gácsér szinonimái

főnév
  • gúnár, hím kacsa, kacsagúnár (tájnyelvi), bakréce (tájnyelvi), baktóka (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hánytatógyökér

főnév
  • ipekakuána

sietős

melléknév
  • gyors, fürge, serény, élénk, szorgos
  • (pejoratív): kapkodó, elhamarkodott, hevenyészett, elsietett, felületes
  • sürgős, sürgető, halaszthatatlan, elodázhatatlan, sietséges (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a gácsér szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

forróság

főnév
  • hőség, kánikula, heve (valaminek)
  • szenvedély, hevület, tűz, lelkesedés, rajongás, lángolás, elragadtatás, vehemencia
  • láz
  • (tájnyelvi): láz, hőemelkedés

feldíszít, földíszít

ige
  • dekorál, feldekorál, kidíszít, felcifráz, felcicomáz (pejoratív), felpiperéz, kicifráz, felékesít, felsallangoz (régies), kicsinosít, kidekorál, ékesít, kirittyent (szleng), kicsicsáz (szleng), fölbizsuz (szleng), felpiktúráz (tájnyelvi)

fazekasság

főnév
  • fazekasmesterség, agyagművesség, keramika, fazekasipar, agyagipar, gölöncsérmesterség (tájnyelvi, régies)

elutasít

ige
  • visszautasít, nemet mond, megtagad, (kérőt) kikosaraz, kosarat ad, elküld, kitolókását tálal (valakinek) (tájnyelvi), elvet, elejt, visszavet, visszadob, visszalök, leszavaz, elhárít, ellenez, (ötletet) lelő (szleng), beint (valakinek) (szleng)

futam

főnév
  • (régies): futás, szaladás, roham, iram
  • nekifutás, szökellés
  • versenyrész
  • versenyszám, verseny, (lovaknál) derbi
  • (szaknyelvi): tiráda, passzázs

gyilkos I.

melléknév
  • halálos, pusztító, öldöklő, megsemmisítő, brutális, végzetes, mérges, toxikus (szaknyelvi), emberöldöklő (régies)
  • kegyetlen, elvetemedett, embertelen, rosszindulatú
  • lesújtó, ledorongoló, megsemmisítő
  • megerőltető, rendkívüli, halált hozó

önkínzás

főnév
  • önsanyargatás, önmarcangolás, önvád, önemésztés
  • önostorozás, flagelláció, aszkézis
  • emésztődés, gyötrődés, tépelődés

elégszer

határozószó
  • kellő számban
  • sokszor, gyakran

ékes

melléknév
  • díszes, dekoratív, szép, gyönyörű, tetszetős, pompás, csinos, takaros, cifra, cicomás, cikornyás, dali (régies), deli (régies), csecsés (régies), diszélyes (régies), ékességes, hímes (régies), sujtásos, sallangos
  • nagyszerű, ragyogó, eklatáns, ékesszóló

becslés

főnév
  • értékelés, felmérés, mérlegelés, taksálás, saccolás (bizalmas), evalváció (idegen)

elhoz

ige
  • házhoz szállít, fuvaroz
  • elnyer, megszerez, megkap

gyűlik

ige
  • csoportosul, összeverődik, gyülekezik, összesereglik, tódul, csődül
  • halmozódik, gyarapodik, szaporodik, feltöltődik, feltorlódik
  • gennyesedik, gennyed

hasonlóképpen

határozószó
  • hasonlatosképpen (régies), nemkülönben, dettó, szintén, úgyszintén, csakúgy, szintúgy, ugyanúgy

kelt, költ

ige
  • ébreszt, felkelt, felébreszt, felzavar, felráz, felver, felriaszt, kiugraszt az ágyból
  • előidéz, okoz, fakaszt, támaszt, indít, gerjeszt, szít, gyújt, kivált, eredményez
  • kelt, kotlik, tojásokon ül, fiadzik, fészkel, kikotol (tájnyelvi)

imperializmus

főnév
  • gyarmatosítás, hódítás

galambdúc

főnév
  • galambház, búg (tájnyelvi), tubaház (tájnyelvi)
  • galambkalitka (régies)
  • (szleng): őrtorony, torony

forgács

főnév
  • hulladék, töredék, morzsalék, szilánk, reszelék, szálka, törmelék, diribdarab, fenyőfáklya, szíjács (tájnyelvi), háncs, eselék (tájnyelvi), hulkács (tájnyelvi), faradék (régies)
  • sziporka

gránátoskocka

főnév
  • krumplistészta, grenadírmars (bizalmas)

igéző

melléknév
  • elbűvölő, elbájoló, lenyűgöző, elragadó, bűbájos, mámorító, csábító, csábos, kacér, hódító, vonzó, megejtő, magával ragadó, varázslatos
  • bűvölő, megrontó, boszorkányos, bűvös-bájos, ráolvasó, ördögűző, varázsló

gennyed

ige
  • gennyesedik, elmérgesedik, meggyűlik, begyűl, váladékozik, gennyezik, levedzik (tájnyelvi), evesedik (tájnyelvi), senyved (régies)

felfogóképesség

főnév
  • elme, értelem, ész, fogékonyság, felfogás, éleslátás, intelligencia, intellektus (idegen), receptivitás (szaknyelvi), kapacitás, érzékelőképesség

gyanakvó, gyanakodó

melléknév
  • bizalmatlan, bizalmatlankodó, óvatos, kétkedő, kételkedő, hitevesztett

ima

főnév
  • fohász, imádság, hálaadás, zsolozsma, könyörgés, fohászkodás, esdeklés, esedezés, folyamodás, kérlelés