eseménytelen szinonimái
melléknév
- egyhangú, unalmas, untató, álmosító, monoton, szürke, lapos, színtelen, csendes
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
forgószél
főnév
- ciklon, tornádó, orkán, hurrikán (szaknyelvi), tájfun, tromba (szaknyelvi), burana (szaknyelvi), szélörvény, széltölcsér, örvény (régies), boszorkányszél (régies)
elesik
ige
- elbukik, felbukik, elvágódik, hanyatt esik, elterül (bizalmas), lecsücsül, elzuhan, orra bukik, hanyatt vágódik, elhasal, hasra esik, fejre áll, hasra vágódik, felbuklik (tájnyelvi), felkalingyázik (tájnyelvi), felböcölezik (tájnyelvi), elnyal (szleng), eltanyázik (szleng), eltaknyol (szleng), eltaccsol (szleng), elzúg (bizalmas), seggre ül (szleng) Sz: elterül, mint a Nagyalföld; elterül, mint a palacsinta; leteszi a szűrét; leteszi a kvintáját; megismerkedik az anyafölddel; nyulat fogott; nyuzgát fogott; olyat esik, mint egy zsák
- (harcban): meghal, életét veszti, hősi halált hal, elpusztul, odavész, ottmarad, elhullik Sz: otthagyja a fogát
erkély
főnév
- balkon, lodzsa, kilépő, terasz, sétáló (tájnyelvi), álltány (tájnyelvi)
- karzat, galéria, kórus, kakasülő (tréfás)
felbiztat, fölbiztat
ige
- felbátorít, fellelkesít, buzdít, serkent, sarkall, ösztönöz, rávesz (valakit, valamire), rábeszél, rábír
- felbujt, feltüzel, felheccel, felkontat (tájnyelvi) Sz: felkeni a hasát; lovat ad (vki alá); szárnyakat ad (valakinek)
mennyország
főnév
- menny, Isten országa, ég, paradicsom, éden, túlvilág, másvilág
- (választékos): boldogság, gyönyörűség, gyönyör
buzgó
melléknév
- tettrekész, lelkes, lelkesült, szorgalmas, rajongó, elragadtatott, megittasult (választékos), tevékeny, agilis, fáradhatatlan, szívós, serény, aktív, szorgos, heves, odaadó, tüzes, vehemens, ügybuzgó, iparkodó, igyekvő, ambiciózus, stréber (bizalmas)
- jámbor, istenes, áhítatos, ájtatos, hitbuzgó, vakbuzgó, bigott, fanatikus, elvakult
- (szleng): homoszexuális, homokos (szleng), buzeráns (szleng), buzi (durva), buznyák (szleng), meleg (szleng), langyos (bizalmas)(bizalmas)
börtönőr
főnév
- fogházőr, fegyőr, foglár, hajdú, smasszer (szleng), cikler (szleng), varjú (szleng), bakter (szleng), tömlöctartó (régies), porkoláb (régies), poroszló (régies), profosz (régies), börtönész (tájnyelvi)
felfordít, fölfordít
ige
- felbillent, feldönt, felborít, felhajt, fellök, felforgat, fejére állít
- megzavar, meghiúsít, keresztülhúz, bomlaszt, aláaknáz, összezilál, tönkretesz
férges
melléknév
- kukacos, pondrós, féregrágta, hernyórágta, nyűette, nyüves (tájnyelvi), péterkés (tájnyelvi)
- tetves
gyapjas
melléknév
- göndör, bongyor (tájnyelvi), bodros
- szőrös, pelyhes, bolyhos, pihés
- (régies): gazdag
esik
ige
- hullik, zuhan, potyog, pottyan, huppan, cseppen, aláhull, roskad, omlik
- elbukik, elesik, bukik, borul, csuklik, billen, leseggel (tájnyelvi), elvágódik, elhasal
- (eső): hull, csepereg, eseget (tájnyelvi), szemerkél, csorog, paskol, csapdos, csapkod, verdes, vág, dobol, zuhog, szakad, záporoz Sz: úgy esik, mintha dézsából öntenék; úgy esik, mintha sajtárból öntenék; úgy esik, mintha csatornából öntenék; úgy esik, mintha cseberrel öntenék; megnyílnak az ég csatornái
- beomlik, aláomlik, redőződik
- (valakinek): rátámad, ráront
- ráborul, átölel, átkarol
- (valaminek): nekilát, nekifog, nekigyürkőzik
- (szem, tekintet vkire): irányul, szegeződik
- (valakibe): beleszeret, beleesik (szleng), belebolondul
- ereszkedik, csökken, süllyed, gyengül, alábbszáll, lemegy, apad, romlik
- kerül, jut
- fekszik, elterül, található
- történik, megesik, előfordul
- keletkezik, létrejön
fás
melléknév
- erdős, ligetes, bokros, cserjés, gesztes (régies), sűrű (régies)
- kemény, rostos, szálkás, taplós, pudvás
- (régies): kedvetlen, fásult
étvágytalan
melléknév
- étevesztett (tájnyelvi), finnyás, bélebűzhödt (tájnyelvi), egyszálbélű, kákabélű (tájnyelvi), konyhagyalázó, kis étkű Sz: mintha a háta mögé hányná
elfut
ige
- elszalad, elrohan, eliramodik, elinal, elrobog, elnyargal, elvágtat, futásnak ered, elsiet, kereket old, eltakarodik, meglóg (bizalmas), meglép (bizalmas), elszökik, megfutamodik, meghátrál, elmenekül, eliszkol, elkotródik, elpörköl (szleng), elpályázik (szleng), elfüstöl (szleng), elpucol (szleng), elszelel (bizalmas), lelécel (szleng), olajra lép (szleng) Sz: szedi a sátorfáját; elhúzza a csíkot (szleng); elhúzza a belét (szleng); sietősre veszi a figurát (szleng); felköti a nyúlcipőt; szedi a rőfjét; túl van árkon-bokron; eliszkol, mintha puskából lőtték volna ki; nyakába kapja a lábát; szélről köti a derest
- (idő): elmúlik, eliramlik, eltelik, elszáll, elröpül
- (tájnyelvi): kifut, kifolyik, elforr
fejenként
határozószó
- egyenként, egyénenként, külön-külön, személyenként, emberenként, koponyánként, kopoltyúnként (tréfás), per capita (régies), per kopf (bizalmas), per koponya (tréfás), per kopoltyú (szleng), summa szerint (régies)