evangélista szinonimái

főnév
  • evangéliumszerző
  • hittérítő

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

regényíró

főnév
  • író, szépíró, románíró (régies), románköltő (régies)

elanyátlanodik

ige
  • elárvul, árván marad, elárvahodik (tájnyelvi)
  • elcsügged, elkedvetlenedik, elszontyolodik, elgyámoltalanodik, letörik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a evangélista szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

érdes

melléknév
  • reszelős, ráspolyos, durva, rücskös, egyenetlen, csiszolatlan, szemcsés, cserepes, dorozmás (tájnyelvi), dercés (tájnyelvi), ripacsos (tájnyelvi), szélfújta, kérges, repedezett, repedékes (tájnyelvi), barázdált
  • durva, goromba, udvariatlan, bárdolatlan, nyers, bántó, barátságtalan, kellemetlen, rideg
  • (hang): rekedt, rekedtes, borízű, reszelős, rezes

elhamarkodik

ige
  • elsiet, elkapkod, elhirtelenkedik, elhebehurgyál (tájnyelvi), összecsap, összeüt, összevág Sz: füstre harangoz

elég I.

melléknév
  • elegendő, elégséges, kellő mennyiségű, megfelelő, kielégítő, megnyugtató, elfogadható, megjárós (tájnyelvi), adekvát, satis (régies), sufficit (régies) Sz: adja, kifutja; huncut, aki többet akar

dévaj

melléknév
  • vidám, pajkos, pajzán, könnyűvérű, kacér, könnyelmű, frivol, léha, ledér, sikamlós
  • játékos, játszi, mókás, csintalan, huncut, jókedvű, vásott, élénk, eleven, víg, könnyed, ugribugri, rakoncátlan, incselkedő, tréfálkozó, bohókás, bolondozó, ingerkedő, kötődő, bolondos, kötekedő

esetleg

határozószó
  • lehet, talán, tán, talántán (tájnyelvi), netalán, netalántán, netán, adott esetben, alkalmasint
  • esetlegesen, akaratlanul, történetesen, váratlanul, véletlenül

felfordul, fölfordul

ige
  • felborul, feldől, felbillen, fejére áll, oldalára billen, felbukik, felhenteredik (tájnyelvi), felkarul (tájnyelvi), felhömpölyödik (tájnyelvi)
  • kimúlik, elhullik, meghal, elpusztul, megdöglik (durva), bekrepál (szleng), kinyuvad (durva), feldobja a bakancsot (szleng), elpatkol (durva), kinyiffan (szleng), kipurcan (szleng)

metszőfog

főnév
  • harapófog (régies), kapafog (bizalmas)

cérnaszál

főnév
  • cérna, fonal

burkolt

melléknév
  • leplezett, rejtett, titkos, álcázott, homályos, elmosódott, implicit (szaknyelvi), kifejezetlen, kifejtetlen, palástolt, indirekt
  • hallgatólagos, kimondatlan

csapadék

főnév
  • permet, permeteg (választékos), precipitátum (szaknyelvi), csapadékvíz (szaknyelvi)
  • eső, zápor, hó, hódara
  • lecsapódás, kicsapódás, üledék, reziduum (szaknyelvi), borseprő, alj
  • iszap, salak

felköszöntő, fölkösz

főnév
  • áldomás, köszöntő, pohárköszöntő, tószt
  • gratuláció

firtat

ige
  • feszeget, bolygat, tudakol, utánajár, vizslat, csapáz (tájnyelvi), űz-fűz (tájnyelvi), felpiszkál (bizalmas), érdeklődik, kérdezősködik, faggatózik

hites I.

melléknév
  • esküdt, felesküdött, felesketett, törvényes, hivatalos
  • (régies): megbízható, hű, valódi, igazi, igaz, igazándi (tájnyelvi), eredeti

gyorsan

határozószó
  • sebesen, frissen, szaporán, sietősen, serényen, futólépésben, sietve, sietelmest (régies), élénken, allegretto (idegen), elevenen, fürgén, gördülékenyen, fiatalosan, sebbel-lobbal, lóhalálában, lélekszakadva, pattogósan (szleng), tempósan (szleng)
  • váratlanul, hirtelen Sz: váltott lovakkal; mintha puskából lőtték volna ki(bizalmas)
  • most, rögtön, azonnal, tüstént, máris, nyomban, rögvest, íziben (tájnyelvi), sebten, sebtében, sebtiben, forrón-hevesen (régies), hirtelen, hirtelenjében, nagyhamar, hamarjában, hevenyében, mihamarabb, mielőbb, rohanvást, hippre-hoppra (tájnyelvi), haladéktalanul, egykettőre, hamar, hipp-hopp, ízibe, ripsz-ropsz Sz: míg egy tojás megsül; egy szempillantás alatt
  • kutyafuttában, felületesen, elhamarkodottan, kapkodva, hanyatt-homlok

evező

főnév
  • evezőlapát
  • (szleng): kéz

éppen

határozószó
  • épp, éppenséggel, pontosan, szándékosan, sőt, egészen, teljesen, valósággal, direkt
  • közvetlenül
  • elvégre, tulajdonképpen
  • csupán, mindössze, szakasztott, szinte (régies)

fejtörés

főnév
  • gondolkodás, töprengés, gond, gyöntölődés (tájnyelvi), észtöredelem (tájnyelvi), észtörődés (tájnyelvi), fejtöredelem (tájnyelvi), fejverés (tájnyelvi)

gyászkíséret

főnév
  • gyászmenet, konduktus (idegen)

fagypont

főnév
  • nullfok, nullpont, dermedéspont

éljenzés

főnév
  • tetszésnyilvánítás, akklamáció (régies), üdvrivalgás, ujjongás, ováció, ünneplés, elismerés, dicsőítés, helyeslés, hurrázás, vivát, vivátozás(régies)

felderül, földerül

ige
  • felvidul, megvigasztalódik, felélénkül, megvidámodik
  • (vminek az ideje): felvirrad, elérkezik
  • felhőtlenné válik, kivilágosodik, kiderül, kitisztul, kifényesedik

gyógyulás

főnév
  • javulás, jobbulás, lábadozás, felépülés, rehabilitálódás, rehabilitáció
  • enyhülés, vigasztalódás, megnyugvás