egyesít szinonimái

ige
  • eggyé tesz, összevon, egybevon, összpontosít, központosít, egybeolvaszt, összeolvaszt, integrál (idegen)
  • összefog, egybefog, tömörít
  • magában foglal
  • összekapcsol, összekovácsol, összeboronál

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

furnér, furnír

főnév
  • fatábla, falemez
  • borítólemez

kérő I.

melléknév
  • közbenjáró, folyamodó, kérelmező, esdeklő, esedező, könyörgő, kérlelő, esengő, kéregető
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egyesít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dől, dűl

ige
  • eldől
  • borul, hanyatlik, nehezedik, roskad
  • leheveredik, ledől, lepihen
  • leomlik, összeomlik, összeroskad, összerogy, romba dől
  • (nevetéstől): gurul, rázkódik
  • zuhog, ömlik, zúdul, hull, szakad, patakzik, potyog (könny), árad, áramlik, tódul, özönlik, hömpölyög
  • fordul, változik, eldől

civódik

ige
  • civakodik, veszekedik, marakodik, összekap, pöröl, torzsalkodik

cafat

főnév
  • foszlány, hulladék, cafrang (tájnyelvi)
  • (pejoratív): könnyű nőcske (pejoratív), kurva (durva), prostituált, ribanc (durva), utcalány, ringyó (durva), rima (régies), riherongy (tájnyelvi), cemende (tájnyelvi), cafka

beszámol

ige
  • jelent, jelentést tesz, tájékoztat, tudósít, közöl, elmond, hírül ad, nyilvánosságra hoz, számot ad, referál, tudat, bevall

édesség

főnév
  • desszert, csemege, nyalánkság, cukorka, bonbon, praliné, sütemény, grillázs (idegen), cukor, méz, cukrászsütemény, cukrászcsemege, delikatesz, hiblihubli (tájnyelvi), konfekt (régies), konfetti (régies), nasi (szleng)

elhíresztel

ige
  • elterjeszt, kikürtöl, szétkürtöl, világgá kürtöl, kihirdet, kikiabál, közhírré tesz, nyilvánosságra hoz, fűnek-fának elmond, kibeszél, kipletykál (bizalmas), széttrombitál (bizalmas), kifecseg, dobra ver, kidobol, kiharangoz (tájnyelvi), kipublikál (régies), kivulgál (régies)

levált

ige
  • elbocsát, elküld, elmozdít, félreállít, felment, meneszt, felvált, lecserél (bizalmas), kicserél
  • elcsap, kirak, kitesz, destituál (idegen)
  • (időben) követ

attrakció

főnév
  • mutatvány, produkció, kunszt (bizalmas), bravúr, szenzáció (bizalmas), műsorszám
  • nevezetesség, látványosság, látnivaló, érdekesség, vonzerő

átdob

ige
  • átvet, áthelyez, keresztüldob, áthajít, áthány, áthajigál, átlök
  • (bizalmas): átjuttat, átküld
  • (szleng): becsap, átejt (bizalmas), átráz (bizalmas), átver (bizalmas), megtéveszt, félrevezet, rászed, szédít (bizalmas), áltat, kijátszik, bolondít, bolonddá tesz

bánkódik

ige
  • búsul, búslakodik, búsong, szomorkodik, szomorog (tájnyelvi), bánatoskodik (tájnyelvi), kesereg, sajnál, emésztődik, emészti magát, kesergél (tájnyelvi), hervadozik (választékos), borong (választékos), sóhajtozik Sz: lógatja az orrát, lógatja a fejét, fáj a szíve, emészti a bú

ellágyul

ige
  • megolvad, megpuhul, meglágyul
  • elérzékenyül, meghatódik, megindul, megilletődik

eltölt

ige
  • jóllakat
  • (régies): megtölt, elözönöl, ellep
  • (érzés): hatalmába kerít, elhatalmasodik (valakin), úrrá lesz, hevít, áthat, átjár, átitat, betölt, dagaszt (választékos), eláraszt
  • (időt): elüt, agyonüt, elfecsérel, elmúlat (régies), leél, átél, eloszlat (tájnyelvi)

futó I.

melléknév
  • szaladó, rohanó, suhanó
  • (növény): kúszó, terjeszkedő, szétágazó
  • eltűnő, elmúló, múló, tünékeny, illékony, röpke, futólagos, felületes
  • folyó, folyamatos
  • hátráló, menekülő, elinaló
  • sebes, gyors

felfegyverez, fölfeg

ige
  • felszerel, felvértez, fegyverrel ellát, militarizál (idegen), kiállít (csapatokat)

egyetért

ige
  • helyesel, osztja a véleményét (valakivel), osztja a nézetét (vkire, vmiben), osztozik, beleegyezik, belenyugszik, elfogad, aláveti magát (valaminek), hozzájárul, melléáll, pártjára áll, jóváhagy, aláír (valamit), azonosítja magát (valamivel), azonosul (valamivel), szót ért (valakivel), megfér (valakivel), kijön (valakivel), értődik (tájnyelvi), összetart (tájnyelvi), harmonizál Sz: egy nótát fúj (valakivel); egy malomban őröl (valakivel); egy gyékényen árul (valakivel)

domborulat

főnév
  • domborulás, görbület, kidudorodás, dudor, púp, göcs, bütyök, püffedés
  • domb, kiemelkedés, halom, földhányás, bucka

elemi

melléknév
  • egyszerű, alapfokú, alapvető, lényeges, alap-, elsődleges, kezdetleges, ősi, közvetlen, primer (szaknyelvi), primitív, könnyű, világos, érthető, nélkülözhetetlen, fontos, lényegbevágó, életbe vágó, mérvadó, fő, eminens
  • viharos, tomboló, elsöprő, leküzdhetetlen, megfékezhetetlen, elementáris, sodró, magával ragadó, súlyos

felbukkan, fölbukkan

ige
  • előtűnik, felmerül, előbukkan, feltör, feltetszik (tájnyelvi), felszínre jön, kiemelkedik, kibuggyan (tájnyelvi)
  • előkerül, előjön
  • nyilvánosságra kerül, napfényre kerül, napvilágra kerül, kibontakozik
  • feltűnik, láthatóvá válik, előlép, ott terem, megjelenik

éhezés

főnév
  • éhség, éhesség, koplalás, éhínség, étlenség, éhkopp, böjt, böjtölés, flamó (szleng), ínség, hét szűk esztendő, táplálékhiány

csalogány

főnév
  • fülemüle, filoméla (régies), csattogány (régies), dalimadár (régies), bülbül (idegen)

elfoglal

ige
  • birtokba vesz, hatalmába kerít, bevesz, meghódít, megvív, megszáll, leigáz, bekebelez, annektál (szaknyelvi), kisajátít, megszerez
  • leül, elhelyezkedik
  • (állást) betölt
  • (helyet): betölt, kitölt

felesleg, fölösleg

főnév
  • többlet, maradvány, maradék, reziduum (szaknyelvi), plusz (bizalmas), tartalék, bővelkedés, fölöznek (tájnyelvi), excedens (idegen), resztli (bizalmas), szuperplusz (régies)(valaminek)