esetenként szinonimái

határozószó
  • ritkán, néha, néha-néha, olykor-olykor, hellyel-közzel, időnként, időközönként, időről időre, hébe-hóba, hébe-korba, egyszer-egyszer, egyszer-másszor, nagy ritkán, alkalmilag, alkalomadtán, kivételesen, nagy néha, néhanapján, közben-korban (tájnyelvi), hébe-közbe (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ablakrózsa

főnév
  • rózsaablak, rozetta

munkaképes

melléknév
  • egészséges, munkabíró, keresőképes, ereje teljében, dologtehető (tájnyelvi), dologtehetős (tájnyelvi), megfoghatós (tájnyelvi), munkára fogható
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a esetenként szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

emlő

főnév
  • mell, kebel (választékos), cici (bizalmas), didi (bizalmas), didkó (szleng), csecs, csöcs, tőgy (durva)

élet

főnév
  • emberélet, lét, létezés, életmód, életvitel, életfolyamat, élés, fennállás
  • pályafutás, sors, életút, életpálya
  • világ
  • hatály, érvény, tartam
  • elevenség, derű, életöröm
  • megélhetés
  • (tájnyelvi): gabona, búza

elágazik

főnév
  • kettéágazik, szétágazik, bifurkálódik (idegen), divergál (szaknyelvi), elágasul (tájnyelvi), széjjelfut, széttart, szétválik, kettéválik, különválik

de II.

kötőszó
  • ám, ámde, ámbár, azonban, csak, csakhogy
  • ellenben, viszont, ezzel szemben, egyébként, pedig, viszontag (régies), pediglen (régies)
  • hanem
  • mégis, mégiscsak, azért, mindamellett, mindazonáltal
  • és
  • dehogynem

erkölcsös

melléknév
  • erényes, tisztességes, feddhetetlen, becsületes, jámbor, igaz, makulátlan, morális, etikus
  • szeplőtlen, ártatlan
  • (tájnyelvi): csökönyös (ló), önfejű, makacs, veszekedős (személy)

felbont, fölbont

ige
  • kinyit, kibont, felnyit, megbont, feltör, felvág, feltép, felszakít, felszaggat, fölfeszeget, feltár, felránt, kigöngyölít
  • szétbont, széttagol, szétszed
  • lefejt, kifejt, felfejt, felszed, szétfejt
  • megszüntet, érvénytelenít, feloszlat, felmond, hatálytalanít, hatályon kívül helyez, megszeg, visszalép (valamitől), visszacsinál

meredek I.

melléknév
  • emelkedő, lejtős, berántós, éles (kanyar), kaptatós, lófingató (tájnyelvi), nyaktörő (bizalmas)
  • (szleng): nehéz, kockázatos, merész, vakmerő, meleg (bizalmas), veszélyes, rizikós (bizalmas), izgi (bizalmas), ciki (szleng), húzós (szleng)

bűbájos

melléknév
  • javas, bűvös, bűvölő, vajákos, varázserejű, varázsos, mágikus, mitikus, boszorkányos, ördöngös, tündéri, táltos
  • bájos, bűvös-bájos, szép, vonzó, csinos, megnyerő, elbájoló, szemrevaló, gyönyörű, elbűvölő, csábító, szépséges, elragadó, káprázatos, lenyűgöző, megejtő, magával ragadó, megragadó, varázslatos, bámulatos, csodálatra méltó, igéző, ragyogó, ennivaló (bizalmas)

bősz

melléknév
  • gyűlölködő, ádáz, vérengző, brutális, barbár, kíméletlen, vad, kegyetlen, fékezhetetlen, féktelen
  • tomboló, heves, vad
  • (tréfás): szenvedélyes, lelkes, odaadó, dühödt, megszállott, fanatikus

cirkáló

főnév
  • hadihajó, csatahajó, romboló (szaknyelvi)
  • (régies): cserkész, kurkász (régies)

felforral, fölforral

ige
  • felfőz, felhevít, fellobbant (tájnyelvi), meglobbaszt (tájnyelvi), megrottyant (tájnyelvi), lobbint (tájnyelvi), permeszt (tájnyelvi)

fertelmes, förtelmes

melléknév
  • utálatos, undorító, undok, gyalázatos, rút, iszonyú, iszonyatos, irtóztató, visszataszító, ocsmány, csömörletes (régies)
  • (régies): buja, parázna

hiba

főnév
  • mulasztás, baklövés, melléfogás, botlás, tévedés, balfogás, gikszer, ballépés, szabálytalanság, eltántorodás, vétek, negatívum, vétség, gyarlóság, balhé
  • félrelépés
  • nyelvbotlás, baki (bizalmas)
  • sajtóhiba, elírás
  • betegség, fogyatékosság, csonkaság, makula (régies), szeplő (választékos), szégyenfolt, takargatnivaló, defektus (idegen)
  • pontatlanság, szabálytalanság, rendetlenség, szabályellenesség
  • hanyagság, hiány, deficit, elszámolás, fogyatkozás
  • tökéletlenség, kivetnivaló, hiányosság, rendellenesség, selejt, anomália (szaknyelvi), error (idegen)
  • baj, kellemetlenség, nehézség, kár, sérülés, rongálódás, csorba, defekt (szleng), difi (bizalmas), gáz (szleng), hézag (szleng)

gyarapít

ige
  • növel, nagyobbít, bővít, tágít, szélesít, mélyít
  • szaporít, sokasít
  • gazdagít, (hírnevet) öregbít, fejleszt, hozzáad, hozzátesz, kiegészít, erősít, fokoz
  • (tájnyelvi): hízik

esküdtbíróság

főnév
  • esküdtszék, zsűri (régies)

emeletes

melléknév
  • többszintes
  • (szleng): bődületes, oltári (szleng)

fásli

főnév
  • kötözőpólya, pólya, kötés

guba1

főnév
  • suba, felsőkabát

evangélikus

melléknév
  • lutheránus, ágostai, protestáns, helvét hitvallású, lutyi (tréfás)

elgémberedik

ige
  • elmerevedik, elérzéketlenül, elzsibbad, megmered, megmacskásodik (tájnyelvi), elerőtlenedik

fejfa

főnév
  • keresztfa, sírkereszt, kereszt, sírjel (szaknyelvi), síremlék, kopjafa, gombfa, gombosfa (tájnyelvi), sírfa (régies), fejefa (tájnyelvi), főtőlfa (tájnyelvi), főtőlvaló (tájnyelvi), halottfa (tájnyelvi)
  • (szleng): egyes, elégtelen, dugó (szleng)

gyámoltalan

melléknév
  • ügyefogyott, ügyetlen, tehetetlen, élhetetlen, anyátlan (bizalmas), mafla, málé, félénk, nyámnyila, szerencsétlen, önállótlan, magatehetetlen, pipogya, erélytelen, teddide-teddoda, tutyimutyi (bizalmas), nyomorult, erőtlen, teszefosza (tájnyelvi), bókla (tájnyelvi), mantikos (tájnyelvi), nyehe-nyühe (tájnyelvi) Sz: nem e világra való; az anyja szoknyáján ül; egy rakás szerencsétlenség; egy kanál vaj meg nem olvad a szájában