előjog szinonimái

főnév
  • kiváltság, privilégium, kedvezmény, kedvezés, előny, kivétel, kivételezés, prerogatíva (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

letelepedik, letelep

ige
  • letelepül, megtelepedik, megtelepszik, megtelepül, fészket rak (választékos), megállapodik, megállapszik (tájnyelvi)
  • letáboroz, tábort ver, tábort üt, lesátoroz, gyökeret ver, tanyát üt
  • leül, elhelyezkedik, helyet foglal, leteszi magát, leereszkedik, leteperedik (tájnyelvi), levackolódik (tájnyelvi)
  • leteszi a fenekét (bizalmas), letottyan (bizalmas), lelöttyen (tájnyelvi), letevődik (tájnyelvi)

összeismertet

ige
  • összehoz (bizalmas), bemutat (valakit valakinek), megismertet
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a előjog szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elítél

ige
  • megbüntet, elmarasztal
  • hibáztat, helytelenít, rosszall, kifogásol, kárhoztat, nehezményez, ellenez, tiltakozik, elutasít, megvet, pálcát tör (valaki felett), megbélyegez, leszól, bírál, kritizál

díszszemle

főnév
  • díszfelvonulás, parádé (régies)

delegál

ige
  • kirendel, kiküld, képviseltet, kijelöl, megbíz, meghatalmaz, deputál (idegen)

céltalan

melléknév
  • hiábavaló, hasztalan, haszontalan, értelmetlen, hatástalan, hasznavehetetlen, felesleges, kárba veszett, tervszerűtlen, elégtelen, erőtlen

elmélyül

ige
  • gyarapodik, szaporodik, emelkedik, növekszik, növekedik, erősödik, súlyosbodik, éleződik
  • belemélyed, elmélyed, belemerül, belegondol, belefeledkezik, beleássa magát

enyv

főnév
  • csiriz, mézga, ragasztó, glutin (idegen), ragasztyú (régies), gyanta (régies)

meghagyás

főnév
  • hátrahagyás, otthagyás
  • utasítás, előírás, rendelkezés, rendelet, parancs, ordré (régies), hagyomás (régies), ukáz (régies), végzés, határozat

beszagol

ige
  • beleszagol, beleszimatol, beszaglász
  • benéz, bemegy, betér, beugrik, beszalad

belsőleg

határozószó
  • belülről

biológia

főnév
  • élettan, élettudomány, élővilág (régies), természetrajz (régies), természetismeret (régies), biosz (szleng), bigyológia (szleng), dögtan (szleng), döglött világ (szleng), bonctan (szleng)

érintkezik

ige
  • összeér, összefügg, kapcsolódik, határos, szomszédos
  • összejár (valakivel), barátkozik (valakivel), összejön (valakivel), forgolódik (vkik között), találkozik
  • (nemileg): közösül, párosodik, koitál (idegen)

fedez

ige
  • (szaknyelvi): véd, óv, biztosít, ügyel, vigyáz
  • leplez, titkol, palástol, rejteget, takar, kendőz, falaz (valakinek) (szleng), pártját fogja (régies)
  • (költséget): megtérít, megfizet, vállal, visel, áll, dotál
  • futja (valamire)
  • megtermékenyít, párosodik, meghág

hagyma

főnév
  • hajma (régies), mózespecsenye (tájnyelvi)

forgatag

főnév
  • tömeg, forgalom, kavalkád, kavargás, sürgés-forgás, nyüzsgés, viharzás, tevés-vevés
  • örvénylés, áradat, forgószél, légörvény, örvény (régies), szélvihar

előkerít

ige
  • elővesz, előhoz, előkeres, előkapar, előkotor, előszed, megkeres, felkutat, előráncigál (bizalmas), előteremt, megszerez, megtalál, szert tesz, megkerít, felhajt (bizalmas)

elhív

ige
  • elszólít (választékos), magához kér

elválás

főnév
  • különválás, szétválás, hasadás, elkülönülés, elkülönzés (régies), szeparáció (idegen), szeparálódás
  • válás
  • elszakadás, búcsú, búcsúzás, búcsúzkodás, búcsúvétel

fogyasztó I.

melléknév
  • soványító, karcsúsító, koplaltató
  • táplálkozó, falatozó, evő-ivó, étkező, zabáló (szleng), kosztoló (bizalmas)
  • felhasználó, fölemésztő, kimerítő, vásárló, vevő

elpiszkolódik

ige
  • bepiszkolódik, elmocskolódik, elpiszkozik (tájnyelvi), elszurtosodik, beszennyeződik, elszennyeződik, elszennyesül (tájnyelvi), eldögél (tájnyelvi)

dorgálás

főnév
  • szidás, feddés, korholás, dorgatórium, dörgedelem

embólia

főnév
  • érelzáródás, érdugulás

fordító II.

melléknév
  • tolmácsoló, magyarító, átültető