elüt szinonimái

ige
  • elgázol, nekihajt, feldönt
  • (időt): agyonüt, agyoncsap, múlat (régies)
  • különbözik, eltér, kirí, elformádzik (tájnyelvi), elfajzik (régies), elfajul (régies), elhasonlik (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szárazföld

főnév
  • föld, száraz, világrész, kontinens (idegen), szárazulat (régies)

jódoz

ige
  • fertőtlenít, ecsetel, sterilizál
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elüt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

előráncigál

ige
  • előhúz, előránt, elővesz, előkapar
  • (valakit): előkerít, előteremt, előránt (bizalmas)
  • (bizalmas): szóba hoz, előhoz, megemlít

egy II.

névmás
  • valamely

dőzsöl

ige
  • tivornyázik, tobzódik, dorbézol, dombéroz (régies), korhelykedik, részegeskedik, mulat, mulatozik, dáridóz, dáridózik, éjszakázik, züllik, lumpol (bizalmas), lakmározik, kirúg a hámból
  • dúskál (valamiben), dúslakodik (valamiben) (választékos), bővelkedik (valamiben), tejben-vajban fürdik

cselédlány

főnév
  • szolgáló, szolgálólány, mindenes lány, mindenes, háztartási alkalmazott, csecsi (pejoratív), dézsatündér (tréfás)

elszédít

ige
  • elbódít, megszédít
  • elcsábít, elámít, elkápráztat, megszédít (bizalmas), elkábít, megbolondít, elbolondít, magával ragad, elragad, félrevezet, becsap, megcsal, rászed, lóvá tesz, orránál fogva vezet, bolondját járatja (valakivel), áltat, megzavar, összezavar, elcsavarja a fejét, megbabonáz, megigéz, elvarázsol, elbűvöl, megbűvöl, elbájol

eszű

melléknév
  • elméjű, ítéletű, fejű, agyú, felfogású, felfogóképességű, észjárású

megrendít

ige
  • megrenget, megmozgat, meghimbál, megtántorít, megrenget
  • földhöz vág
  • letör, lesújt, megráz, lever, megvisel, a földhöz vág, megdöbbent, meghökkent, elképeszt, sokkol, fölzaklat, megindít, meghat, elérzékenyít, megríkat, megingat, megrázkódtat

bocsánatkérő

melléknév
  • mentegetődző, bűnbánó

bevonul

ige
  • bemasíroz, benyomul, bemenetel
  • bemegy, bejön, belép
  • (katona): berukkol (tájnyelvi), beáll, szolgálatba áll, szolgálatba lép, bemarsol (régies)(régies)

bóvli II.

melléknév
  • silány, selejtes, értéktelen, rossz minőségű, hitvány, vacak, rossz, olcsó, filléres, snassz (bizalmas), gagyi (szleng)

fa

főnév
  • élőfa, csemete, facsemete, fácska, sudár (régies)
  • karácsonyfa, májusfa
  • faanyag, faáru, deszka, lignin (szaknyelvi), lignum (szaknyelvi)
  • tűzifa, tüzelőfa
  • fadarab, bot, pálca, karó, celőke (tájnyelvi)
  • (szleng): egyes, elégtelen, karó (bizalmas), cuka (bizalmas), pejkó (tréfás), tök (szleng), dákó (szleng), dugó (szleng), fúró (szleng), horog (szleng), kampó (szleng), gerenda (szleng)

felingerel, fölinger

ige
  • felizgat, felkavar, felpiszkál, felpaprikáz, felhúz (szleng), cukkol, felvillal (tájnyelvi), felhegyeszt (tájnyelvi), felhergel, feldühít, dühbe hoz, kihoz a sodrából, felháborít, felbosszant, begyújt (tájnyelvi), feltüzel, felidegesít, felzaklat, fellázaszt (régies), felösztönöz (régies), fölzendít (régies), föleszel (régies)

harc

főnév
  • harcolás, összecsapás, háború, hadviselés, ütközet, csata, csatározás, tusa, viadal, viadalom (régies), baj (régies)
  • verekedés, mérkőzés, vetélkedés, dulakodás, hadakozás, viaskodás
  • civakodás, civódás, torzsalkodás, ellentét, konfliktus, viszály, perpatvar, csetepaté
  • küzdelem, küzdés, küszködés, igyekezet, erőfeszítés, erőlködés, vesződés, kínlódás

galamb

főnév
  • tubi, tuba (tájnyelvi), gerle, gerlice, gelice (tájnyelvi), balica (tájnyelvi)
  • (megszólításként is): kedves, szerető, szerelmes, tubica

elválaszt

ige
  • szétválaszt, különválaszt, elkülönít, elkülönöz (régies), kettéválaszt, szeparál, leválaszt, levág, elrekeszt, elszakít, elszakaszt (tájnyelvi), lekapcsol (bizalmas), elzár, elvág, elszigetel, elhatárol, megkülönböztet, izolál, diszjungál (szaknyelvi)
  • (szót) megszakít

előjog

főnév
  • kiváltság, privilégium, kedvezmény, kedvezés, előny, kivétel, kivételezés, prerogatíva (szaknyelvi)

erőleves

főnév
  • húsleves, bouillon (idegen), színleves (régies)

füge II.

melléknév
  • (régies): talpraesett, helyre, ügyes, derék, rátermett

emelkedő

főnév
  • kapaszkodó, emelkedés, kiemelkedés, bukkanó, meredek, domb, magaslat, halom, bucka, lanka, hát, földhát, kaptató (tájnyelvi), part (tájnyelvi)

egyezményes

melléknév
  • szerződéses, közmegegyezéses, közkeletű, szokásos, konvenciós, köteles, elfogadott, megállapított
  • szövetségi, államközi, konvencionális

eseménytelen

melléknév
  • egyhangú, unalmas, untató, álmosító, monoton, szürke, lapos, színtelen, csendes

füzes

főnév
  • fűzfaerdő, fűzfaliget, fűzfaberek, rekettyés (tájnyelvi)