eseménytelen szinonimái

melléknév
  • egyhangú, unalmas, untató, álmosító, monoton, szürke, lapos, színtelen, csendes

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fegyverletétel

főnév
  • kapituláció (idegen), kapitulálás (idegen), megadás, meghódolás

háromszor

határozószó
  • három alkalommal, három ízben (választékos)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a eseménytelen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

emlékmű

főnév
  • monumentum (régies)
  • szobor
  • diadalív
  • obeliszk

elesik

ige
  • elbukik, felbukik, elvágódik, hanyatt esik, elterül (bizalmas), lecsücsül, elzuhan, orra bukik, hanyatt vágódik, elhasal, hasra esik, fejre áll, hasra vágódik, felbuklik (tájnyelvi), felkalingyázik (tájnyelvi), felböcölezik (tájnyelvi), elnyal (szleng), eltanyázik (szleng), eltaknyol (szleng), eltaccsol (szleng), elzúg (bizalmas), seggre ül (szleng) Sz: elterül, mint a Nagyalföld; elterül, mint a palacsinta; leteszi a szűrét; leteszi a kvintáját; megismerkedik az anyafölddel; nyulat fogott; nyuzgát fogott; olyat esik, mint egy zsák
  • (harcban): meghal, életét veszti, hősi halált hal, elpusztul, odavész, ottmarad, elhullik Sz: otthagyja a fogát

eladatlan

melléknév
  • visszamaradt (példány), remittenda (szaknyelvi)

datál

ige
  • keltez, számít

erkély

főnév
  • balkon, lodzsa, kilépő, terasz, sétáló (tájnyelvi), álltány (tájnyelvi)
  • karzat, galéria, kórus, kakasülő (tréfás)

felbiztat, fölbiztat

ige
  • felbátorít, fellelkesít, buzdít, serkent, sarkall, ösztönöz, rávesz (valakit, valamire), rábeszél, rábír
  • felbujt, feltüzel, felheccel, felkontat (tájnyelvi) Sz: felkeni a hasát; lovat ad (vki alá); szárnyakat ad (valakinek)

mennyország

főnév
  • menny, Isten országa, ég, paradicsom, éden, túlvilág, másvilág
  • (választékos): boldogság, gyönyörűség, gyönyör

buzgó

melléknév
  • tettrekész, lelkes, lelkesült, szorgalmas, rajongó, elragadtatott, megittasult (választékos), tevékeny, agilis, fáradhatatlan, szívós, serény, aktív, szorgos, heves, odaadó, tüzes, vehemens, ügybuzgó, iparkodó, igyekvő, ambiciózus, stréber (bizalmas)
  • jámbor, istenes, áhítatos, ájtatos, hitbuzgó, vakbuzgó, bigott, fanatikus, elvakult
  • (szleng): homoszexuális, homokos (szleng), buzeráns (szleng), buzi (durva), buznyák (szleng), meleg (szleng), langyos (bizalmas)(bizalmas)

börtönőr

főnév
  • fogházőr, fegyőr, foglár, hajdú, smasszer (szleng), cikler (szleng), varjú (szleng), bakter (szleng), tömlöctartó (régies), porkoláb (régies), poroszló (régies), profosz (régies), börtönész (tájnyelvi)

cipzár

főnév
  • zipzár, villámzár, húzózár, csúszózár (bizalmas), cip (bizalmas)

felfordít, fölfordít

ige
  • felbillent, feldönt, felborít, felhajt, fellök, felforgat, fejére állít
  • megzavar, meghiúsít, keresztülhúz, bomlaszt, aláaknáz, összezilál, tönkretesz

férges

melléknév
  • kukacos, pondrós, féregrágta, hernyórágta, nyűette, nyüves (tájnyelvi), péterkés (tájnyelvi)
  • tetves

hiányjel

főnév
  • aposztróf (szaknyelvi)

gyapjas

melléknév
  • göndör, bongyor (tájnyelvi), bodros
  • szőrös, pelyhes, bolyhos, pihés
  • (régies): gazdag

esik

ige
  • hullik, zuhan, potyog, pottyan, huppan, cseppen, aláhull, roskad, omlik
  • elbukik, elesik, bukik, borul, csuklik, billen, leseggel (tájnyelvi), elvágódik, elhasal
  • (eső): hull, csepereg, eseget (tájnyelvi), szemerkél, csorog, paskol, csapdos, csapkod, verdes, vág, dobol, zuhog, szakad, záporoz Sz: úgy esik, mintha dézsából öntenék; úgy esik, mintha sajtárból öntenék; úgy esik, mintha csatornából öntenék; úgy esik, mintha cseberrel öntenék; megnyílnak az ég csatornái
  • beomlik, aláomlik, redőződik
  • (valakinek): rátámad, ráront
  • ráborul, átölel, átkarol
  • (valaminek): nekilát, nekifog, nekigyürkőzik
  • (szem, tekintet vkire): irányul, szegeződik
  • (valakibe): beleszeret, beleesik (szleng), belebolondul
  • ereszkedik, csökken, süllyed, gyengül, alábbszáll, lemegy, apad, romlik
  • kerül, jut
  • fekszik, elterül, található
  • történik, megesik, előfordul
  • keletkezik, létrejön

embólia

főnév
  • érelzáródás, érdugulás

fás

melléknév
  • erdős, ligetes, bokros, cserjés, gesztes (régies), sűrű (régies)
  • kemény, rostos, szálkás, taplós, pudvás
  • (régies): kedvetlen, fásult

gríz

főnév
  • dara, búzadara

étvágytalan

melléknév
  • étevesztett (tájnyelvi), finnyás, bélebűzhödt (tájnyelvi), egyszálbélű, kákabélű (tájnyelvi), konyhagyalázó, kis étkű Sz: mintha a háta mögé hányná

elfut

ige
  • elszalad, elrohan, eliramodik, elinal, elrobog, elnyargal, elvágtat, futásnak ered, elsiet, kereket old, eltakarodik, meglóg (bizalmas), meglép (bizalmas), elszökik, megfutamodik, meghátrál, elmenekül, eliszkol, elkotródik, elpörköl (szleng), elpályázik (szleng), elfüstöl (szleng), elpucol (szleng), elszelel (bizalmas), lelécel (szleng), olajra lép (szleng) Sz: szedi a sátorfáját; elhúzza a csíkot (szleng); elhúzza a belét (szleng); sietősre veszi a figurát (szleng); felköti a nyúlcipőt; szedi a rőfjét; túl van árkon-bokron; eliszkol, mintha puskából lőtték volna ki; nyakába kapja a lábát; szélről köti a derest
  • (idő): elmúlik, eliramlik, eltelik, elszáll, elröpül
  • (tájnyelvi): kifut, kifolyik, elforr

fejenként

határozószó
  • egyenként, egyénenként, külön-külön, személyenként, emberenként, koponyánként, kopoltyúnként (tréfás), per capita (régies), per kopf (bizalmas), per koponya (tréfás), per kopoltyú (szleng), summa szerint (régies)

gyalogút

főnév
  • ösvény, gyalogösvény, csapás, morzsaút (tájnyelvi)
  • járda