elesett I. szinonimái
melléknév
- erőtlen, gyenge, elgyengült, legyengült, kimerült, megviselt, törődött, ángyorodott (régies)
- (választékos): szerencsétlen, nyomorult, szegény, szűkölködő, ínséges, nyomorgó
elesett II. szinonimái
főnév
- halott, áldozat
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
ürít
ige
- kiönt, kitisztít
- szükségét végzi
- vizel, hugyozik (durva), könnyít (tájnyelvi), ereszt (bizalmas), pisil, kisdolgozik (bizalmas)
- székel, nagydolgozik (bizalmas), csinál, becsinál, szarik (durva), kakál (bizalmas), kakil (bizalmas)
egyszer-egyszer
határozószó
- néha, néha-néha, nagy néha, néhanapján, időnként, ritkán, nagyritkán, egyszer-máskor, hellyel-közzel, kivételesen, alkalomadtán, alkalmilag, esetenként, némelykor, egynémelykor, némelynap, olykor, olykor-olykor, véletlenül, hébe-hóba, hébe-korba, imitt-amott, elvétve, egyedszer-egyedszer (tájnyelvi)
csíramentes
melléknév
- steril, fertőzésmentes, baktériummentes, fertőtlenített, aszeptikus (szaknyelvi), pasztőrözött, pasztörizált, sterilizált, homogénezett (szaknyelvi), tartósított (tejtermék)
- steril, meddő, terméketlen, csírátlanított, magtalan
mandulagyulladás
főnév
- torokgyulladás, amygdalitisz (szaknyelvi), tonsillitis (szaknyelvi), nyakfog (tájnyelvi)
becsúszik
ige
- belecsúszik, beleszalad, besikamlik (tájnyelvi), besuvad (tájnyelvi)
- bejut, behatol, beszivárog, belopózik, belopakodik, besurran, besettenkedik, besündörög, beoson, beügyeskedi magát
belegázol
ige
- belemegy, belelép, belelábad, beletoccsan, beletapicskol (tájnyelvi)
- (tömegbe): belerohan
- (valakibe, valamibe): beletapos, beletipor, beledöf, megsért, lábbal tipor
elsatnyul
ige
- elcsenevészedik, elhitványul, elgyöngül, elfajzik, elkorcsosul, elcsökevényesedik, degenerálódik (szaknyelvi), visszafejlődik, elványad (tájnyelvi), elenyészelődik (tájnyelvi), elposzhul (tájnyelvi), elsanyarodik (tájnyelvi)
erőd
főnév
- erődítmény, erődítés, bunker, vár, váracs (régies), erősség (régies), fortifikáció (régies), citadella (régies), fellegvár, bástya
gonosz I.
melléknév
- rossz, rosszindulatú, rosszakaratú, rosszlelkű, sötét lelkű, álnok, kemény szívű, szívtelen, kőszívű, ádáz, kegyetlen, méregkeverő, cudar
- aljas, alávaló, lator, csalárd, gaz, bestye (régies), galád, szadista, brutális, embertelen, pokolravaló, ördögi, sátáni, pokoli, démoni, feketemájú (tájnyelvi), istenverte, infernális (régies), elvetemült Sz: az ördög boronája; az ördög cimborája; egyenként szedegeti ki a szemszőrt; egyenként veregeti ki a zápfogakat; ember bőréből fűzné a bocskorát; emberhússal hájasodik; fától szakadt ember; füstös bottal jár; hét ördög lakik benne; Istentől elrugaszkodott; kutyát szopott, nem anyát; megnyúzza, mielőtt megöli; mézből is mérget szí; nincs lelke, csak párája; nyers, mint a tápéi gyékény; ő is ember, lelkétől megválva; ördög ül a szívén, ott is a közepén; ördöggel határos; pokolravaló; repceszalmán kellene megégetni; rókával bélelt, farkassal prémezett; rossz bordában szőtték; sárkánytejet szopott; talpon áll benne az ördög; tüskére való
- pajkos, huncut, incselkedő, ingerkedő, fránya (tájnyelvi), ördöngös
feltör, föltör
ige
- széttör, megtör
- (talajt): felszánt
- (zárat): felfeszít, kifeszít
- kidörzsöl, feldörzsöl, felhorzsol, felsebez, felsért, kisebesít
- előbuggyan, felbuggyan, előtör, feltör, felfakad, előjön, feljön, felbuzog, kilövell, felszökik, felforrik (tájnyelvi)
- felszakad (választékos), kitör (valakiből)
- felküzdi magát, beérkezik, befut (bizalmas), előretör, az élre tör, feljön
- meggazdagodik
életerős
melléknév
- energikus, életteli, életrevaló, teherbíró, erőteljes, tetterős, élénk, aktív, tevékeny, dinamikus, tüzes, virgonc, erőtől duzzadó, egészséges, pirospozsgás, robusztus
egyidejűleg
határozószó
- ugyanakkor, egyidőben, azonmód, egyszerre, együtt, egyúttal, egy füst alatt, egy szuszra, egyhujjában (régies)
felség, fölség
főnév
- (megszólításként is): uralkodó, fenség, majesztás (idegen), sire (idegen)
- méltóság, magasztosság, fennköltség, emelkedettség
- (régies): fensőbbség, tekintély
elhalad
ige
- elmegy, elvonul, továbbmegy, elsiet, elporzik (bizalmas), ellép, eltávolodik
- (út): vezet, visz, halad
- (idő): eltelik, elmúlik, eljár
csorba
melléknév
- hiányos, hibás, törött, töredezett, repedt, kicsorbult, foghíjas, csonka, életlen, egyenetlen, csempe (tájnyelvi), csorbás (tájnyelvi), csonkabonka (tájnyelvi), csantra (tájnyelvi)
eloldalog
ige
- elmegy, elsomfordál, elkotródik, elsompolyog, elkullog, odébbáll, elslattyog (bizalmas), eldohol (tájnyelvi), elfarlat (tájnyelvi), elfarkal (tájnyelvi), elkammog (tájnyelvi), elpitlikel (tájnyelvi), elsuttyog (tájnyelvi), elküllőfékezik (tájnyelvi)
feltehetően, föltehe
határozószó
- valószínűleg, feltételezhetően, vélhetőleg, alkalmasint, minden bizonnyal, bizonyára