felfújt, fölfújt I. szinonimái

melléknév
  • felpuffadt, duzzadt, duzmadt (tájnyelvi), feldagadt, püffedt, felfúvódott, dobasz (tájnyelvi), dunda (tájnyelvi)
  • eltúlzott, felnagyított, túlméretezett, feltupírozott, túlhajtott
  • nagyhangú, bombasztikus, dagályos
  • felfuvalkodott, beképzelt, pöffeszkedő, gőgös, dölyfös, kivagyi, pökhendi

felfújt, fölfújt II. szinonimái

főnév
  • koch, szuflé, kók (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

napkelte

főnév
  • hajnal, hajnalhasadás, napfelkelte, derengés, virradat, pirkadat, pirkadás, pitymallat (tájnyelvi), hajnalpír, reggeli szürkület, napfeljötte, reggel

felparcelláz, fölpar

ige
  • feldarabol, feloszt, szétoszt, széttördel, kimér, részekre oszt, tagosít, tábláz
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felfújt, fölfújt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fazekasság

főnév
  • fazekasmesterség, agyagművesség, keramika, fazekasipar, agyagipar, gölöncsérmesterség (tájnyelvi, régies)

elsodródik

ige
  • elúszik
  • elválik, eltávozik, különválik

előeste

főnév
  • (ünnepély): vigília

egyfajta

melléknév
  • egyféle, egyforma, egyfajtú (tájnyelvi), egységes
  • bizonyos, valamilyen, valamifajta, valamiféle

felbuzdul, fölbuzdul

ige
  • nekibuzdul, fölhevül, felindul, felélénkül, nekihevül, tűzbe jön
  • fellelkesedik
  • (régies): felfortyan, nekimérgesedik (régies)

festmény

főnév
  • kép, tabló, piktúra (régies), festvény (régies), mázolmány (pejoratív), pingálmány (pejoratív), vászon, táblakép, pannó (idegen), freskó

nagybetű

főnév
  • verzális (szaknyelvi), verzál (szaknyelvi), kapitális (szaknyelvi), nagy kezdőbetű

csók

főnév
  • puszi (bizalmas), cuppanós (bizalmas), csattanós (bizalmas), puszkó (bizalmas), pusszancs (szleng), smár (szleng), smaci (szleng), csócsi (tájnyelvi), ápolat (régies)
  • puszedli, aprósütemény, habcsók

csere1

főnév
  • cserebere, csereüzlet, csereforgalom, cserekereskedelem, kereskedés, üzlet, adásvétel, árucsere
  • váltás, felváltás, váltakozás, pótlás

alélt

melléknév
  • ájult, öntudatlan, eszméletlen, kába, kábult, bódult, elkábított, elbódított, érzéketlen, élettelen, eltompult
  • lankadt, kókadt, törődött, fáradt, elpilledt, eltikkadt, kimerült
  • zsibbadt, ernyedt(bizalmas)

dédapa

főnév
  • dédpapa, dédapóka, dédi, dédiapó (tájnyelvi), dédöregapa (tájnyelvi), másikapa (tájnyelvi), másikapó (tájnyelvi), igenöregapa (tájnyelvi), jóbapa (tájnyelvi), jótátá (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): nagyapa

fizikus

főnév
  • (régies): orvos

gácsér

főnév
  • gúnár, hím kacsa, kacsagúnár (tájnyelvi), bakréce (tájnyelvi), baktóka (tájnyelvi)

ihaj

indulatszó
  • csuhaj, sej-haj, sejehaj, ihaj-tyuhaj

harmadikos

melléknév, főnév
  • harmadik osztályos, harmadéves

felgyorsul, fölgyors

ige
  • fellendül, megélénkül, felpezsdül, fokozódik, megszalad

farkas

főnév
  • ordas (választékos), csikasz (tájnyelvi), toportyán (tájnyelvi), féreg (tájnyelvi), toportyánféreg (tájnyelvi), fogasi (tájnyelvi, tréfás)

feltételez, föltétel

ige
  • feltesz, valószínűsít, elképzel, gondol, hisz, gyanít, sejt, szupponál (régies), preszupponál (idegen), vélelmez (szaknyelvi), posztulál (szaknyelvi)
  • követel, megkövetel, kiköt, megkíván

hangszer

főnév
  • zeneszerszám, zeneeszköz (régies), instrumentum (régies), muzsika (tájnyelvi)

felküld, fölküld

ige
  • felvitet, felexpediál (régies)

eltanul

ige
  • elles, elsajátít, átvesz, felvesz, elprofitíroz (régies)

fennhéjázó

melléknév
  • dölyfös, gőgös, rátarti, rátartós (tájnyelvi), kevély, hetyke, kérkedő, hivalkodó, felfuvalkodott, fennsőbbséges, pökhendi, pöffeszkedő, elbízott (régies), elbizakodott, önhitt, öntelt, elhitt (régies), magahitt (régies), tollaskalapos (tájnyelvi), nagyképű, beképzelt, felvágós (bizalmas), megjátszós (bizalmas), pakolós (szleng), fölényes, fölényeskedő

harcképtelen

melléknév
  • fegyvertelen, erőtlen, eszköztelen, tehetetlen, legyőzött