felbuzdul, fölbuzdul szinonimái

ige
  • nekibuzdul, fölhevül, felindul, felélénkül, nekihevül, tűzbe jön
  • fellelkesedik
  • (régies): felfortyan, nekimérgesedik (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

nyelvhasználat

főnév
  • nyelvezet, kifejezésmód, stílus, terminológia (szaknyelvi)

kivezényel

ige
  • kirendel, kiparancsol, kiküld, felvonultat, kommandíroz (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felbuzdul, fölbuzdul szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fájdalommentes

melléknév
  • fájdalom nélküli, könnyű, sima, érzéstelenítéses (szaknyelvi)
  • egyszerű, kényelmes, olcsó, szimpla (bizalmas), zavartalan

előrejön

ige
  • előjön, előlép, előbújik

ellustul

ige
  • elkényelmesedik, eltunyul, eltompul, elrestül, elrenyhed (régies), eldögül (tájnyelvi)

egész I.

melléknév
  • teljes, sértetlen, csonkítatlan, hiánytalan, ép, tökéletes, komplett, integer (idegen), érintetlen, csorbítatlan, osztatlan, kerek, tele, befejezett, fogyatkozatlan (régies), álló (nap), kerek (esztendő) (tájnyelvi)

fehérnemű

főnév
  • alsó, alsónemű, alsóruha, alsóruházat, testi ruha (régies), alsóholmi (tájnyelvi), változó (tájnyelvi), változógúnya (tájnyelvi), fehéröltő (tájnyelvi), fehérruha (tájnyelvi)
  • vászonnemű (régies), vászonáru (régies)
  • bugyi

felvonulás, fölvonul

főnév
  • kivonulás, tömegfelvonulás, seregszemle, diadalmenet, demonstráció, processzió (régies), menet, körmenet, lusztráció (régies)

mustra

főnév
  • minta, áruminta, mintapéldány, mutatvány, mutatványdarab
  • szemle, ellenőrzés, szemrevételezés, vizsgálat, áttekintés
  • seregszemle, sorakozó, felvonulás

csiger

főnév
  • vinkó, lőre (tájnyelvi), máslás (tájnyelvi), csavarinkabor (tájnyelvi), csege (tájnyelvi), bicskanyitogató (tréfás), rabvallató (tréfás), lötty, pancs

császkál

ige
  • mászkál, járkál, jár-kel, jön-megy, lődörög, ődöng, őgyeleg, ténfereg, cselleng, lézeng, lötyög (bizalmas), lóg (valahol) (bizalmas), sattyog (bizalmas), slattyog (bizalmas), csavarog, csatangol, tekereg, bumlizik (bizalmas), kószál, kóborol, kódorog, bolyong, barangol, bujtorog (tájnyelvi), kujtorog

alagcsövezés

főnév
  • talajcsövezés (szaknyelvi), dréncsövezés (szaknyelvi), drénezés (szaknyelvi), csatornázás

csúcspont

főnév
  • tetőpont, tetőfok, korona, csúcs, delelő, csúcsérték, zenit (szaknyelvi), kulminációs pont, maximum, forrpont, klimax (választékos), apex (szaknyelvi), krízis (betegségé)
  • virága (valaminek), virágzás, virulás, színe-java, dísze-virága (valaminek), virágkor, betetőzés
  • beteljesülés, kielégülés, orgazmus, ejakuláció

fésületlen

melléknév
  • kócos, borzas, boglyas, gubancos, kuszált, bozontos, zilált, torzonborz, csapzott, bócéros (tájnyelvi), tollaboglyas (tájnyelvi)
  • hanyag, összetákolt, trehány, összecsapott, felületes

futam

főnév
  • (régies): futás, szaladás, roham, iram
  • nekifutás, szökellés
  • versenyrész
  • versenyszám, verseny, (lovaknál) derbi
  • (szaknyelvi): tiráda, passzázs

ideiglenes

melléknév
  • átmeneti, provizórikus (idegen), időleges, időszaki, múló, ad hoc (idegen), alkalmi, interim (régies), mulandó, efemer (idegen), futó, kérészéletű, rögtönzött, hevenyészett

hangfogó I.

melléknév
  • hangtompító, hanggátló (fal), zörejfogó, zörejelhárító (szaknyelvi)

felcsíp, fölcsíp

főnév
  • fölemel, felmarkol
  • felmar, felhólyagosít
  • (szleng): megismerkedik (valakivel), felszed (valakit) (bizalmas)
  • (pénzt): kap, felvesz, szerez, zsebre vág

faág

főnév
  • ág, ágacska, gally, nyúlvány, vessző, csangota (tájnyelvi)

félreértés

főnév
  • tévedés, hiba, zavar, téves nézet, tévképzet, tévhit, elnézés, hibás ítélet, balmagyarázat (régies), melléfogás, értelemzavar, összecserélés, quidproquo (idegen)
  • civódás, viszály, konfliktus, bonyodalom, ellentét, összezördülés, összekülönbözés
  • disszonancia, elcsavarás (régies)

haldokló I.

melléknév
  • kihaló, kivesző, kimúló, végét járó, agonizáló (idegen), halált vonó (tájnyelvi), döglődő (durva)
  • halódó

felfújt, fölfújt I.

melléknév
  • felpuffadt, duzzadt, duzmadt (tájnyelvi), feldagadt, püffedt, felfúvódott, dobasz (tájnyelvi), dunda (tájnyelvi)
  • eltúlzott, felnagyított, túlméretezett, feltupírozott, túlhajtott
  • nagyhangú, bombasztikus, dagályos
  • felfuvalkodott, beképzelt, pöffeszkedő, gőgös, dölyfös, kivagyi, pökhendi

elrekeszt

ige
  • elkerít, elhatárol, elkülönít, szeparál, elválaszt, bekerít, elszigetel, izolál, elzár
  • eltorlaszol, elsáncol, elzár, elbarikádoz

feltár, föltár

ige
  • kinyit, széttár, kitár
  • felszínre hoz, kiás, kitermel
  • felfed, kitakar
  • felnyit, felvág
  • napvilágra hoz, megmutat, megismertet, kifejt, kiderít, felderít, leleplez, bevall, revelál (idegen), fellebbenti a fátylat, fényt derít (valamire), délszínre hoz (régies)

hamvad

ige
  • elég, parázslik
  • porlad, elmállik, hamuhodik (régies), hamvadozik (tájnyelvi)
  • (régies): hervad, pusztul