elvet szinonimái

ige
  • eldob, elhajít, elrepít, ellódít, ellök (tájnyelvi)
  • sutba dob, félrevet, megtagad
  • elutasít, visszautasít, ellenez, visszadob, leszavaz
  • elhint, elveteményez (tájnyelvi), elültet, eltesz (tájnyelvi), elszór (tájnyelvi)

elvét szinonimái

ige
  • elhibáz, eltéveszt, elnéz, megvét (tájnyelvi), elveszt (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

beidegződik

ige
  • begyakorlódik, rögzül, belerögződik (valakibe valami), automatizálódik, fixálódik (idegen), vérévé válik (valakinek valami)

felszel, fölszel

ige
  • felszeletel, felvág, felszeldel (régies), felszegdel (tájnyelvi), szétvág, trancsíroz, felszabdal
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elvet szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

először

határozószó
  • első ízben, elsőnek, elsőként, elsőben (régies), proprimo (idegen)
  • előzetesen, előzőleg
  • legelőbb, leghamarabb, elsőbb (régies)

egyenesen

határozószó
  • közvetlenül, egyenest, sugáregyenesen, nyílegyenesen, simán, direkt, toronyiránt, légvonalban, árkon-bokron át, tüskön-bokron át, ungon-berken át
  • kiegyenesedve, feszesen, peckesen, katonásan, daliásan, délcegen, cövekesen
  • őszintén, nyíltan, tisztán, kereken, áperte (régies), nyilvánvalóan, becsületesen, félreérthetetlenül, magyarán, kertelés nélkül
  • éppen, éppenséggel, pontosan, apodiktice (idegen)

dudás

főnév
  • csimpolyás (tájnyelvi)

cseng, csöng

ige
  • csilingel, szól, hangzik, visszhangzik, peng, zeng, bong (választékos), berreg, csörög, csendül, zendül, cseneg (tájnyelvi), cseng-beng (tájnyelvi), csinglingiz (tájnyelvi), cafog (tájnyelvi)

eltángál

ige
  • elver, megver, elagyabugyál, elpáhol, elnáspángol, elkalapál (bizalmas), elpüföl, elfenekel, elrak (bizalmas), eldönget, elcsépel (bizalmas), elnadrágol

evégett

határozószó
  • evégből, ezért, evégre
  • emiatt, ez okból

megsemmisítő

melléknév
  • elsöprő, elementáris, ellenállhatatlan, lélegzetelállító, súlyos, döntő, lehengerlő, ledorongoló, katasztrofális
  • romboló, pusztító, gyilkos, irtó, roncsoló, ártalmas
  • érvénytelenítő, hatálytalanító, semmissé nyilvánító, jogvesztő

bohózat

főnév
  • burleszk, paródia, szkeccs (idegen), vígjáték, komédia (szaknyelvi)

bika

főnév
  • tenyészbika
  • szarvasbika, bivalybika
  • nagy kan, csődör, falubikája, kandúr, (férfi) szexpartner
  • (jelzőként): erős, izmos, deltás (bizalmas), kajakos (férfi) (szleng), izompacsirta (tréfás), deltamatyi (szleng)

bölény

főnév
  • bizon (idegen), buffalo (idegen), begyend (tájnyelvi)

fájdalmas

melléknév
  • fájó, fájós, érzékeny, sajgó, nyilalló, hasogató, szúró, égő, maró, fájdalmatos (tájnyelvi), fájlalatos (régies), jajos (régies)
  • kínzó, gyötrelmes, fájdalomteli
  • szomorú, gyászos, keserves, bús, szívet tépő, szívbe markoló, szívszaggató, csüggesztő, lehangoló, elszomorító
  • megkínzott, szenvedő, vigasztalan, megtört, lesújtott, gyötrődő, keserű, senyvedő

felkerekedik, fölker

ige
  • elindul, útnak indul, útnak ered, útra kel, felszedi a tábort, szedi a sátorfáját, felcihelődik, felfordul (tájnyelvi), felkavarodik (tájnyelvi), fellázul (tájnyelvi), felruccan (régies), elutazik, elmegy, eltávozik, elsétál, kereket old

harmónium

főnév
  • harmónion (régies), melodion (idegen)

gárda

főnév
  • testőrség
  • őrség
  • had, sereg, alakulat
  • milícia
  • csoport, csapat, közösség, kör, testület, munkaközösség, brigád, kollektíva, team

élvezhetetlen

melléknév
  • fogyaszthatatlan, ehetetlen, se íze, se bűze, kellemetlen, éldelhetetlen (régies)
  • unalmas

előnytelen

melléknév
  • hátrányos, kedvezőtlen, káros, haszontalan, eredménytelen, meddő, sikertelen, hiábavaló, fölösleges, alkalmatlan
  • improduktív, ráfizetéses, veszteséges, gazdaságtalan, deficites
  • kellemetlen, taszító

értékveszteség

főnév
  • értékvesztés, elértéktelenedés, értékcsökkenés, devalválódás (szaknyelvi)

fürdőhely

főnév
  • üdülőhely, fürdő
  • gyógyhely
  • (régies): fürdőház

emlő

főnév
  • mell, kebel (választékos), cici (bizalmas), didi (bizalmas), didkó (szleng), csecs, csöcs, tőgy (durva)

egymaga

névmás
  • egyedül, egyes-egyedül, egy szál maga, magamaga, önállóan, segítség nélkül, saját erőből, saját erejére utaltan, magányosan

esti

melléknév
  • esteli (régies), alkonyati, esthajnali (régies)

gálya

főnév
  • evezős hajó, hajó
  • gályarabság, rabság, kényszermunka, fogság, rabiga (választékos), rabszolgasors
  • (szleng): munka, meló (bizalmas), robot, gürcölés