erkölcsös szinonimái

melléknév
  • erényes, tisztességes, feddhetetlen, becsületes, jámbor, igaz, makulátlan, morális, etikus
  • szeplőtlen, ártatlan
  • (tájnyelvi): csökönyös (ló), önfejű, makacs, veszekedős (személy)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

súlypont

főnév
  • középpont, tömegközéppont (szaknyelvi)
  • metszéspont, baricentrum (idegen)
  • sarokpont (választékos)

háborgat

ige
  • zaklat, zavar, zargat, üldöz, akadályoz, bosszant, dühít, nyugtalanít, idegesít, molesztál, gyötör, macerál, szekíroz (bizalmas), szekál (bizalmas), piszkál, abajgat, bolygat, vegzál (választékos), izgat, ingerel, bánt, nem hagy nyugton, alkalmatlankodik, kellemetlenkedik, buzerál (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a erkölcsös szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elvet

ige
  • eldob, elhajít, elrepít, ellódít, ellök (tájnyelvi)
  • sutba dob, félrevet, megtagad
  • elutasít, visszautasít, ellenez, visszadob, leszavaz
  • elhint, elveteményez (tájnyelvi), elültet, eltesz (tájnyelvi), elszór (tájnyelvi)

elcsal

ige
  • elédesget, csalogat, kecsegtet, odacsal, félrevezet, elbolondít
  • elszipkáz (szleng), elzsarol, elcsehel (tájnyelvi), kicsal

egyre

határozószó
  • szüntelenül, egyre-másra, nyakra-főre, folyvást, folytonosan, folyton, mindegyre, állandóan, egyfolytában, mindig, minduntalan, örökké, évről évre, szakadatlan, furtonfurt (régies), váltig, untig, éjjel-nappal, lépten-nyomon, vég nélkül, megszakítás nélkül, végeérhetetlenül, szakadatlanul, zavartalanul, mindétre (tájnyelvi)
  • mindinkább, egyre tovább, hovatovább, mind jobban, egyre inkább, egyre jobban, fokozatosan

csúcseredmény

főnév
  • csúcsteljesítmény, csúcsidő, rekord

epilógus

főnév
  • utószó, zárszó, utóirat, utójáték, végszó, utóhang, befejezés, záróbeszéd

fegyvertelen

melléknév
  • védtelen, sebezhető, kiszolgáltatott, gyenge, támadható, erőtlen

mellől

névutó
  • környékéről

búcsúzó

melléknév, igenév
  • elköszönő, távozó, visszavonuló

borostyán2

főnév
  • borostyánkő, szukcinit (idegen)

centrifuga

főnév
  • facsarógép
  • pörgettyű, pörgetőgép

felbőszül, fölbőszül

ige
  • feldühödik, tűzbe jön, méregbe gurul, dühbe gurul, megvadul, fölmérgesedik, elfogja a méreg, dührohamot kap, dühöng, felháborodik, begerjed, begurul, fölindul

felvetődik, fölvetőd

ige
  • felszínre kerül, felszínre bukkan, felveszi magát (tájnyelvi)
  • felmerül, szóba kerül, szóba jön, előkerül, előjön, megemlítődik

helyett

névutó
  • képviseletében (valakinek), gyanánt, fejében (valaminek), enyett (tájnyelvi)

gramofon

főnév
  • lemezjátszó, hanglemezjátszó

erőátvitel

főnév
  • erőátadás, energiaátvitel

elül

ige
  • átül
  • elüldögél, megül, eltanyázik (tájnyelvi)
  • elcsendesedik, lecsillapodik, enyhül, alábbhagy, csitul, elpihen (választékos), elnyugszik (választékos), abbamarad, elhallgat, (zaj) elhal, (szél) eláll

fagyás

főnév
  • lehűlés, megdermedés
  • fagydaganat, elfagyás

gondolatjel

főnév
  • pauza (régies)

esetenként

határozószó
  • ritkán, néha, néha-néha, olykor-olykor, hellyel-közzel, időnként, időközönként, időről időre, hébe-hóba, hébe-korba, egyszer-egyszer, egyszer-másszor, nagy ritkán, alkalmilag, alkalomadtán, kivételesen, nagy néha, néhanapján, közben-korban (tájnyelvi), hébe-közbe (tájnyelvi)

elenged

ige
  • elereszt, kienged, kiereszt
  • (elengedi magát): kienged, lazít
  • szabadon enged, szabadon bocsát, szabadjára enged, elold, elköt
  • útnak indít, útra bocsát
  • elbocsát
  • elmulaszt, elszalaszt
  • (régies): megbocsát, elnéz, megenged (régies)

fárasztó

melléknév
  • fáradságos, kimerítő, idegfeszítő, hajszás, idegőrlő, megerőltető, gyötrelmes, verejtékes, kemény, vesződséges, nehéz, izzasztó, keserves, zsibbasztó, strapás (bizalmas), körömszakasztó (régies), döglesztő (durva)
  • (pejoratív): unalmas, egyhangú, nyűgös, bosszantó, idegesítő

görögkeleti

melléknév, főnév
  • pravoszláv, görög (bizalmas), óhitű, ortodox, orosz (tájnyelvi)