egyidejűleg szinonimái

határozószó
  • ugyanakkor, egyidőben, azonmód, egyszerre, együtt, egyúttal, egy füst alatt, egy szuszra, egyhujjában (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

térfél

főnév
  • oldal, félpálya, terület

aranyeső

főnév
  • aranyzápor, sárgaakác
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egyidejűleg szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

drágaság

főnév
  • drágulás, árnövekedés, áremelkedés, árdrágítás
  • ékesség, ékszer, kincs, klenódium (régies)
  • (megszólításként): drágám, édesem, kedvesem, angyalom, életem, egyetlenem, gyönyörűm, gyönyörűségem, csillagom, rubintom, aranyom, lelkem, kincsem, kicsikém, cicám, aranyvirágom, rózsám (tájnyelvi), rozmaringom (tájnyelvi), gyöngyvirágom (tájnyelvi), gyöngyöm (tájnyelvi), violám (tájnyelvi), virágszálam (tájnyelvi), szentem (tájnyelvi), galambom, tubicám (tájnyelvi), tubám (régies), mindenem, gyémántom, mennyországom

csábít

ige
  • csalogat, édesget, csal, vonz, főz, fűz (bizalmas), behálóz, hívogat, kísért, kísértésbe visz, kecsegtet, megigéz, szédít (bizalmas) Sz: elcsavarja a fejét; kiveti rá a hálóját; borjút beszél a hasába

céllövészet

főnév
  • célbalövés, céllövés

betakarít

ige
  • (termést): learat, lekaszál, levág, leszüretel, leszed, összegyűjt, behord, begyűjt, behoz, szüretel, felhalmoz (választékos), bemagol (tájnyelvi)

egoista

melléknév
  • önző, irigy, önös, egocentrikus, éncentrikus, énközpontú, önhitt, öntelt, beképzelt, hiú, elbizakodott

elismert

melléknév
  • híres, neves, hírneves, jónevű, kiváló, illusztris, nagyszerű, tiszteletreméltó, tisztelt, nagyrabecsült, megbecsült, sikeres, tekintélyes, menő (szleng)
  • bevett, elfogadott, megszokott
  • jóváhagyott, engedélyezett, szentesített

levonás

főnév
  • csökkentés, leírás, megnyirbálás (bizalmas), leszámítás, visszatartás, diminúció (idegen)

autentikus

melléknév
  • hiteles, eredeti, valódi, megbízható, mérvadó, hamisítatlan, hitelt érdemlő, jogos, törvényes, érvényes, megalapozott, legális
  • illetékes, hivatott, feljogosított, mértékadó

áthajózik

ige
  • átszel, átvitorlázik, átevez

barbár

melléknév
  • műveletlen, civilizálatlan, primitív, neveletlen, tanulatlan, tudatlan, kulturálatlan, faragatlan, parlagi, közönséges, vulgáris, pallérozatlan, csiszolatlan, bárdolatlan, útszéli
  • erőszakos, vandál, elvadult, vadóc (régies), nyers, zord, érzéstelen, otromba, kőszívű, durva, kíméletlen, embertelen, kegyetlen, brutális, állatias
  • zabolátlan, vad, szertelen

ellenőrző II.

főnév
  • ellenőrző könyv, index, ellenem őrző (bizalmas), árulkodó (bizalmas), jegytár (bizalmas), szálkatartó (bizalmas), szamárpasszus (szleng), szamárkönyv (szleng)

elvakít

ige
  • (fény): elkápráztat
  • elszédít (bizalmas), megszédít (bizalmas), elkábít, elbódít, elámít, félrevezet, rászed, megtéveszt, tévedésbe ejt

fül

főnév
  • hallóérzék, hallószerv, hallműszer (régies), hallóka (régies, bizalmas), halló (bizalmas, tájnyelvi), legyező (szleng), lapát (szleng), vitorla (szleng)
  • hallás
  • fogó, fogantyú, fogató (régies)
  • nyél, markolat
  • akasztó
  • (szleng): besúgó, júdás, spicli, kagyló (szleng)

felháborodik, fölháb

ige
  • méltatlankodik, megütközik, elszörnyed, fennakad, felbosszankodik, megharagszik, haragra gerjed, feldühödik, felhördül, felfortyan, felzúdul, felhorkan, feltámad (tájnyelvi), megbotránkozik, indignálódik (régies), fellát (tájnyelvi)

egy-kettő I.

számnév
  • egy-két, néhány, egynéhány, pár, egypár

dögönyöz

ige
  • páhol, püföl, dömöcköl (tájnyelvi), gyömöszöl (tájnyelvi), csömöszköl (tájnyelvi)
  • ver, gyomroz, agyabugyál, fenekel, lazsnakol (régies)
  • masszíroz, gyúr, nyomkod, bedörzsöl

életerő

főnév
  • vitalitás (választékos), energia, életkedv, elevenség, életrevalóság, tetterő, élet
  • lélek, lehelet

feledés

főnév
  • felejtés, feledékenység

ékesszóló

melléknév
  • választékos, kifejező, emelkedett, meggyőző, megindító, megrendítő, hatásos, elragadó, megkapó, szemléletes, festői, szuggesztív, elokvens (idegen)
  • ékes, frappáns, ragyogó, nagyszerű, eklatáns, beszédes

csarnok

főnév
  • terem, panteon (régies), bazilika (szaknyelvi), előcsarnok, díszterem
  • vásárcsarnok, piac, bazár

elhagyatottság

főnév
  • magányosság, magány, árvaság, társtalanság, mellőzöttség
  • védtelenség, gyámoltalanság
  • sivárság, pusztaság, lakatlanság

felfrissül, fölfriss

ige
  • felüdül, felélénkül, kipiheni magát, erőre kap, feléled, fölpezsdül, megújul, elevenné válik, megerősödik, megújhodik, újjászületik, restaurálja magát (szleng), rekreálja magát (szaknyelvi), frissedik (tájnyelvi)