elesett I. szinonimái
melléknév
- erőtlen, gyenge, elgyengült, legyengült, kimerült, megviselt, törődött, ángyorodott (régies)
- (választékos): szerencsétlen, nyomorult, szegény, szűkölködő, ínséges, nyomorgó
elesett II. szinonimái
főnév
- halott, áldozat
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
csomópont
főnév
- gócpont, központ, útkereszteződés, kereszteződés, találkozási hely, elágazás (úté), metszéspont
kinyomoz
ige
- megtudakol, kikutat, kivizsgál, kifürkész, kiszimatol, kiszaglász, kiszagol (bizalmas), kikémlel, kipuhatol, kitapogat, kinyomász (tájnyelvi), kiderít, megtud, kibogoz, felfed, feltár, tisztáz, felgöngyölít, napfényre hoz, napvilágra hoz, fényt derít (valamire), felderít, inkvirál (idegen), kitájékoz (tájnyelvi), kitud (tájnyelvi), kitudokál (tájnyelvi)
egyszer-egyszer
határozószó
- néha, néha-néha, nagy néha, néhanapján, időnként, ritkán, nagyritkán, egyszer-máskor, hellyel-közzel, kivételesen, alkalomadtán, alkalmilag, esetenként, némelykor, egynémelykor, némelynap, olykor, olykor-olykor, véletlenül, hébe-hóba, hébe-korba, imitt-amott, elvétve, egyedszer-egyedszer (tájnyelvi)
csíramentes
melléknév
- steril, fertőzésmentes, baktériummentes, fertőtlenített, aszeptikus (szaknyelvi), pasztőrözött, pasztörizált, sterilizált, homogénezett (szaknyelvi), tartósított (tejtermék)
- steril, meddő, terméketlen, csírátlanított, magtalan
mandulagyulladás
főnév
- torokgyulladás, amygdalitisz (szaknyelvi), tonsillitis (szaknyelvi), nyakfog (tájnyelvi)
becsúszik
ige
- belecsúszik, beleszalad, besikamlik (tájnyelvi), besuvad (tájnyelvi)
- bejut, behatol, beszivárog, belopózik, belopakodik, besurran, besettenkedik, besündörög, beoson, beügyeskedi magát
belegázol
ige
- belemegy, belelép, belelábad, beletoccsan, beletapicskol (tájnyelvi)
- (tömegbe): belerohan
- (valakibe, valamibe): beletapos, beletipor, beledöf, megsért, lábbal tipor
elsatnyul
ige
- elcsenevészedik, elhitványul, elgyöngül, elfajzik, elkorcsosul, elcsökevényesedik, degenerálódik (szaknyelvi), visszafejlődik, elványad (tájnyelvi), elenyészelődik (tájnyelvi), elposzhul (tájnyelvi), elsanyarodik (tájnyelvi)
erőd
főnév
- erődítmény, erődítés, bunker, vár, váracs (régies), erősség (régies), fortifikáció (régies), citadella (régies), fellegvár, bástya
gonosz I.
melléknév
- rossz, rosszindulatú, rosszakaratú, rosszlelkű, sötét lelkű, álnok, kemény szívű, szívtelen, kőszívű, ádáz, kegyetlen, méregkeverő, cudar
- aljas, alávaló, lator, csalárd, gaz, bestye (régies), galád, szadista, brutális, embertelen, pokolravaló, ördögi, sátáni, pokoli, démoni, feketemájú (tájnyelvi), istenverte, infernális (régies), elvetemült Sz: az ördög boronája; az ördög cimborája; egyenként szedegeti ki a szemszőrt; egyenként veregeti ki a zápfogakat; ember bőréből fűzné a bocskorát; emberhússal hájasodik; fától szakadt ember; füstös bottal jár; hét ördög lakik benne; Istentől elrugaszkodott; kutyát szopott, nem anyát; megnyúzza, mielőtt megöli; mézből is mérget szí; nincs lelke, csak párája; nyers, mint a tápéi gyékény; ő is ember, lelkétől megválva; ördög ül a szívén, ott is a közepén; ördöggel határos; pokolravaló; repceszalmán kellene megégetni; rókával bélelt, farkassal prémezett; rossz bordában szőtték; sárkánytejet szopott; talpon áll benne az ördög; tüskére való
- pajkos, huncut, incselkedő, ingerkedő, fránya (tájnyelvi), ördöngös
feltör, föltör
ige
- széttör, megtör
- (talajt): felszánt
- (zárat): felfeszít, kifeszít
- kidörzsöl, feldörzsöl, felhorzsol, felsebez, felsért, kisebesít
- előbuggyan, felbuggyan, előtör, feltör, felfakad, előjön, feljön, felbuzog, kilövell, felszökik, felforrik (tájnyelvi)
- felszakad (választékos), kitör (valakiből)
- felküzdi magát, beérkezik, befut (bizalmas), előretör, az élre tör, feljön
- meggazdagodik
életerős
melléknév
- energikus, életteli, életrevaló, teherbíró, erőteljes, tetterős, élénk, aktív, tevékeny, dinamikus, tüzes, virgonc, erőtől duzzadó, egészséges, pirospozsgás, robusztus
egyidejűleg
határozószó
- ugyanakkor, egyidőben, azonmód, egyszerre, együtt, egyúttal, egy füst alatt, egy szuszra, egyhujjában (régies)
felség, fölség
főnév
- (megszólításként is): uralkodó, fenség, majesztás (idegen), sire (idegen)
- méltóság, magasztosság, fennköltség, emelkedettség
- (régies): fensőbbség, tekintély
elhalad
ige
- elmegy, elvonul, továbbmegy, elsiet, elporzik (bizalmas), ellép, eltávolodik
- (út): vezet, visz, halad
- (idő): eltelik, elmúlik, eljár
csorba
melléknév
- hiányos, hibás, törött, töredezett, repedt, kicsorbult, foghíjas, csonka, életlen, egyenetlen, csempe (tájnyelvi), csorbás (tájnyelvi), csonkabonka (tájnyelvi), csantra (tájnyelvi)
eloldalog
ige
- elmegy, elsomfordál, elkotródik, elsompolyog, elkullog, odébbáll, elslattyog (bizalmas), eldohol (tájnyelvi), elfarlat (tájnyelvi), elfarkal (tájnyelvi), elkammog (tájnyelvi), elpitlikel (tájnyelvi), elsuttyog (tájnyelvi), elküllőfékezik (tájnyelvi)
feltehetően, föltehe
határozószó
- valószínűleg, feltételezhetően, vélhetőleg, alkalmasint, minden bizonnyal, bizonyára