felléptet, fölléptet szinonimái

ige
  • szerepeltet, jelöl, javasol, indít, ajánl, kiválaszt

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

helyszűke

főnév
  • helyhiány, térhiány

igric

főnév
  • énekmondó, énekes, dalnok, dalos, regös (régies), hegedős (régies), lantos, bárd
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felléptet, fölléptet szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felajz

ige
  • megfeszít, felhúz
  • felhangol (hangszert)
  • felfokoz, felcsigáz, felkorbácsol, felizgat, felingerel, feltüzel, felvillanyoz, felgyújt, felsrófol (bizalmas), stimulál

eltör

ige
  • széttör, összetör, összeroppant, összezúz, szétzúz, darabokra tör, kettétör, kettéroppant

elpazarol

ige
  • eltékozol, elprédál, elherdál, elkölt, elszór, szétszór, elveszteget, eldőzsöl, elfecsérel, ellumpol, megzenésít (tréfás), elkótyavetyél, eltivornyáz, elpocsékol, elver, elpotyáz (bizalmas), elpenget (szleng), elmuzsikál (szleng), eltapsol (szleng), elkecsékel (tájnyelvi), elfityol (tájnyelvi), elpacsél (tájnyelvi), elemészt (tájnyelvi) Sz: ebek harmincadjára ad; eblébe vet; farkára hág (valaminek); farkaskaszára jut (valami); kidobja a pénzt az ablakon; kimegy a vagyona a hátán; puffra ver; seggére ver (durva); végére jár (valaminek)

ekhós

melléknév
  • (szekér): ponyvás, ponyvatetős, sátoros

felhagy, fölhagy

ige
  • abbahagy, félbehagy, félbeszakít, letesz (valamiről), eláll (valamitől), lemond, leszokik, megáll, leáll, kiugrik (bizalmas), kiszáll (szleng), felmond (tájnyelvi), fennhagy (tájnyelvi), felad, tartózkodik, megszüntet, megszakít, felfüggeszt, véget vet (valaminek), végez (valamivel), belehagy (tájnyelvi)

flekken

főnév
  • rostonsült
  • cigánypecsenye, rablóhús

ne

módosítószó
  • (durva): tessék, nesze, itt van

csuszamlás

főnév
  • siklás, csúszás, leesés, lehullás, lezuhanás, omlás, suvadás (szaknyelvi), szlip (szaknyelvi)

csiszolópor

főnév
  • gyémántpor

állítólag

határozószó
  • a hírek szerint, amint hírlik, azt mondják, azt hallani, azt csiripelik a verebek

diákmenza

főnév
  • menza, kajálda (szleng), majomtömő (szleng), kanálnyaló (szleng), moslékosztó (szleng), zabálda (szleng), kantin (régies)

folyik

ige
  • szivárog, kiszivárog, folydogál, csörgedez, csobog, gurog (tájnyelvi), löcsög (tájnyelvi), csorog, csurog, csöpög, csepeg, ömlik, patakzik, áramlik, hömpölyög, özönlik, zúdul, kiömlik
  • cseppfolyóssá válik, olvad, olvadoz, felolvad, megolvad, fölenged
  • folyamatban van, halad, tart, megy, történik, műsoron van (bizalmas), pereg, zajlik, folytatódik, előremegy
  • (valakibe): jut, bekerül
  • (valamiből): származik, ered, jön, következik

géphiba

főnév
  • üzemzavar, géptörés, leállás
  • gyártáshiba
  • íráshiba, elírás

indulatos

melléknév
  • heves, lobbanékony, ingerlékeny, robbanékony, hirtelen haragú, rabiátus (választékos), féktelen, vad, szilaj, tüzes, szenvedélyes, vérmes, vehemens, zabolátlan, kolerikus (szaknyelvi), heveskedő, fékezhetetlen, pukkancs, faktúrás (tájnyelvi), mordály (tájnyelvi), hörcsögös (tájnyelvi) Sz: olyan, mint a puskaporos hordó; lobban, mint a száraz szalma; nem szilvalé a vére; a víz is méreggé válik benne; nincs kocsisa az eszének (tájnyelvi)
  • haragos, ingerült, felindult, dühös

hátralevő

melléknév
  • hátralékos, fennmaradó, megmaradt, többi, elvégzendő, teljesítendő, végrehajtandó

felmenő, fölmenő II.

főnév
  • ős, előd

fejtörés

főnév
  • gondolkodás, töprengés, gond, gyöntölődés (tájnyelvi), észtöredelem (tájnyelvi), észtörődés (tájnyelvi), fejtöredelem (tájnyelvi), fejverés (tájnyelvi)

fényreklám

főnév
  • transzparens, fénycégér

hascsikarás

főnév
  • hasfájás, hasgörcs, gyomorfájás, gyomorgörcs, bélgörcs, szélgörcs, hasrágás (régies), kólika, hascsikorgás (tájnyelvi), hascsikorgatás (tájnyelvi), köldökcinege (tájnyelvi), köldökcsömör (régies)

felség, fölség

főnév
  • (megszólításként is): uralkodó, fenség, majesztás (idegen), sire (idegen)
  • méltóság, magasztosság, fennköltség, emelkedettség
  • (régies): fensőbbség, tekintély

elvon

ige
  • elhúz, félrehúz, félrevon
  • elvesz (valakitől)
  • megvon (vmit vkitől), leszoktat (valamiről)
  • (figyelmet): elterel, eltérít, elfordít
  • elvonatkoztat, absztrahál (idegen)

figyelem

főnév
  • figyelés, éberség, elővigyázat, érdeklődés, szemügyre vétel
  • figyelmesség, kedvesség, előzékenység, udvariasság, tapintat
  • (régies): csend, csendesség, hallgatás

hathatós

névmás
  • hatásos, hatékony, eredményes, sikeres, nyomós (érv), meggyőző
  • (régies): megható, hatásos
  • (tájnyelvi): gyógyító