elesett I. szinonimái

melléknév
  • erőtlen, gyenge, elgyengült, legyengült, kimerült, megviselt, törődött, ángyorodott (régies)
  • (választékos): szerencsétlen, nyomorult, szegény, szűkölködő, ínséges, nyomorgó

elesett II. szinonimái

főnév
  • halott, áldozat

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

evez

ige
  • lapátol, csónakázik, ladikázik (tájnyelvi)

erőteljes

melléknév
  • életerős, erős, izmos, fejlett, edzett, erődús (régies), robusztus, erőtől duzzadó, markos (tájnyelvi), kisportolt, szívós(bizalmas)
  • energikus, dinamikus, lendületes, tetterős, tevékeny, aktív, agilis, serény, eleven, élénk, markáns, határozott, hathatós, nagyfokú, nyomatékos
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elesett szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egyszer-egyszer

határozószó
  • néha, néha-néha, nagy néha, néhanapján, időnként, ritkán, nagyritkán, egyszer-máskor, hellyel-közzel, kivételesen, alkalomadtán, alkalmilag, esetenként, némelykor, egynémelykor, némelynap, olykor, olykor-olykor, véletlenül, hébe-hóba, hébe-korba, imitt-amott, elvétve, egyedszer-egyedszer (tájnyelvi)

csíramentes

melléknév
  • steril, fertőzésmentes, baktériummentes, fertőtlenített, aszeptikus (szaknyelvi), pasztőrözött, pasztörizált, sterilizált, homogénezett (szaknyelvi), tartósított (tejtermék)
  • steril, meddő, terméketlen, csírátlanított, magtalan

csehül

határozószó
  • rosszul, gyengén, gyatrán, hadilábon

bokály

főnév
  • kancsó, serleg

elbutul

ige
  • elbárgyul, eltompul, elhülyül (durva), begyepesedik Sz: megtúrósodik az esze

előnyomul

ige
  • előrenyomul, előrehalad, közelít, közeledik, előremegy, előretör

mandulagyulladás

főnév
  • torokgyulladás, amygdalitisz (szaknyelvi), tonsillitis (szaknyelvi), nyakfog (tájnyelvi)

becsúszik

ige
  • belecsúszik, beleszalad, besikamlik (tájnyelvi), besuvad (tájnyelvi)
  • bejut, behatol, beszivárog, belopózik, belopakodik, besurran, besettenkedik, besündörög, beoson, beügyeskedi magát

bán2

főnév
  • kormányzó, nádor

belegázol

ige
  • belemegy, belelép, belelábad, beletoccsan, beletapicskol (tájnyelvi)
  • (tömegbe): belerohan
  • (valakibe, valamibe): beletapos, beletipor, beledöf, megsért, lábbal tipor

elsatnyul

ige
  • elcsenevészedik, elhitványul, elgyöngül, elfajzik, elkorcsosul, elcsökevényesedik, degenerálódik (szaknyelvi), visszafejlődik, elványad (tájnyelvi), elenyészelődik (tájnyelvi), elposzhul (tájnyelvi), elsanyarodik (tájnyelvi)

erőd

főnév
  • erődítmény, erődítés, bunker, vár, váracs (régies), erősség (régies), fortifikáció (régies), citadella (régies), fellegvár, bástya

gonosz I.

melléknév
  • rossz, rosszindulatú, rosszakaratú, rosszlelkű, sötét lelkű, álnok, kemény szívű, szívtelen, kőszívű, ádáz, kegyetlen, méregkeverő, cudar
  • aljas, alávaló, lator, csalárd, gaz, bestye (régies), galád, szadista, brutális, embertelen, pokolravaló, ördögi, sátáni, pokoli, démoni, feketemájú (tájnyelvi), istenverte, infernális (régies), elvetemült Sz: az ördög boronája; az ördög cimborája; egyenként szedegeti ki a szemszőrt; egyenként veregeti ki a zápfogakat; ember bőréből fűzné a bocskorát; emberhússal hájasodik; fától szakadt ember; füstös bottal jár; hét ördög lakik benne; Istentől elrugaszkodott; kutyát szopott, nem anyát; megnyúzza, mielőtt megöli; mézből is mérget szí; nincs lelke, csak párája; nyers, mint a tápéi gyékény; ő is ember, lelkétől megválva; ördög ül a szívén, ott is a közepén; ördöggel határos; pokolravaló; repceszalmán kellene megégetni; rókával bélelt, farkassal prémezett; rossz bordában szőtték; sárkánytejet szopott; talpon áll benne az ördög; tüskére való
  • pajkos, huncut, incselkedő, ingerkedő, fránya (tájnyelvi), ördöngös

feltör, föltör

ige
  • széttör, megtör
  • (talajt): felszánt
  • (zárat): felfeszít, kifeszít
  • kidörzsöl, feldörzsöl, felhorzsol, felsebez, felsért, kisebesít
  • előbuggyan, felbuggyan, előtör, feltör, felfakad, előjön, feljön, felbuzog, kilövell, felszökik, felforrik (tájnyelvi)
  • felszakad (választékos), kitör (valakiből)
  • felküzdi magát, beérkezik, befut (bizalmas), előretör, az élre tör, feljön
  • meggazdagodik

életerős

melléknév
  • energikus, életteli, életrevaló, teherbíró, erőteljes, tetterős, élénk, aktív, tevékeny, dinamikus, tüzes, virgonc, erőtől duzzadó, egészséges, pirospozsgás, robusztus

egyidejűleg

határozószó
  • ugyanakkor, egyidőben, azonmód, egyszerre, együtt, egyúttal, egy füst alatt, egy szuszra, egyhujjában (régies)

ellenző I.

melléknév
  • kifogásoló, tiltakozó, gátló, akadályozó, opponens (idegen)

felség, fölség

főnév
  • (megszólításként is): uralkodó, fenség, majesztás (idegen), sire (idegen)
  • méltóság, magasztosság, fennköltség, emelkedettség
  • (régies): fensőbbség, tekintély

elhalad

ige
  • elmegy, elvonul, továbbmegy, elsiet, elporzik (bizalmas), ellép, eltávolodik
  • (út): vezet, visz, halad
  • (idő): eltelik, elmúlik, eljár

csorba

melléknév
  • hiányos, hibás, törött, töredezett, repedt, kicsorbult, foghíjas, csonka, életlen, egyenetlen, csempe (tájnyelvi), csorbás (tájnyelvi), csonkabonka (tájnyelvi), csantra (tájnyelvi)

eloldalog

ige
  • elmegy, elsomfordál, elkotródik, elsompolyog, elkullog, odébbáll, elslattyog (bizalmas), eldohol (tájnyelvi), elfarlat (tájnyelvi), elfarkal (tájnyelvi), elkammog (tájnyelvi), elpitlikel (tájnyelvi), elsuttyog (tájnyelvi), elküllőfékezik (tájnyelvi)

feltehetően, föltehe

határozószó
  • valószínűleg, feltételezhetően, vélhetőleg, alkalmasint, minden bizonnyal, bizonyára