felfegyverez, fölfeg szinonimái

ige
  • felszerel, felvértez, fegyverrel ellát, militarizál (idegen), kiállít (csapatokat)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

csepeg, csöpög

ige
  • hull, pereg, csepereg, folyik, csurog, szivárog, folydogál, csordogál, cseperészik, csurog-csepeg, szemerkél, szemelget (tájnyelvi), permetez, (könny) potyog, gyöngyözik, csepellérezik (tájnyelvi), csoronkál (tájnyelvi), levedzik (tájnyelvi)

karéj

főnév
  • karaj, szelet, darab, csefert (tájnyelvi), sarkalat (tájnyelvi), siláp (tájnyelvi)
  • félkör, körív
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felfegyverez, fölfeg szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fásult

melléknév
  • érzéketlen, elfásult, közönyös, közömbös, érdektelen, kérges, kiégett, tompult, tompa, egykedvű, enervált, blazírt, kedvetlen, kedélytelen, apatikus, életunt, unott, kiélt, megcsömörlött, csüggedt, letargikus, szenvtelen, flegmatikus, részvétlen, kábult, tespedt

elrobog

ige
  • elrohan, elsiet, elfut, elszalad, elszáguld, eliramodik, elnyargal (bizalmas), elvágtat, elzúg (bizalmas), elüget, elpucol (szleng), elporzik, odébbáll

eloszlik

ige
  • szétoszlik, elszéled, szétszéled, szétárad, szétszóródik, elszállingózik, szétszalad, elbomlik (tájnyelvi)
  • (érzés): eltűnik, megszűnik, elmúlik, elenyészik, megfakul, elhal, meggyengül, elmosódik, elpárolog, elillan

egyesül

ige
  • eggyé válik, egybeolvad, összeolvad, egybeforr, összeforr, összefonódik, fuzionál, koalizál (régies), összekapcsolódik
  • összefog, szövetkezik, társul
  • elvegyül, összevegyül, összekeveredik, elkeveredik
  • (szerelmesével) (választékos): közösül, szerelmeskedik, szeretkezik, ölelkezik
  • (tulajdonság) párosul

felbérel, fölbérel

ige
  • felfogad, megbíz, alkalmaz, megfizet, szolgálatba fogad, szerződtet, szegődtet (tájnyelvi)
  • lefizet, megken (szleng)

fermentáció

főnév
  • erjedés
  • fermentálás (idegen), erjesztés, füllesztés

nadály

főnév
  • pióca, ivóka (régies), vérszívó (régies), vérszipó (régies)

csíz

főnév
  • pinty, egérpinty

csengő, csöngő II.

főnév
  • csengettyű, csörgő, harangocska, csengető (tájnyelvi), csingilingi (tájnyelvi), csölöng (tájnyelvi)

albérlő

főnév
  • lakó, bérlő, szobaúr (régies), cimmerherr (régies)

darabol

ige
  • felvág, összevág, vagdal, vagdos, metél, hasogat, szabdal, tördel, darabít (tájnyelvi), aprít, nagyol, felfűrészel, trancsíroz
  • (régies): rombol, tör, ront

fityeg

ige
  • lóg (bizalmas), csüng, líg-lóg, lötyög (régies), leffeg (tájnyelvi), filleg (tájnyelvi)

fűtőtest

főnév
  • hősugárzó, radiátor

igenlés

főnév
  • helyeslés, megerősítés, helybenhagyás, beleegyezés, jóváhagyás, erősítés, bólintás, fejbólintás, biccentés, tanúságtétel
  • akarás, kívánás, törekvés

harcias

melléknév
  • harcos, katonás, hadi, háborús, harckedvelő, vérszomjas, marciális (régies), bellicosus (régies)
  • veszekedős, kötekedő, támadó, hadakozó, agresszív, civakodó, verekedős, házsártos, kardos, ellentmondást nem tűrő, pattogó (bizalmas)

felfordul, fölfordul

ige
  • felborul, feldől, felbillen, fejére áll, oldalára billen, felbukik, felhenteredik (tájnyelvi), felkarul (tájnyelvi), felhömpölyödik (tájnyelvi)
  • kimúlik, elhullik, meghal, elpusztul, megdöglik (durva), bekrepál (szleng), kinyuvad (durva), feldobja a bakancsot (szleng), elpatkol (durva), kinyiffan (szleng), kipurcan (szleng)

fanyalog

ige
  • fintorog, kelletlenkedik, húzódozik, idegenkedik, ódzkodik, ízetlenkedik (régies), fancsalog (tájnyelvi), fencseleg (tájnyelvi), nyavalyog

feltápászkodik, fölt

ige
  • felkel, felkászálódik (bizalmas), felcsámpászkodik (régies), felkászmárog (tájnyelvi), felkecmerkedik (tájnyelvi), lábra kel (régies)

hangfelvétel

főnév
  • hanglemez, lemez, magnókazetta, kazetta, CD, fonogram
  • hanghordozó
  • hangrögzítés

felkelő, fölkelő

melléknév, főnév
  • rendbontó, bomlasztó, zavargó, lázadó, rebellis (régies), zendülő, lázító, inszurgens (régies), lazzaroni (idegen)
  • ellenálló, ellenszegülő, kuruc (régies)
  • forradalmár, szabadságharcos

ige
  • elkeserít, lever, lesújt, elkedvetlenít, kedvét szegi, lehangol, elcsüggeszt, elveszi a kedvét, megbánt, megszomorít, búsít, kétségbeejt, nyomaszt, letör, lehűt (bizalmas), lelomboz (szleng)

fémhulladék

főnév
  • hulladék fém, forgács, ócskavas

haragos II.

főnév
  • ellenség, rosszakaró, ellen (választékos), vetélytárs, rivális, ellenlábas