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hasonít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

haladéktalanul

határozószó
  • azonnal, rögtön, mindjárt, máris, nyomban, azon nyomban, menten, tüstént, íziben (tájnyelvi), rögvest, prompt (bizalmas), ahajt (tájnyelvi), üstöllést (tájnyelvi), legott (régies), egyből, azonmód, azon melegében, késedelem nélkül, vonakodás nélkül, most

futólagos

melléknév
  • sietős, rövid, múlékony, pillanatnyi, átmeneti, efemer, ideiglenes, röpke, hamari (tájnyelvi)
  • felületes, odavetett, hevenyészett, felszínes, mellékes

forral

ige
  • forrásba hoz, főz
  • ingerel, hevít, gerjeszt
  • tervel, kimódol, kifőz, kiagyal, főz (valamit)

felhőátvonulás

főnév
  • felhőjárás, felhőmozgás, felhősödés

hányadán

határozószó
  • hogyan?, miképpen?
  • (tájnyelvi): hányad részért?

hívogató II.

főnév
  • (régies): vendéghívó, vőfély
  • (régies): köszöntő

postahivatal

főnév
  • posta, postafiók

erdőkerülő

főnév
  • kerülő, erdőgazda, erdész, erdőőr, erdőcsősz, csősz, vadőr

emelet

főnév
  • szint, felház (régies), kontignáció (régies)
  • (régies): emelvény

búcsúzás

főnév
  • búcsú, elválás, búcsúvétel

eszméletlenség

főnév
  • önkívület, eszméletvesztés, paroxizmus (szaknyelvi), ájulás, aléltság, kóma (szaknyelvi), kollapszus (idegen), bódultság, kábulat, bódulat

horgas

melléknév
  • görbült, hajlott, kampós, görbe, könyökös, gamós (tájnyelvi), kajácsos (tájnyelvi), kankós (tájnyelvi)

indulatos

melléknév
  • heves, lobbanékony, ingerlékeny, robbanékony, hirtelen haragú, rabiátus (választékos), féktelen, vad, szilaj, tüzes, szenvedélyes, vérmes, vehemens, zabolátlan, kolerikus (szaknyelvi), heveskedő, fékezhetetlen, pukkancs, faktúrás (tájnyelvi), mordály (tájnyelvi), hörcsögös (tájnyelvi) Sz: olyan, mint a puskaporos hordó; lobban, mint a száraz szalma; nem szilvalé a vére; a víz is méreggé válik benne; nincs kocsisa az eszének (tájnyelvi)
  • haragos, ingerült, felindult, dühös

klauzula

főnév
  • záradék, kikötés, feltétel
  • zárómondat, függelék, zárótétel

képtelen I.

melléknév
  • alkalmatlan, gyenge, inadekvát (idegen)
  • hihetetlen, lehetetlen, abszurd, badar, illuzórikus, esztelen, fonák, érthetetlen, bizarr, groteszk, fura, értelmetlen, valószínűtlen, irracionális, képzeletbeli, kétségbevonható, felfoghatatlan, kivitelezhetetlen, keresztülvihetetlen, elképzelhetetlen, megvalósíthatatlan
  • (régies): idomtalan, formátlan, iszonyú, iszonyatos, csúnya

hasonul

ige
  • idomul, igazodik, beolvad, beleolvad, asszimilálódik, alkalmazkodik

hajóskapitány

főnév
  • hajóparancsnok, tengerészkapitány

hetvenkedik

ige
  • kérkedik, hivalkodik, henceg, nagyzol, felvág, dicsekszik, szájhősködik, handabandázik, hatvankodik (tájnyelvi)
  • túloz, nagyít

kelet3

főnév
  • kelendőség, keresettség, kapósság, futamat (tájnyelvi)

havas I.

melléknév
  • behavazott, hófödte, hóborította, hólepte, hósapkás, fehér
  • deres, zúzmarás, jeges
  • (haj): ősz, fehér, deres, mákos
  • (régies): eszelős, eszefordult (tájnyelvi), bolondos, tébolyodott, dőre, őrült, megbolondult

fütykös

főnév
  • bot, bunkó, bunkósbot, dorong, husáng, furkó, vessző, virgács, celőke (tájnyelvi), csigar (tájnyelvi)
  • (szleng): hímvessző, fasz (durva), farok (bizalmas), fütyi (bizalmas), kuki (bizalmas), pöcs (durva), szerszám, csök (tájnyelvi)

hipp-hopp

módosítószó
  • egyszerre, váratlanul, egyszer csak, gyorsan, hirtelen

képcső

főnév
  • kineszkóp (idegen)