eszményi szinonimái

melléknév
  • ideális, tökéletes, mintaszerű, fenséges, ábrándszerű, gyönyörű, magasztos, páratlan, példás, hasonlíthatatlan, utolérhetetlen, optimális
  • plátói, elérhetetlen, légies, éteri

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szurony

főnév
  • bajonett, bajnét (tájnyelvi), gyíkleső (tájnyelvi), panganét (tájnyelvi), puskagyilok (régies)

lesül

ige
  • (étel): odasül, megég, lekap (bizalmas), lekozmásodik
  • (bőr): lebarnul, leég, lepirul, megbarnul, megfogja a nap
  • (növény): leszárad, elszárad, kiszikkad
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a eszményi szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

epilepszia

főnév
  • nyavalyatörés, nehézkór (régies), nyavalyakórság, eskór (régies), nehéznyavalya (tájnyelvi), nehézség (tájnyelvi)

elfog

ige
  • megfog, elkap, elcsíp, megcsíp (bizalmas), elkapja a frakkját (bizalmas), elkapja a gallérját, fülön fog, nyakon csíp, kézre kerít
  • letartóztat, őrizetbe vesz, foglyul ejt, bekísér (régies), rajtaüt, lekapcsol (szleng), lefülel (bizalmas), lesittel (szleng), bebörtönöz
  • megkaparint, elhappol (szleng)
  • (érzés): hatalmába kerít, elővesz, eltölt, megszáll, rátör, elhatalmasodik
  • elfed, eltakar, elhomályosít

elborít

ige
  • beborít, belep, ellep, befed, eláraszt, elönt
  • elfed, betakar, eltakar
  • (érzés): eltölt, betölt, eláraszt, hatalmába kerít, elhatalmasodik

demagóg II.

melléknév
  • izgató, lázító, bujtogató, zavarkeltő, felforgató

értelmi

melléknév
  • észbeli, elmebeli, intellektuális, szellemi, logikai, mentális (idegen)

felélénkül, fölélénk

ige
  • felvidul, megélénkül, megelevenedik, felbuzdul, nekihevül, tűzbe jön, fellelkesedik, erőre kap

mert

kötőszó
  • merthogy, minthogy, mivel, mivelhogy, miután, hiszen, ugyanis

cakompakk I.

főnév
  • (tájnyelvi): holmi, fölszerelés, cókmók, caklipakli (bizalmas)

bugris

melléknév
  • bárdolatlan, faragatlan, modortalan, pallérozatlan, neveletlen, udvariatlan, közönséges, útszéli, alpári, parlagi, primitív, nyers, otromba, tanulatlan, iskolázatlan, durva, böszme (tájnyelvi)

c-vitamin

főnév
  • aszkorbinsav (szaknyelvi)

felhörpint, fölhörpi

ige
  • kiiszik, felhajt, lehajt, felszippant, felhörpent (tájnyelvi), felszörpent (tájnyelvi)
  • lerészegedik, felönt a garatra, berúg, leissza magát, benyakal (bizalmas), becsiccsent (bizalmas), beseggel (durva)

fibula

főnév
  • csat, kapocs, tű
  • szárkapocs (szaknyelvi)

hindu

melléknév
  • indiai, indus (régies)

gyerekség, gyermeksé

főnév
  • gyermekkor, ifjúkor
  • csekélység, jelentéktelenség, kicsiség, apróság
  • gyerekesség, pajkosság, csíny, komolytalanság

észrevétlenül

határozószó
  • alattomban, titokban, suttyomban (bizalmas), stikában (bizalmas)

engedékeny

melléknév
  • erélytelen, gyengekezű, liberális, puha, laza (bizalmas), hajlékony, traktábilis (idegen), lágy, rugalmas, irányítható, hajlítható, flexibilis, meggyőzhető, simulékony, konciliáns (idegen), megszelídíthető, békeszerető, jámbor, jóindulatú, kegyes, szelíd, nyájas, készséges, előzékeny, lágyszívű, könyörületes Sz: hajlik, mint a fűzfavessző; az üres szekérnek is kitér; a gyermeknek is kitér
  • megértő, megbocsátó, indulgens (idegen), elnéző, türelmes, toleráns, békülékeny, kibékíthető, engesztelhető, irgalmas

fegyelmi

főnév
  • büntetés, szankció, számonkérés, sedes (régies)

gyalázatos

melléknév
  • szégyenletes, szégyenteljes, ocsmány, rút, csúfos, csúnya, ronda, cudar, förtelmes, vérlázító, felháborító, iszonyú, megbotránkoztató, kriminális, égbekiáltó, vérforraló
  • aljas, becstelen, hitvány, nemtelen (régies), istentelen, gaz, alávaló, galád, szégyentelen, szemtelen, arcátlan, komisz, mocsok, piszok, rohadt
  • pocsék, vacak, ócska, csapnivaló

ezelőtti

melléknév
  • előbbi, egykori, volt, ex-, hajdani, régi, korábbi, múltbeli, valamikori, néhai, eddigi, régebbi

elherdál

ige
  • eltékozol, elpazarol, elveszteget, elfecsérel, elver, elszór, elprédál, elpocsékol, elkölt (régies), elkótyavetyél, szétforgácsol Sz: kidob az ablakon; kiszór az ablakon(valamivel)

feladó, föladó

főnév
  • küldő, címző, szállíttató, megbízó

gyengeség, gyöngeség

főnév
  • erőtlenség, tehetetlenség, levertség, munkaképtelenség, elesettség, fáradtság, zsibbadtság, kimerültség, bágyadtság, hasznavehetetlenség, aszténia (szaknyelvi)
  • határozatlanság, tökéletlenség, gyarlóság, esendőség, befolyásolhatóság, ingatagság
  • hiba, fogyatékosság, hiányosság